Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám
7 unnmm Rabok vagyunk vagy szabadok? Vita-bevezetés Soutter genfi író és filmrendező TV - beszélgetésben mondta nem régen, hogy nincs részleges szabadság. Vagy teljes vagy nem szabadság. Milyen igaz ez a kijelentés és milyen lehetetlen, ismeretlenfogalom. Ki ismert vagy ismer közülünk egy tökéletesen szabad embert is? Mi magunk vagy szüléink a hazánkból elmenekültünk a rabság elől, mert szabadon akartunk élni. Az úgynevezett szabad világban élünk. Szabadok vagyunk? A rabság különböző alakban mutatkozik életünkben. Megemlíthetjük a betegségeket, amelyek a világ minden részén elérthetnek, gazdagokat és szegényeket egyaránt; az öregséget, hiába használunk szépítőszereket, orvosságokat, műtéteket, nem menekülünk előle; a természeti tragédiákat, értem alatta a földrengéseket, atomesőt, árvizeket, stb., nehezen tudunk előlük menekülni; a váratlan politikai fordulatokat: foradalmak, kormányválságok, háborúk (Irak - Kuweit), fogság, el kell viselnünk őket; a kábítószerek és az alkohol ismert rabságáról nem kell sokat magyaráznom; a hirdetések, külső vélemények ránk erőszakolása; a társadalom ránk gyakorolt nyomása. Ezek napi jelenségek életünkben, rabjai vagyunk. De most egy másik fajta rabságról szeretnék beszélni, arról amelyik bennünk él. Szép családunk van, a foglalkozásunk megfelelő és szívesen csináljuk, és t egy bizonyos kényelemben élünk. És mégis, nyugtalanság, elégedetlenség él bennünk. Az élet nem teljesen álmaink, elképzelésünk szerint folyik le. A viszonyunk az embertársainkkal felületes, a munkánkban is korlátozva érezzük magunkat. Az idegesség, ». . . Magyarországon iszonyú erkölcsi, politikai, gazdasági válság alakult ki. Elsők vagyunk az öngyilkosságokban, a magzatelhajtásban. Ugrásszerűen emelkedik az ideg - és elmebetegségek előfordulása. Szétestek a közösségek, elmagányosodtak az emberek, magukra maradtak az öregek és betegek. Egyre több gyermek kerül intézetbe, nevelkedik a családtól távol. Kihalt a beszélgetés szelleme, meggyengültek a rokoni és családi kapcsolatok, elhalványodott a híres magyar vendégszeretet. Mindez együttesen a szeretet hiánya, s erősiti a hajlamból a betegségek kifejlődését. Ezért nő az infarktusok, a keringési - és idegbetegségek száma. Az utóbbi évek története egyértelműen bizonyítja, hogy a gyűlölet nem old meg semmit. A gyűlölet megoszt és szembeállít. Megállítja a fejlődést, mert szétszórja az energiákat, s azok az erőszak, a közömbösség, súlyosan érintenek. Sokszor úgy érezzük, hogy nincs a földön egy élőlény sem, aki megértene. Milyen egyszerű volt gyermekkorunkban. Szüléink döntöttek helyettünk, tetteink, életünk felett. Néha nem egyeztek véleményeink, de végeredményben elfogadtuk akaratukat. Sok esetben szófogadásból, szerétéiből vagy félelemből a büntetéstől teljesen alávetettük magunkat más akaratának. És ez a viszony megmaradt az évek során. Sokszor kényelmesebb alávetni magunkat más akaratának, mint a saját akaratunkat vagy vágyainkat véghezvinni. De ez az alkalmazkodás egy bizonyos formája a rabságnak: börtön. Nem testi rabság: érzelmi és szellemi. Vannak olyan emberek, akik ellen tudnak állni a mások által rájuk erőszakolt rabságnak, véleménynek. A szabadságot írják a zászlójukra. A szabadságról énekelnek, szavalnak, írnak. A szabadság nevében ölnek, lopnak, használnak kábítószereket, hajtanak közveszélyesen. Nekik lehet, mert ők szabadok, saját akaratuk és véleményük van. Sokszor ezek, akik annyira büszkék szabadságukra és saját akaratukra, döntéseikre, guruk és más zsarnokok kezeibe kerülnek. Van szabadság? Elérhető? Ahányan vagyunk, annyi külön értelmezését adnánk a szónak, fogalomnak. Melyik az igazi értelme a szabadság szónak? Hogy ismerjük fel? A vallás, a hit segít elérni az igazi szabadságot? Ha igen, miért nincs több szabad, felszabadult ember a világon, hiszen több milliárd keresztyén ember él a földön? Pósfayné Koppány Emese ütközvén, kioltják egymást. A gyűlölet szétválaszt, félrevezet és tönkretesz. A gyűlölet végső stádiuma az erőszak. Ez az utolsó lépcső a gyávák és gyengék sajátja, még ha az erő és bátorság látszatát kelti is. A bolsevizmus nagy tanulsága a maga negyven vagy hetven évével az, hogy az erőszak egyetlen kérdést sem oldott meg. A nemzetek közötti feszültség nem csökkent, az indulatok leplezetlenül forrnak, az erőszak az erőszakok sorozatát szülte és szüli folyamatosan. A szeretet hiánya az egyén és a társadalom, a nemzetek és népek viszályát, boldogtalanságát hozza, amiből egyenesen következik, hogy a gyógyszer a szeretet visszaadása, a gyógyszer a szeretet, mint program. Ez nem kegyes szólam, ez nem vigasz, hanem véresen komoly fizikai, társadalmi valóság . . .« Mozdul a föld, 1123. Vizsolytól máig Tíz éve már 1991-ben, hogy újra megjelent Magyarországon a Vizsolyi Biblia hasonmás (facsimile) kiadásban és 1990-ben megint, most a Károlyi-fordítás négyszáz-éves ünnepére. Nemcsak anyagi érték ez a két szép kötet, nemcsak műkincs, hanem olvasmány is: nem könnyű megszokni ódon betűit és ódon stílusát, de érdemes. Eleven műemlék ez a könyv. Meggondolkoztató, ami az évfordulón az Útitárs 5. számában olvasható. »Nekünk a ma beszélt magyar nyelven kell tolmácsolnunk Isten üzenetét« - írja a méltató. Igen, bizonyára, főként a szószéken. Azért ott sem árt, ha szépen, egy kicsit talán ünnepi hangon szól a prédikáció. Valaha a protestáns prédikátorok - közöttük Károlyi Gáspár és munkatársai - az ízes, szép szó hirdetői is voltak, s azok-e ma is? Miért van az, hogy oly sokan a szószéken nem hirdetik az igét, hanem olvassák a prédikációt? A Bibliát pedig voltaképpen nem egyféleképpen kellene lefordítani és közreadni, kézreadni. A ma beszélt nyelven is, bár kérdezhetnénk: melyik beszélt nyelven? Mert utcán, villamoson mintha többféle nyelvet lehetne hallani: magyar mind, de szebb is, rútabb is egyaránt hallik. (Felötlik egy élményem: Idős, beteg, mélyen hívő katolikus barátommal beszélgetve egyszer azt magyarázgatta: a Bibliát valójában magyarázatokkal kell a hívők kezébe adni, hogy ne csak olvassák, hanem értsék is. Van ebben valami. Érdemes elgondolkozni rajta.) De ki kellene adni a Bibliát veretes nyelven is. Hiszen nem akármilyen szöveg ez: kinyilatkoztatás. Isten igéje. Az Ige. Miért is ne lehetne ezt méltó köntösben is olvasni? Berzsenyit, Kölcseyt, Széchenyit, Arany Jánost és Adyt sem kell »új fordításban« olvasni nehogy félreértsük . . . A Vizsolyi Biblia emlékmű, kincs de közkincs. Kell az olvasmányos, egyszerű, közérthető (magyarázatos, jegyzetelt) Biblia is. De kell(ene) egy ünnepi, veretes, patinás fordítás is. (Enélkül Adyt is nehezebb olvasni . . .) Zay László. Budapest Budapest-Bécs. A magyarországi Evang. egyház Deák téri gyülekezete és az Ausztriai Ev. Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata - gyakorlatilag a bécsi gyülekezet - testvérgyülekezeti kapcsolatot vettek föl egymással. A CSEND Mikor az égbolt hallgató harang, fák alszanak, nem rezdül víztükör, éj homlokán hideg fény tündököl, s szentségtörés volna egy röpke hang; mikor a föld, mint egy komor halott, megbénult szívvel dermedten hever, s hiába jajdulsz, visszahull jajod, az ég és föld részvétlen, nem felel: ilyenkor szóltam: - Csend mondd meg: mi vagy? Őstitkodat gyakran fürkészte agy: tudós, bölcs, költő. - Hallgatsz? . . .Nincs szavad? . . . ... Ki hitte, hogy hallja a Csend szavát, nem Őt hallotta az, csak önmagát - A Csend hallgat mindig - rejtély marad. Kutas Kálmán Olvastuk . . .
