Útitárs, 1992 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
/ Az Ur a pásztorom Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm (Zsolt. 23, 1) A 23. zsoltár a végtelen bizalom és boldogság éneke. Nem saját elhatározásában, erejében, életbölcsességben bízik, hanem valakiben, aki hatalmával, gondoskodásával körülveszi, megvédi és vezeti. A pásztorhoz - és természetesen a nyájhoz - való tartozás tölti el békességgel, megelégedéssel és boldogsággal. Egy híres színész nyugdíjba vonulásakor ünnepélyt rendezett. A sok meghívott vendég előtt művészi módon elmondta a 23. zsoltárt. Nagy sikert aratott. Majd fölkérte régi iskolatársát, egy idős lelkészt, hogy ő is mondja el a zsoltárt. A lelkész elővette kopott Bibliáját és felolvasta egyszerű hangon a 23. zsoltárt. Nagy csönd. Azután megszólal az ünnepelt: »Azt hiszem, elmondhatom, hogy ismerem a zsoltárt, de barátom elmondhatja, hogy ismeri a pásztort.« Ez a lényeg! Elmondhatom-e én is, hogy ismerem a pásztort, hogy az Úr az én pásztorom? Ezt magamtól nem mondhatom el. Isten az, aki szövetséget kötött Izráel népével, amelynek Dávid, a zsoltáríró, tagja volt. - »En vagyok az Úr, a te Istened« - ez volt a Montpellier, Franciaország. 1945— 47 között kb. 300 német hadifogoly itt tanult evangélikus teológiát a francia táborban. A helyi protestáns gyülekezetek harcolták ki a francia hatóságoknál, hogy ez a »Teológiai Főiskola« működhetett. Sokat éheztünk - így emlékezett vissza a montpellieriek találkozóján egy egykori diák, - de hihetet lenül sokat tanultunk. Chartres-ban működött egy hasonló intézmény a katolikus hadifoglyok számára. Köln, NSzK Gyülekezetünk pénzügyi csoportja május 11- én benyújtotta a Diakonisches Werk vezetőjének az 1991. évi jelentését és az 1992. évi költségvetését. A beszélgetés során azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a két Landeskirche a lelkészi állást továbbra is biztosítani kívánja, amelyre biztató lehetőségeket lát. Gyülekezeti ellátmányunk és ezévi költségvetésünk anyagi fedezete továbbra is biztosított. Tekintettel arra, hogy a lelkészi állással kapcsolatos adminisztratív ügyintézés még hónapokig elhúzódhat, ezért ideiglenes jelleggel az istentiszteleti szolgálat ellátására szeptember elsejétől egy magyar lelkészt meghívunk. A Lelkészi Hivatal jelenlegi formájában június 30-val megszűnik. Rajna-Vesztfáliai Magy. Prot. Gyülekezet Lapja Sinai hegynél kötött szövetség alapja. Ezt a szövetséget terjesztette ki Isten minden népre, amikor uralmát Jézus Krisztus által megvalósította közöttünk. Jézus maga mondta: »Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja a juhokért« (Jn 10,11). Csak Jézus hívását meghallva és arra válaszolva leszek az övé. Csak azért, mert ő kész volt életét adni értem és így vére által szövetséget kötni velem is. Keresztelésünkkor szövetséget kötött velünk: »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy« (Ezs. 43, lb). Erre a szövetségébe fogadó szavára válaszként mondhatom ki boldogan: »Az Úr az én pásztorom!« Ezzel azt is kimondom, hogy Jézus engem megváltott a Gonosz uralma alól, bűnbocsánatot adott és új életbe vezet, megtart. Azt is jelenti ez a válasz, hogy a Jézus nyájához tartozom, akikkel együtt teljes szívvel bízom benne, hallgatok a szavára és követem őt. így számíthatok arra a bőségre, békességre és biztonságra, amiről Dávid énekel és amit Jézus igér az övéinek. Adja meg Isten ezt mindnyájunknak! Joób Olivér Koinonia Megjelent a Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lekigondozók Munkaközössége (KÉMELM) teológiai közlönyének 35. száma. »A szeretet keresztény értelmezése« címen Dr. Vajta Vilmos előadását hozza a lap, amelyet tavaly tartott a magyar evangélikus és református lelkészi munkaközösségek Lund-i teológiai konferenciáján. Előadásában kifejti az egykori híres lundi teológus, Anders Nygren korszakalkotó munkáját, amelyet a keresztény üzenet legközpontibb fogalmáról, a szerétéiről tett közzé a harmincas években (Den Kristna Kárlekstanken genom tiderna). Moszkva, FÁK. Kalevi Lehtinen finn lelkész vezetésével a »Mission Europa« nevű evangélikus szervezet tizenkét Volga-menti nagyvárosban evangelizációs sorozatot indít. II. Alexej moszkvai pátriárka aggodalmát fejezte ki afölött, hogy a kommunizmus bukása utáni »szellemi vákuumot« nyugati egyházak a maguk javára akarják kihasználni. úrrmnsm MELLESLEG... jobb dolga is akadhatott volna az angol anyakirálynőnek, mint Arthur Harris csaknem háromméteres londoni szobrának a leleplezése. Ennek az embernek a lelkén szárad többek között annak a 35 ezer drezdai lakosnak és a városban tartózkodó menekültnek az élete, akik a parancsnoksága alatt álló szőnyegbombázás következtében haltak meg. Nem katonák, állig felfegyverzett hadsereg, hanem védtelen civilek, asszonyok, gyerekek, öregek. Ami pedig még csak súlyosabb: mindez a háború utolsó napjaiban, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy Németország megadja magát. Mire föl lehetnek még ezután a britek »büszkék és hálásak« Harrisért, ahogy azt az anyakirálynő mondta? Nem tudunk arról, mit ért el az a tüntető, aki a szoborleleplezési ceremónia közben azt kiáltotta: »Harris tömeggyilkos volt!« De Harris - kétségkívül - alapos munkát végzett: egyszer 1000 repülőt küldött Köln ellen egyszerre! Mai ismereteink szerint három év alatt egyedül ebben a Rajna-parti nagyvárosban 600 ezer németet ölt meg a bevetésre került 125 ezer főnyi repülőlegénysége, és mindez a »munka« 55.273 angol katonája életébe került. Ez megfelel Budapest lakossága egyharmadának. Még elgondolni is rémes! Persze jobb-e a Deákné vásznánál az, aki múzeumot tervez az északnémet Peenemündebe, annak emlékére, hogy innen lőtték ki a híreshírhedt V-2 rakétákat? Nota bene: Londonra irányítva, ahol az 1200 rakétának 2500 civil áldozata lett. Igaz, a számok között nagy a különbség, de nem az ölés tényében. A »tömeggyilkos« Harris szobrát már nagy csinnadrattával leleplezték, - ami nagy baj. Hátha jobb lélek szállja meg a múzeum tervezőit - s elállnak dicstelen tervüktől? Mert az ölés, az mindenütt ölés és vétség Isten parancsolata ellen. De ahol azt még dicsőítik is, ott beteg a társadalom, mert elvesztette az emberiesség mértékét! * * ❖ 190 ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS »Aki téved, az csak gyarlóságot követ el; de aki tévedését makacsul vonakszik bevallani, az már vétkezik.« In memóriám Gyors egymásutánban szólította el Isten négy lelkészünket az élők közül: Buthy Dénest 77 évesen (Buffalo, USA); Markovits Pált 77 évesen (Carmichaels, USA); Schottner Alfrédet 62 évesen (Őrisziget, Ausztria); Csengődy Lászlót 67 évesen (Tübingen, NSzK). Kérjük Istent, hogy vigasztalja a gyászolókat és erősítse bennük a feltámadás reménységét!
