Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 6. szám

ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXXVI. évfolyam 1992.6. szám József Jézus születéséhez hozzátartozik. Názáreti mester, kegyes ember, nemes viselkedésű, engedelmeskedik Isten­nek. De nem apja a Gyermeknek. A művész elgondolkozik: hol a helye en­nek az embernek a születéstörté­netben? József alszik. Balkezét a feje alá tette, lábait fölhúzta. Arcán nyugalom. Talán, mert »akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget«? (Zsolt. 127,2). Vagy, mert békésen álmodik? Igen, az álom a Szentírásban Isten embereinek, fontos szolgáinak nagy kiváltsága. Ál­mukban szólítja meg őket, ad nekik utasítást, inti, óvja vagy éppen felha­talmazza őket. Követei, az angyalok jelennek meg és közvetítik Isten üze­netét. Józsefnek is megjelenik Isten köve­te. A lágyan suhanó angyal mintegy József fölé hajol, de szárnyai, ruhája, haja egy-egy ívvel átöleli az álom mind a négy jelenetét. Bal kezével pedig a betlehemi fényes csillagra mutat. A békésen álmodó fülébe belesuttogja Isten örömüzenetét: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te jegyesedet . . . Először a Gyermek születése előtt jelenik meg az angyal. Lassan látsza­nak már Márián az anyaság jelei. Az ügy nem is olyan egyszerű. József a megoldáson gondolkozik. Kettejük közös jövője forog kockán. Szokás volt ugyan a zsidóknál, hogy két család már kicsi korban döntött gyermekei közös jövőjéről és eljegyezte őket egymás­nak. A felfogás itt az volt, hogy a házasság olyan szent, hogy azt nem szabad önkényes, érzelmi hullámzások függvényévé tenni. - Később a két fiatalnak nyilatkoznia kellett, hogy kí­­vánnak-e házasságra lépni egymással? Ha ez megtörtént - ez lehetett az eset Józsefnél és Máriánál is - akkor viszont már csak úgy kerülhették ki a házaséle­tet, ha József elbocsátó levelet adott volna feleségének. József ad a tör­vényre ugyan, de szíve nem viszi rá erre a lépésre. Mert, ha válólevelet adna Máriának, azt két tanúval kellene aláí­ratnia, s akkor már országvilág tudna »Mária esetéről« és megbélyegezné őt. B. Heinen(1991): József és Isten emberréválása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom