Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 4. szám
ÚT/TfíRS Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ötvenéves jubileuma A Németországi Ev. Egyház (EKD) és egyes tartományi részegyházai a második világháború óta feladatuknak tekintették az országba menekült, ill. idetelepült magyarszármazású protestánsok lelkigondozását. Évtizedeken át vendégeknek tekintettek bennünket és a szolgáló ev. és ref. lelkészek fizetését és dologi kiadásait is fedezték. S ha különböző feltételek között is, de máig is van hivatalos magyarnyelvű munka a következő központokban: Hannover, Köln, Frankfurt, Nürnberg - Regensburg, Erlangen, Stuttgart - Heilbronn, Heidenheim - Ulm és München, valamint a protestáns diák-gyülekezet a Kastl-i magyar gimnáziumban. 45 éven át ezt a munkát a »menekültgondozás« címszó alatt végezték. Az 1988-89-es nagy európai változások után mássá lett a világ. Az EKD hannoveri székhelyén is rájöttek arra, hogy az országban levő külföldiek lelkigondozásának új stratégiát kell kidolgozni. Ez eddig nem történt meg. Viszont a mi feladatunk az, hogy számbavegyük azokat, akik tényleg igénylik a magyarnyelvű gondozást. Mint az Ev. Lelkigondozói Szolgálat vezetője, levélben fordultam ezért a magyarországi, jugoszláviai, erdélyi ev. és ref. egyházak elnökségéhez. Felkértem őket, hogy minél előbb vegyék fel a kapcsolatot az EKD-val a jövőnk ügyében. Hannoverben u. i. az a felismerés kezd uralkodóvá válni, hogy az ottani (M. o., Jugoszlávia, Románia) egyházak kezébe kell viszszaadni a munka felelősségét. Amit az EKD eddig végzett, azt helyettük végezte, ismert akadályoztatásuk miatt. Főleg a lelkészek megbízása és felügyelete lenne a legfontosabb feladat, azaz a németországi magyarnyelvű lelkigondozás jogilag az EKD partneregyházainak kezébe kerülne. Budapesten alkalmam volt Dr. Hegedűs Lóránt püspöktől, a református zsinat elnökétől azt az ígéretet kapnom, hogy a kérdést hamarosan napirendre tűzik. Az Ev. Egyház Országos Presbitériuma 1991. június 7.-i ülésére pedig személyes meghívást kaptam. Nagy érdeklődéssel vették tudomásul az előterjesztést. Az Országos Presbitérium utasította az egyház elnökségét, hogy vegye fel a kapcsolatot az EKD- val a Németországban élő magyar evangélikusok lelkigondozása tárgyában. Hogy Jugoszláviából és Romániából milyen válasz jön, azt nem tudhatjuk. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) ötven évvel ezelőtt, 1941. május 4-én alakult meg Clevelandban. Jelentősége kezdettől fogva abban volt, hogy egységbe foglalta az Amerikában, azaz az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar híveket, lelkészeiket, s gyülekezeteiket. Nem volt senkinek soha nehézsége arra nézve, hogy hová forduljon, ha evangélikus egyházi ügyben akadt kérdése. S annak ellenére, hogy az egyháztest, amelybe az AMEK tartozott, ill. tartozik, háromszor változott már, igaz nevében esetenként csak egy-egy betűt vagy szót változtatva, mi mindig megmaradtunk annak az összefogó szervnek és kapocsnak, amelyre az alakulás alkalmával elköteleztük magunkat. 1941-ben a »United Lutheran Church in America« egyházban történt meg az alakulás, 1961-től négy egyház egyesülése folytán a »Lutheran Church in America (LCA)« egyházban, s 1988- tól újabb egyesülési folyamat következtében az »Evangelical Lutheran Church in America (ELCA)« egyházba tartozóan végezzük szolgálatunkat. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az amerikai magyar evangélikusok összefogása tulajdonképpen 1931-gyel kezdődött. Akkor alakult meg a Magyar Luther Szövetség. Ez a szervezet azonban nem bizonyult életképesnek. Alig négy éven belül meg is szűnt. A lelkigondozás körülményei azonban elkívánták, hogy legyen az amerikai magyar evangélikusoknak valamiféle összefogó szerve. Kellő előkészítés után jött aztán létre az AMEK. A hivatalos megalakulással párhuzamosan a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházban templomszentelést ünnepeltek. Magyar gyülekezetekkel együtt besoroltunk az AMEK-be két vend evangélikus gyülekezetei is. Ezekben hetente tartottak magyarnyelvű Istentiszteleteket. Másfelől pedig szívesen mutatunk rá arra, hogy magyar gyülekezeteinkben a vend egyháztagok mind templomlátogatásban, mind adakozás-Viszont az ügyet el kellett indítani, hiszen helyenként erős gyülekezeteink megérdemlik és meg is kívánják, hogy a jövőjükről jóelőre gondoskodjunk. ban legpéldásabb híveink sorába tartoztak. Az AMEK ötven éves történetében nem merültek fel ellentétek vagy törések. Szerény kereteink között kérdéseinket mindig erőnk határainak tudatában igyekeztük megoldani. így viszonyultunk a magyar élet politikai vagy felekezetközi problémáihoz is, melyek tekintetében nemegyszer fájdalmakat is elviseltünk. Számunkra az volt fontos, hogy azokra a feladatokra öszszpontosuljunk, melyek közvetlenül tartoztak a mi missziós körünkbe. Ez a meglátás már a szervezés idején is és későbben is megnyilvánult, mert nem éltünk az alkalommal, vagy nem követeltük ki, hogy egyházkerületet alkossunk, hanem megelégedtünk a konferenciai jelleggel. Nem akartunk önálló, széleskörű adminisztrációt és erőnkön felüli anyagi áldozatokat igénylő egyháztestté válni, hanem önkéntes, egymást szerettei támogató, hitünkön alapuló szervezetet tartottunk szükségesnek. Amikor a vezetésre főesperest, továbbá keleti és nyugati esperest választottunk, nem a tekintélyt kívántuk kiemelni, hanem inkább egyesülésünk egyházi jellegét hangsúlyoztukki. (folyt, köv.) ++++++++++++++ Nagyszeben, Románia. A szász ev. egyház püspöke szerint egyelőre lelassult a kivándorlás Németországba. 1990 végén végzett fölmérés szerint még mindig 45 ezer az egyháztagok száma. Szerinte ez a szám még 30 ezerre csökkenhet. Több lelkész is maradt az országban, mint ahogy azzal számoltak. így adódik, hogy pl. Nagyszebenben és Brassóban túl sok a lelkész, míg vidéken lehetetlen ma már minden gyülekezetét lelkésszel ellátni. Sárvár, Magyarország. Az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Új Testamentuma megjelenésenék 450. évfordulója alkalmából a Magyar Ev. Egyház és Sárvár városa ünnepségsorozatot rendezett május 26-27- én. Szokolay Sándor zeneszerző nyitotta meg a »Sárvár a XVI. században« c. kiállítást, majd az ünnepi istentiszteleten bemutatták Szokolay Sylvester-Antifona Nr. 117. c. művét. Tudományos konferencia keretében előadásokat tartottak Cserháti Sándor, Fabiny Tibor, Fónyad Pál, Pirnáth Antal, Muntag Andor, Szabó T. Attila. Gyülekezeteink jövője
