Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám
Vajta Vilmost köszöntjük ÜT/TRR5 Úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy kikérdezett. Egy bécsi hotelben együtt vacsoráztunk 1957 márciusában. Félrevont és otthoni "viselt dolgaimról’’ faggatott. Ahogy ő mondta: "hogy jobban megismerjen". Ahogy én fogalmaztam: "hogy lekáderezzen". Elvégre Mekis, Dezséry, Káldy segédlelkésze voltam és őt igen meglepte, hogy éppen én disszidáltam... Nem valami reményteljes kezdete egy induló kapcsolatnak! Bár ez a benyomás lényegesen változott még bécsi, háromnapos konferenciánk folyamán. Vajta Vilmosnak köszönhettük, hogy a Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM) valóság lett. A nyolcvanas évek végéig elnöke volt. Ugyancsak tőle származik teológiai, szaklapunk, a KOINONIA, és az ÚTITÁRS elgondolása és névadása. Hosszú éveken át, - igen sokoldalú és sok erőt-időt igénylő munkája mellett - soha róluk el nem feledkezett. Az elsőt szerkesztette, a másikat jó cikkekkel támogatta. Hogy ezt mennyire komolyan vette, az egyik jelenkori leveléből is kitűnik. Ezt írta a skandináv gyülekezetek országos felügyelőjének űj lapjuk, az Új Kéve megjelenése alkalmából: "Az a reményem, hogy ez az űj vállalkozás nem fogja csökkenteni az áldozatkészséget az 1957 óta nagy felelősséggel fenntartott ÚTITÁRS számára...” (Új Kéve, 1993.I.(X)évf.2.sz.) Úgy folytatódott ismeretségünk, hogy egyik délamerikai útja során meglátogatott a brazíliai Sao Paulóban. Időközben odakerülve, igen jól éreztem magam, de hát a legközelebbi magyar kollegáim Buenos Airesben és Caracasban voltak, azaz elérhetetlenül messze távol. Vajta teológiai igazgató úr nemcsak hivatalos ügyeit intézte Délamerikában, de volt ideje a kezdő délamerikaival való kapcsolatmélyítésre, a beszélgetésre, szolgálatra a magyar gyülekezetben. S közben egyre biztatott a reményteljes munkára, újra kikérdezett a tudományos munkám felől. Amikor pedig az első öt évi szolgálat után európai tanulmányút gondolatával játszhattam, meggyőződésem, hogy neki köszönhetem a feledhetetlen ösztöndíjas évet a heidelbergi egyetemen. Az ottani világhírességek - von Rad, a két Bornkamm, Kuhn, Schlink - mellett Peter Brunner professzor barátságáért mindenekelőtt Vajta Vilmosnak tartozom. Európába visszavételünk óta egyre erősödtek az összekötő szálak. Mégpedig kölcsönösen. Az egyik stuttgarti lelkészgyűlésünkön én hívhattam fel kollegáim figyelmét először a Káldy-féle "diakóniai teológia" által okozott eltorzulásokra, és ennek ideológiai átvilágítására. Igen megtisztelő volt számomra, hogy Vajta Vilmos később megjelent könyvéhez ezzel forrásanyagot szolgáltathattam az újtestámentumi teológia szemszöf'éből. Sokrétű személyes, baráti, csaádi kapcsolatunk mellett, mégis legutolsó, általam hallott előadását köszönöm. Éppen Svédországban, Lund városában tartottunk teológiai konferenciát, s arra kértem, hogy - mint egykori ottani diák - tartson előadást a "lundi teológiáról". Ebből született az Anders Nygren szeretetfogalmáról szóló tanulmánya, amelyet a KOINONIA egyik tavalyi számában közzé is tettünk. Vajta Vilmos mindig is a halk szó, elmélyült kutatás és az elveihez hűségesen ragaszkodó teológus volt, és ma is az. Méltó, ha erre ismételten fölhívják a figyelmet. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy 40 éven át külföldön is folyt magyarnyelvű teológiai munka, amelyet - vele együtt - érdemes "felfedezni"! Ezek a sorok most azonban inkább az ember Vajta Vilmost szeretnék tisztelettel és szeretettel köszönteni. A barátot, a testvért, a mindig figyelmesen hallgató beszélgető partnert. Áldja meg az Isten élete új századnegyedében erővel, egészséggel. G.I Nagy József Levente: Halászok a kagyló elnyelte a várost a gyöngyhalászok miután fölnyitották meglepetten bámultak majd a tengerbe mosták könnyes arcukat péter péter péter Simon A szolgatárs erősítése Imádság hosszú út után Hálás szívvel mondok köszönetét, hogy a magam és enyéim életét ezen a hosszú úton megoltalmaztad, Uram. Autónkkal megelőztünk százakat, s százak előztek meg minket - mennyi alkalom lehetett volna összeütközésre, szerencsétlenségre! Milyen nehezen is fékezhető meg az ó-Ádám: a büszkeség, a gőg, a "majd én megmutatom " hetykélkedés... Jó volt kezedben tudnunk magunkat. Jó volt, hogy az autó motorja és minden alkatrésze hibátlanul működött. Jó, hogy volt pénzünk benzinvásárlásra. Jó volt sokat egymás mellett ülni, beszélgetni, látni a gyerekek örömét, szemlélni a gyönyörű tájakat, amiket teremtettél, élvezni a folyóparti csendet és a jó időt. Kérünk, áldd meg azokat, akik szeretettel vettek körül bennünket, míg vendégeik lehettünk A jármű nem mozog már alattunk, add, hogy itthon megpihenhessünk. Amen.-ooo-
