Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 2. szám
ÚT/TfíRS s Magyarok Észtországban Az 1989-es népszámlálás adatai szerint jelenleg 241 magyar nemzetiségű személy lakik Észtországban. Ezek zömében Kárpátaljáról kerültek ide. Az 50-es évektől kezdve (azután, hogy Kárpátalját 1946-ban Ukrajnához csatolták) Észtország lett az a hely, amely lehetőséget nyújtott a kárpátaljai magyar fiataloknak tanulmányaik folytatásához. Ettől az időtől kezdve sok magyar diák szerzett diplomát a Tartui Egyetemen, az Észt Mezőgazdasági Akadémián, valamint a Tallini Gépészmérnöki Főiskolán. Tanulmányaik befejeztével egysek visszatértek szülőföldjükre, mások meg Észtországban telepedtek le. Az észtországi magyarok közt a kapcsolat mindig megvolt, ezért 1988-ban amikor lehetőség nyílott arra, hogy hivatalosan is megalakuljon egy egyesület, nem volt különösebb probléma a tagtoborzással. Az alakító gyűlés 1988 október 5-én volt. Itt fogadtuk el az alapszabályt. Egyesületünknek három fő célja van. Az egyik, a gyerekekkel való foglalkozás, az anyanyelv tanítása és megőrzése. A másik cél a kapcsolatteremtés a világ minden pontján élő magyarokkal. A harmadik cél a magyar hagyományok ápolása kis közösségünkben. Ezenkívül szívesen együttműködünk más kulturális egyesülettel és lehetőségeinkhez mérten résztveszünk az észt függetlenségért való mozgalomban. (Stockholmi Magyar Ház Híradója, 1990. dec.)---------> gyülkezetben. 2Kor 12,1-9 volt a prédikáció alapigéje és valaki őszintén elmondotta, hogy ő a prédikációban hallottakat még nem fedezte fel Pál szavai mögött. De megígérte a szakasz további, buzgó tanulmányozását . . . Nagy meglepetés volt, hogy az elsőnek érkezett látogató azt felelte, hogy nem kell bemutatkoznom, mert már békéscsabai segédlelkészként 38 évvel ezelőtt megismert . . . Az úton kaptam meg azokat az offertóriumokat, amelyeket^ az egyes gyülekezetek az UTITÁRS számára ajánlottak fel. Olvasóink nevében hálásan megköszönöm ezen a helyen is az igen jól jött pénzbeli segítséget. hai Vargha Sándor lelkészünk özvegyét, Olga nénit. Hiszen nem csak gyülekezeteink élnek szétszórva és sokszor magányosan, mi lelkészek is örülünk, ha egymással találkozunk. Jó tudni a másik gondjáról, közölni a sajátunkat vele. Bizony ősi tapasztalat van amögött, hogy csak az lehet más jó lelkipásztora, akit magát is »pásztoroltak« már! Köszönjük a jó beszélgetést, tapasztalatot, egymás kölcsönös, jobb megismerését. Áldja meg Isten az ő igéjének svájci magyar hirdetőit és hallgatóit. Gémes Bécs, Ausztria. Bécsben, 1991 január 13-án, a Bornemisza Péter Társaság első idei összejövetelén - dr. Bartók Miklós orvos, pszichológus elnökletével - beszélgettek dr. Klamár István börtönpszichológussal. Szóbakerült a magyarok bűnözési »viselkedéskultúrája«, a bécsi bíróság szokásjoga a külföldiek ellenében és a magyarok, ill. általában a külföldiek ausztriai bűnözéséről készített kimutatás. (ME) Vidám sorok A lelkész épp akkor ér oda, amikor két kölyök amolyan istenigazában agyabugyálja egymást. »Hát nem tudjátok, hogy az ellenségünket is szeretni kell?« - kérdezi szemrehányoán. Mire a nagyobbik: »Hol van itt ellenség, hisz ez csak az öcsém!« • A bostoni gyerektől a tanító megkérdezi, hogy ki volt az első ember? - Washington! - feleli a kölyök. - No persze, igaz . . . de . . . Ádám? - veti ellen a tanító. - Okay, ha a külföldiek is számítanak, akkor valószínűleg ő volt . . . • Egy forintot talál két fiú az utcán. Rögtön összevesznek, hogy ki látta meg először, ki vette föl, kié legyen tehát? Végül abban állapodnak meg, hogy azé, aki nagyobbat tud hazudni. De az arrajövő lelkész megrója őket érte: »Hiszen ez Isten parancsolata elleni vétség lenne! Látjátok, én még soha nem mondtam valótlant.« Gyorsan rászól az egyik gyerek a másikra: »Add a pénzt a tisztelendő úrnak!« • Mama elmondja Jancsinak, hogy Isten megbüntette Ádámot és Évát, mert a tiltott fa gyümölcséből ettek. Ez nem megy a gyerek fejébe. A magyarázkodni akaró mamát félbeszakítja: »Tudom, mért tiltotta meg Isten, hogy a gyümölcsből egyenek!« - »Miért?« - »Mert az istenanya el akarta tenni télire!« Nemcsak gyülekezetekkel találkoztunk azonban. Feleségem résztvett egy zürichi magyar öregcserkészközösség jubileumi vacsoráján, ahol beszámolt a kerületi cserkészmunkáról. A zürichi csapatok vezetőivel tárgyalt közös, európai ügyekről. Géniben pedig résztvett a nagyon lelkes helyi csapat szombati összejövetelén. Örömmel látta a jó és egyre növekvő munkát, amit ott Telekiné, Natasa végez képzett, fiatal vezetőivel a magyar gyerekek között. Vendégei lehettünk Zürichben a Joób családnak, Genfben Telekiéknek és az utunkat előkészítő Pósfayéknak. Meglátogattuk né
