Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
Visszhangot Hídverés Fáklya ritkán kap, aki képmeditációt ír. Hiszen a saját szemével nézi a képet - amihez joga van! - s az nem biztos, hogy a más szemének is megfelel. Most azonban a múlt számunk »Vidéki látogatók« című képmeditációjához írt olyan hozzászólást közölhetünk, amely értékes információn túl, a »szemtágításhoz« is hozzájárul: »Az Utitárs továbbra is jóf tartja magát. Az idei számok is megerősítették, hogy van mondanivalója. Még a külföldi hírek is külföldi olvasókra szabottak: nem a szokványos beszámolók, hogy ez meg az a főtitkár vagy püspök ilyen meg olyan kijelentést tett vagy testvéri látogatást valamilyen egyháznál, hanem olyan hírek, amelyek éppen a nyugati sajtóhoz szokott olvasó számára lehetnek érdekesek . . . A karácsonyi számban tetszett nekem az indiai festő művének elemzése vagy kommentárja. De éppen ezzel kapcsolatban lenne egy kis »kritikai« megjegyzésem. Te a művet nagyon szépen elemzed (mert a te stílusodra vall a cikk, ha nincs is feltüntetve a szerzője), - amit mondasz, annak legnagyobb része elmondható bármelyik »primitiv« festő munkájáról, ha a művész nem is Indiába való, hanem Stuttgartban vagy Oslóban nőtt fel. De kiemeled a sajátos indiai jelleget is: kisemberek világáról van szó, indiai kisemberek a szereplők (de a hangsúly nem azon van, hogy indiai kisemberek, hanem hogy kisemberek), s nem hoznak ajándékot. De két dolgot hiányolok. Az egyik az, hogy indiai arcvonásai vannak a szereplőknek (mert hiszen van olyan ázsiai keresztény mű is, ahol Jézust mint európait ábrázolják, sőt olyan is, ahol kifejezésre jut, hogy itt a földön vannak néger vagy kínai keresztények, de a mennyországban, - ott mindenki fehér lesz!) (Amihez persze hozzá lehet tenni, hogy mi európaiak tulajdonképpen nem fehérek vagyunk, hanem pirosak, különösen is mióta legtöbbünknek magas a vérnyomása.) A másik, amit hiányolok, annak aláhúzása hogy ez a festmény (is) mutatja, hogy az evangélium Budapest. A magyarországi rk. egyházi oktatási intézmények száma: 13 óvoda, 16 ált. iskola, 16 gimnázium, 11 kollégium. A jelen tanévben kb. 22 ezer rk. gyermek részesült rk. hitoktatásban. Isztambul, Törökország. A 76 éves korában elhúnyt Dimitrosz helyébe a Keleti Egyház Szent Szinódusa Bartholomeios Arthondidis kalkedoni metropolitát választotta egyetemes pátriárkának. A törökországi születésű, poliglott egyházjogász 51 éves. »A napokban >véletlenül< kezembe került egy városi gyülekezet lelkészi hivatalában az Utitárs című evangéliumi lap 199111. száma. Örömmel olvastam el, mert egy kis szeletet kaptam a tőlünk távol élő magyar keresztyének életéből. Mindig is érdekelt azok élete, akik más országban magyarságukat megtartva élik hitéletüket. Eddig nem sikerült találkozni személyesen ilyen testvérekkel, csak néhány szót válthattam néhánynyal. Ezért különösen öröm volt most kezembe venni ezt a lapot. Többször jártunk missziói úton Erdélyben, Kárpátalján, így az ottani magyarokról többet tudunk kilométerben is jóval közelebb vannak hozzánk. Ide, Szabolcs megyébe Nyugatról már csak kevesen jönnek el, Debrecen sokszor a vízválasztó. Most ez az újság egy kicsit legyőzte ezt a szinte áthidalhatatlan teret, s közel hozta hozzám a magyar testvéreket . . .« Bodnár Péter ref. lelkész, Demecser * * Hí mindenkié, tehát éppen a karácsony lényegét, az inkarnációt húzza alá. Az Ige indussá is lett. Más szóval: amissziócsodáját-és kihívását - is aláhúzza Topno-nak épp ez a műve. S ehhez harmadikként még hadd jegyezzem meg, amit nyilván tudsz, hogy Topno nyomorék volt s háton fekve festett, tehát még a - modernné lett - Behinderte-k (így mondják németül?) világára is utal a festmény.« A Brazíliai Magyar Református Egyház alapító lelkipásztora, 66 éves küzdelmes szolgálata után, amiből 59 évet Brazíliában töltött, 1991 július 15-én megtért Főpásztorához. Temetése a hívek és a Sao Paulo-i magyar kolónia nagyszámú részvételével ment végbe július 16-án. A gyászszertartáson nagytiszteletű Benkő István, a Brazíliai Magyar Lutheránus Egyházközség lelkésze búcsúztatta, a presbitériuma, hívei és az egész itt élő magyarság nevében. Dr. Jordán Emil bencés főlelkész, az itteni Magyar Katolikus Egyházközség, Rev. Dr. Jorge Cesar Motta a Brazíliai Presbiteriánus Egyház, valamint Dr. Vargha Sándor az Egyháztól segítséget kapott honfitársak nevében búcsúztak el e kimagasló egyéniségtől. Tiszteletes Apostol János egész életét több mint hatvan éven keresztül. Isten szolgálatára szentelte, s mint a fáklya, másoknak világítva, önmagát hamvasztotta el. Kemény, harcos, kitartó munkával tartotta fenn egyházának az ügyét. Soha nem kérkedett eredményeivel, nem várt elismerést, alázatos szerénységgel végezte szolgálatát és egész itteni élete egy olyan emberé, aki több mint fél évszázadon át küldetése tudatával, hittel, eszével, szívével, egy darab történelmet csinált itt, a Dél Keresztje alatt, a magyarság javára, becsületére és Isten dicsőségére. Nagy Attila, S. Paulo TEMPLOMAINK Felirat a Tákos-i református templom (Szabolcs-Szatmár megye) kazettás menynyezetén (XVIII. sz.).
