Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám
ÚT/TfíRS Pislákoló vagy égő láng? Kedves Rezső! A szív prédikátora 25, munkában eltöltött esztendő hosszú idő az ember életében, de mégis kevés ahhoz, hogy minden kitűzött célját, elképzelését megvalósíthassa. Ám Isten akaratában mindnyájunknak meg kell nyugodnia. 1965-ben Glatz József lelkészünk búcsút vett svédországi híveitől, az Úr egy másik magyar gyülekezet szolgálatába állította. Isten gondviselő szeretete azonban nem hagyta gyülekezetünket pásztor nélkül. Akkor jöttél gyülekezetünk szolgálatába, mikor nagy szükségben voltunk. Örömmel jöttél közénk és mi örömmel fogadtunk. Talán nem is tudtad, mit vállaltál magadra, mikor a skandináviai magyar gyülekezet lelkigondozója lettél! Szétszórtságban élő honfitársaid között hirdetted a vígasztalás igéjét, Helsingborgtól Storfors-ig, Stockholmtól Göteborgig és még Dániában és Norvégiában is. Utaid végnélküliek és fáradságosak voltak. Ám fiatal voltál, telve erővel, áldott tehetséggel, isteni megbízatással. Feladatodat sokszor erődön felül teljesítetted. Áldozatos munkádhoz hitvesedben, Signében méltó társra találtál. Otthonotok ajtaja mindég nyitva állt a megszorult, elesett honfitársak előtt. Segítőkészséged nem ismert határt, hálát, köszönetét sohasem vártatok. Munkás éveid alatt tángagárdei gyülekezeti otthonunk egyre jobban felvirágzott. Nyaranta vidám cserkésztáborozások színhelye lett. Sok fiatal gyülekezeti tagunk nosztalgiával gondol a tángagárdei kellemes nyári táborokra, ahol Rezső bácsi »Túlontúl lelkipásztori« kötelességén, Signe nénivel együtt erőt és fáradságot nem kímélve főzte a finom gulyást és gondoskodott az éhes cserkészcsapatról. A gyülekezet bizalmából 1970-ben lettem országos felügyelő, ettől kezdve Koltai Rezső skandináviai vezető-lelkész súlyos betegsége miatt kiválik a szolgálatból. Utolsó körleveléből idézünk: Huszonöt évvel ezelőtt, lelkészi szolgálatra indulásomkor az egyházi munka feltételét magam számára így fogalmaztam meg: tudjon életem úgy formálódni, hogy agyagedénnyé váljék Krisztus élő teste számára. Az 50-es években megéltem, láttam a történeti egyház véres arcát. Megismertem és megbecsültem a Krisztusban hívők küzdelmeit, a megaláztatások sorozatában vállalt egyházhűséget, a mártíroknak vére hullását, a bizonyságtevők csendes hitvallását. Hivatástudatom is ettől az időtől számolom. A tapasztaltakból megértettem: a szolgálat vállalásához mindenekfelett Isten lelkére van szükségem, mert csak az örök Lélek erejével rajzolódhat ki az egyháziak igazi arca: - Krisztus arca - a nyomorúságok világában . . . A hallgatni tudó lelkipásztor a gyülekezeti munkában közelebb kerültünk egymáshoz. Emlékezem az évente ismétlődő tángagárdei őszi és pünkösdi konferenciákra. A gyülekezet javát és épülését szolgáló döntésekre, kultúrprogramokra az imádságos zsoltáros befejező áhítatokra. Minden egyes konferencia egy-egy élmény volt, amelyre mi is mindég emlékezni fogunk. Most 25 éves jubileumodon és nyugdíjazásod küszöbén, én, mint a gyülekezet volt felügyelője, köszöntelek és köszönöm neked a sokéves együttműködést. Köszöntelek a svédországi magyar protestáns gyülekezetek nevében, köszönjük neked és Signének áldozatos munkátokat az elmúlt évek során. Köszönjük mindazt, amit gyülekeze-Isten a tudója és Ő bírálja el, hogy szolgálatomból mennyire tükröződhetett a hivatási elkötelezettség pislákoló vagy égő lángja. Huszonöt esztendő nagy idő egy kicsiny emberéletben. Magam részéről hálás vagyok az isteni gondviselésnek, hogy ezt az időt a svédországi magyar gyülekezeti közösségben tölthettem . . . Drága kincsként őrzöm ezt a negyedszázadot, amelyben Testvéreimmel együtt dolgozhattam, imádkozhattam, ünnepet szentelhettem, amelyben érdemen felül megbecsültek, amelyben annyi testvéri-baráti szerettetel találkoztam. Először, huszonöt év után, nem veszek részt a tángagárdei pünkösdi konferencián. Lélekben és imádságban könyörgök az ott jelenlevő testvérekkel közös imádságban gyülekezetünkért, belső békéjéért és rendjéért, gyülekezeti elöljáróinkért, hűséges igehirdetőkért, új lelkipásztorért, a hívő szeretet vonzó melegéért, mindnyájunk mindennapra való megerősödéséért a Jézus Krisztusban. Legyen Veletek és mindnyájunkkal Istennek szívünket-lelkünket megőrző áldása! Koltai Rezső Koltai Rezső és felesége, Signe tünkért tettetek. Isten adjon számodra gyógyulást, erőt, egészséget. A svédországi magyar protestáns gyülekezet nevében a volt egyházfelügyelő Kellner Pál lKor 1,9: Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
