Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 5. szám
<-----------tenném többé. Jól éltem, anyagi előnyökre tettem szert ügyes helyezkedéseimmel, bánom. Cikkeket írtam, amik látom, nem állhatnak meg az ige mérlegén, visszavonom őket, bánom, hogy a nevem örökre alattuk áll. Teológiailag támogattam olyan cselekedeteket, amik nem Isten igéjéből születtek, s ezzel azt a látszatot keltettem, mintha Isten akarata volna, bánom. Nem mondtam igazat és tudtam, hogy nem mondok igazat, de nem mertem másként szólni, bánom. Többször is megforgattam a köpönyegemet, ahogyan az érdek újra meg újra kívánta, felettébb bánom. Még jó időben leszakadtam a tévúton járóktól, de ennyi és ennyi évig én is toltam a szerekeret, bánom. Uram, irgalmazz! De Te Uram, jól látod, hogy bűneimet teljes szívemből és telkemből bánom. Jól látod, hogy az Úr Jézus érdeméért egyedül csak a Te nagy irgalmasságodhoz folyamodom és Szentlelked erejével életemet megjobbítani akarom. Légy azért irgalmas, légy kegyelmes hozzám a te Ígéreted szerint, szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. (Elhangzott a zsinati megnyitó istentiszteleten 1991 június 8-án.) ÜT/TfíRSm _ Keresztúry Dezső Beszélj! Hallgass - mondod - beszélnek majd a fák; ha kell, a kövek kiáltják a jajt, s a fénnyel izzik, szellővel sóhajt, mely emberek torkára forrt, a vád.- De ki szelhet a kövekből karajt? Ki mondja s érti fák, vizek szavát? Magának él a föld: nincs némaság, mely értünk szóra bírhatná. Ha majd tudod: csak ember őrzi igazát, s jogát, hogy képzelet, gond, példa, vágy, jövő s örökség ott van a szavakban, hogy aki hallgat csak rejti a bajt, s a szó orvosság, lélek szárnya, kard: - beszélsz, mert kell. Beszélj, ha igazad van. Budapest. 1992 tavaszára ide hívják öszsze a 120 európai protestáns egyházat, hogy megtárgyalják, mivel járulhatnak hozzá az új Európa felépítéséhez? Bár a rk. egyház azzal az igénnyel szervezi látványos rendezvényeit, hogy a keresztyénség egyedüli hangját képviseli Európában, nem szorulhat háttérbe az evangélikus, református, anglikán és ortodox egyházak hangja. Az előkészítő bizottság négy tagja: Martin Kruse, a német egyházszövetség (EKD) püspök-elnöke, Csiha Kálmán kolozsvári püspök, a lengyel Jan Szarek és Heinrich Rusterholz, svájci egyházelnök. <-----------gyülekezeti találkozók), és voltak különféle csoportokat (szakmákat, életkori rétegeke mozgósító összejövetelek. A szokatlanság és a felszabadultság kettőse jellemzett minden rendezvényt. Különösen kisebbségi magyar testvéreink ujjongó érzéseire nehéz meghatódás nélkül emlékezni. A szokatlanságot pedig valamennyien éreztük - több évtizedes bezártság, szűk térre szorítottság után ezt aligha kell magyarázni. A találkozók a hitbeli épülés és öröm alkalmain kivül lehetőséget adtak az egyetemes magyarság átélésére, s a református művelődés, kultúra sokféle megnyilvánulásának megtekintésére. A marosvásárhelyi magyar színház Mózese, a népdalosok és néptáncosok összejövetele nem szűk, egyházias alkalom volt csupán, s a sokféle kiállítás (ezek valamennyien Debrecenben voltak) anyaga is azt bizonyította újra, időszerűen, hogy reformátusság és magyarság, rendkívül szorosan összetartozik. (Anélkül állapítjuk ezt meg, hogy monopolizálni akarnánk vagy tudnánk ezt a másvallású vendégek - miniszterelnök, köztársasági elnök - által is hangsúlyozott jellegzetességet.) A képzőművészeti és népművészeti kiállításokat s az építőművészeti bemutatót a rendezők összekapcsolták - négy szekcióban - értelmiségi találkozóval. írók és természettudósok tettek fel kérdéseket (van-e református irodalom, s melyek volnának a kritériumai; mit tegyünk, ha embertársaink többsége nem kívánja a nehéz követelményeket támasztó keresztyén, autonóm életformát; milyen lehet, legyen egyház és értelmiség viszonya? stb.), s kerestek válaszokat (hit és tudomány, képzőművészet és teológiai képzés, hitélet és társadalmi lelkűiét stb.) napjainkat s méginkább jövendőnket illetően. Az előadásokat mindenhol élénk vita, eszmecsere követte. Különösen nagy visszhangot váltott ki Visky András kolozsvári irodalmár plenáris előadása, amely »A református gondolat ma« címmel igen magas színvonalon foglalta össze a református értelmiség evangéliumi ihletésű álláspontját. Rajta kívül előadást tartottak: Imre László, Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc, Békássy N. Albert, Bőd Péter Ákos, Debrecenyi Károly István, Kosa László, Szentágothai János, Bolyki János, Toró Tibor. A református iskolák - jelenleg 11 működik - találkozója Kecskeméten zajlott le. Az utóbbi időben örvendetesen növekvő szám meghatározta a tanácskozás legfontosabb témáját: ho<-----------szabadságomat korlátozzák, és elgondolkoztam azon is, honnan teremtette elő a kormány azt a pénzt, amit az előkészületekre fordított.« Csicsely János (37), elektroműszerész »Evangélikus vagyok, és örülök, hogy a mi vallásunkhoz hasonlóan, Magyarországon élhetik át a hívők a katolikus világtalálkozót. Óriási élmény ez mindenkinek, és biztos - mivel rengeteg külföldi is ellátogat a pápalátogatás kapcsán Magyarországra -, hogy jó fényt vet ránk a nagyvilágban.« Simon Ágnes (23), egyetemi hallgató »Debreceni születésű református ember vagyok, 6800 forint nyugdíjjal. Jobb lenne, ha inkább az utakat hoznák rendbe azon a rengeteg pénzen, amibe a látogatás kerül. Tisztelem a Szentatyát, de szerintem túl korán jött hozzánk, előbb kissé össze kellene szedni magunkat anyagilag.« Takaró Imre (77), ny. kőműves (Ezeket a véleményeket az »Áldás« c. rk. lapból vettük át) ______2 gyan lehet valóban magas színvonalon folytatni a múltat az új feltételek között, hiszen a jövő keresztyénség sorsa a mi térségünkben Isten kegyelmén kivül leginkább iskoláinkon múlik. Nem lehet elegendő csupán a régi címtáblákat lecserélni, hanem tanárok, diákok és szülők összhangzó lelki-szellemi közösségévé is kell formálódni. Az ifjúsági világtalálkozó színhelye Zánka volt, ahol az életkori sajátosságokhoz illeszkedő programokat s a közös lelki élményeket ismert református értelmiségiek meghívásával színesítették. * A magyar református teológusok összejövetelére szintén Debrecenben került sor, ahol megalakult a Magyar Reformátusok Világszövetsége is. Itt hangzott el Tőkés László Erdélybe invitáló felszólalása. Reméljük, hogy az ő álma arról, hogy Erdély, a magyar reformátusság közel egyharmadának szülőhazája, megrendezheti a III. világtalálkozót, megvalósul. Annak következményeként is, hogy elevenebbé és gyümölcsözővé válnak emberi és intézményes kapcsolataink teológusaink és értelmiségünk nyomán a testvéri »népi diplomácián« keresztül. Összességében elmondható, hogy a Világtalálkozó sok mindent megmozgatott, átgondolásra késztetett. Reméljük. hogy Isten segítségével, ez a rendezvény történelmi távlatból sok fontos lépés elindítója lesz. (Ev. Elet)
