Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
MELLESLEG... ÜT/TfíRS Az alvó Jónás (Jónás 1, 1-16) Isten Jónásra hálátlan feladatot bíz - legalábbis ő annak érzi »Menj Ninivébe, a nagy városba és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre«. Jónás azonban nem engedelmeskedik az isteni parancsnak, pedig a szolga dolga nem a feladat bírálgatása, hanem a küldetésnek kell maradéktalanul eleget tennie. Tudhatná, hogy abban az idegen környezetben sincs oka félelemre »menj, ahova csak küldetek és hirdesd, amit csak parancsolok. Ne félj tőlük, mert én veled leszek és megmentelek.« (Jer 1, 7b, 8) Jónás az Istentől kapott feladat végrehajtása elől menekül. Ellenkező irányba. Mennél messzebb akar lenni attól a helytől, ahová mennie kellene. Tarsisba akar hajózni, hogy Ninivétől igazán messzire lehessen. Hajóra szállt és a hajóban - talán önmagával is megelégedve, hogy milyen ügyesen kibújt a rábízott feladat végrehajtása alól - mély álomba merült. A hajón levő többi ember nem alszik. Nem tudnak aludni. Életükért küzdenek a viharban. Azért, hogy életüket mentsék, mindent, amit csak nélkülözni tudnak, a tengerbe dobnak. Végül ezek a pogány ok Jónást felkeltik: kiáltson ő is a maga Istenéhez. Csak a sorshúzás után vallja be kénytelen-kelletlen, hogy tényleg ő az oka a tenger háborgásának. Még a pogányok is megdöbbennek azon, hogy Jónás Isten elől akar menekülni.------------» nek szinte minden Ígéretét betölteni látszik. Ő nem csupán a teremtőről beszél, hanem arról, aki jól tudja, hogy a teremtményeit el is kell látnia, sőt azt is, hogy mikor mire van szükségük. Ő nemcsak a nép Istenéről beszél, akinek tettei leolvashatók a történésekből. Hanem arra biztatja övéit, hogy fenntartás nélküli bizalommal szólítsák Istent atyjuknak. Jézus úgy ment az elveszettek, a tévelygők, a céltalanok keresésére, ahogy azt az Ótestamentumban Isten megígérte. Segített minden rászorulónak és betegnek, ahogy arról az Ótestamentum is beszélt. Megvédett üldözötteket, megbocsátott vétkeseknek, megvigasztalta a gyászolókat, erősítette az ellankadtakat. De mindezek felett azt hirdette, hogy vele már elérkezett az az idő, amikor Isten teljes uralmáért imádkozni érdemes. Meg azt, hogy küszöbön áll Isten minden ellenségének a legyőzése és Isten végérvényes uralma eljövetele. Miért menekül Isten szolgája feladata végrehajtása elől? - tesszük fel a kérdést. Ugyanakkor rá kell döbbennünk, hogy sokszor mi is Jónás módjára cselekszünk. Halljuk ugyan Isten szavát, de engedelmeskedni nem akarunk. Mi is menekülni akarunk Isten elől, pedig mi is elmondhatjuk a zsoltáríró Dáviddal: »Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szányaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.« (Zsolt. 139, 7-10) Isten bennünket is küld munkába. A nekünk adott talentum alapján bíz ránk feladatot. Gyülekezeteinkben egyesek alig győzik a munkát, míg mások félreállnak anélkül, hogy segítenének. Miért menekülünk a ránkbízott feladatok elől? Hiszen az, Aki a feladatot adja, erőt ad annak végrehajtásához is: Ma van a munkanap, Jól használd ki azt; Buzgón teljesítsd Feladatodat. Mi mit tegyünk, ha körülöttünk vihar dúl? Először is dobáljunk ki életünk hajójából minden terhet, mely a mélységbe akar rántani bennünket! Keressük meg a vihar okát - lehet, hogy nem is kell messzire mennünk, mivel lehet, hogy mi okoztuk azt. Vigyázzunk arra, hogy tetteinkkel, szavainkkal ne támasszunk vihart, zavart a gyülekezetben! Jaj annak, aki háborúságot szít, aki Isten akarata ellen rugdalózik. Ne aludjunk, hanem szolgáljuk hűségesen szerető Istenünket! Tóth Lajos * Amikor pedig egyik tanítványa, mindebből semmit nem értve, arra kérte, hogy mutassa meg nekik az Istent, - akkor azt felelte, hogy erre külön nincsen szükség, hiszen aki őt látja, az látja az Istent. Hiszen senki se juthat el Istenhez, csak rajta keresztül. Ezt az azonosítást szolgálta az, hogy Isten teremtő szava Bethlehemben testet öltött és Mária fiaként látta meg a napvilágot. Benne Isten maga jött közénk, emberré lett, hogy - ahogy azt az egyik egyházatya megfogalmazta - mi istenivé válhassunk. 2 A hídverést folytatjuk. Első ízben fordult elő a württembergi magyar rk. és protestáns gyülekezetek életében, hogy hagyományos és igen sok magyart megmozgató stuttgarti márciusi ünnepélyükön az új magyar állam is »jelen volt«. Szerényen 1000-1100-ra becsültük az ökumenikus istentiszteleten résztvevők számát. Horváth János rk. és Gémes István ev. helyi lelkészek végezték az istentiszteleti szolgálatot. Az úrvacsoraosztásnál pedig Dr. Kálmán Attila, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka segített. Mint az oktatási minisztérium államtitkára, ő volt az istentiszteletet követő március 15. -i ünnepély ünnepi szónoka is. Örültünk a frázisoktól mentes, lelkiismeretünket megmozgató mai felmérésének. Tudjuk, sok még a tennivaló , hogy Magyarországon végső diadalra jussanak a márciusi eszmék. Sok türelemre és kitartó munkára van még szükség. Dr. Kálmán főgondnokot másnap fogadta a Württembergi Evangélikus Egyházi főhatóság. A jó beszélgetésben tájékoztatást adott a hazai iskolai helyzetről, ill. a hitoktatás és az egyházi iskolák helyzetéről. Külön örülünk annak, hogy a főgondnokállamtitkár nem propagandisztikus »Show«-nak tekintette stuttgarti útját. Szolgált közöttünk, s ezzel bekapcsolódott itteni munkánkba. Szolgálni, nem tündökölni akarunk. Hogy ennek nincs »lobby«-ja a mai, szenzációéhes világunkban, (jellemző, hogy a magyar TV is megmaradt a stuttgarti, »állítólag nagy« ünnepség iránti kérdezősködésénél és - távol maradt!), az nem kell zavarjon bennünket. Fontos az, amit teszünk, keresztyén magyar testvéreinkért. Ehhez járult hozzá Dr. Kálmán Attila is. Ezt köszönjük neki szívből! * Kolozsvár, Erdély. Csiha Kálmán református püspök panaszlevéllel fordult a Református Világszövetség főtitkárához. Eszerint március 19-én a rendőrség több lelkészi hivatalban házkutatást tartott, sőt egy helyen még a templompadlót is fölfeszítette. »Templomaink ilyen megszentségtelenítését még a diktatúra idején se éltük át« - írja Csiha püspök. A főtitkár megígérte, hogy a román miniszterelnöknél tiltakozni fog. Nos, ezért az Istenről sokféle formában tett bizonyságtétel könyve a Biblia. Sőt: azt is mondhatjuk, hogy Róla szól, az Istenről, aki egyszer belealázkodott a mi emberségünkbe és Názáreti Jézusként élt, tanított, tett jót, mégis megfeszítették, de harmadnap feltámadt. Őbenne sűrűsödött össze az Isten képe, akit különben senki nem látott soha. Jézus Krisztus óta ismerjük az Istent igazán. S ezért mondhatjuk, hogy a Szentírás Krisztuskönyv. És a vele való találkozást kínálja föl mindenkinek, aki erre vágyik.
