Útitárs, 1991 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 2. szám

ÚT/TfíRS s Magyarok Észtországban Az 1989-es népszámlálás adatai szerint jelenleg 241 magyar nemzetiségű személy lakik Észtország­ban. Ezek zömében Kárpátaljáról kerültek ide. Az 50-es évektől kezdve (azután, hogy Kárpátalját 1946-ban Ukrajnához csatolták) Észtország lett az a hely, amely lehetőséget nyújtott a kárpátaljai magyar fiataloknak tanulmányaik folytatásához. Ettől az időtől kezdve sok magyar diák szerzett diplomát a Tartui Egyetemen, az Észt Mezőgazdasági Akadémián, valamint a Tallini Gépészmérnöki Főiskolán. Tanulmányaik befejeztével egysek visszatértek szülőföldjükre, mások meg Észtországban telepedtek le. Az észtországi magyarok közt a kapcsolat mindig megvolt, ezért 1988-ban amikor lehetőség nyílott arra, hogy hivatalosan is megalakuljon egy egyesület, nem volt különösebb probléma a tagtoborzás­sal. Az alakító gyűlés 1988 október 5-én volt. Itt fogadtuk el az alapszabályt. Egyesületünknek három fő célja van. Az egyik, a gyerekekkel való foglalkozás, az anyanyelv tanítása és megőrzése. A másik cél a kapcsolatteremtés a világ minden pontján élő magyarokkal. A harmadik cél a magyar hagyományok ápolása kis közösségünkben. Ezenkívül szívesen együttműködünk más kulturális egyesülettel és lehetőségeinkhez mérten résztveszünk az észt függetlenségért való mozgalomban. (Stockholmi Magyar Ház Híradója, 1990. dec.)---------> gyülkezetben. 2Kor 12,1-9 volt a prédikáció alapigéje és valaki őszintén elmondotta, hogy ő a prédikációban hallottakat még nem fedezte fel Pál szavai mögött. De megígérte a szakasz további, buzgó tanulmányozását . . . Nagy meglepetés volt, hogy az elsőnek érkezett látogató azt felelte, hogy nem kell bemutat­koznom, mert már békéscsabai segédlelkészként 38 évvel ezelőtt megismert . . . Az úton kaptam meg azokat az offertóriumokat, amelyeket^ az egyes gyülekezetek az UTITÁRS számára ajánlottak fel. Olvasóink nevében hálásan megköszönöm ezen a helyen is az igen jól jött pénzbeli segítséget. hai Vargha Sándor lelkészünk öz­vegyét, Olga nénit. Hiszen nem csak gyülekezeteink élnek szét­szórva és sokszor magányosan, mi lelkészek is örülünk, ha egymás­sal találkozunk. Jó tudni a másik gondjáról, közölni a sajátunkat vele. Bizony ősi tapasztalat van amögött, hogy csak az lehet más jó lelkipásztora, akit magát is »pásztoroltak« már! Köszönjük a jó beszélgetést, tapasztalatot, egymás kölcsönös, jobb megisme­rését. Áldja meg Isten az ő igéjének svájci magyar hirdetőit és hallga­tóit. Gémes Bécs, Ausztria. Bécsben, 1991 ja­nuár 13-án, a Bornemisza Péter Társa­ság első idei összejövetelén - dr. Bar­tók Miklós orvos, pszichológus elnök­letével - beszélgettek dr. Klamár Ist­ván börtönpszichológussal. Szóbake­­rült a magyarok bűnözési »viselkedés­kultúrája«, a bécsi bíróság szokásjoga a külföldiek ellenében és a magyarok, ill. általában a külföldiek ausztriai bű­nözéséről készített kimutatás. (ME) Vidám sorok A lelkész épp akkor ér oda, amikor két kölyök amolyan istenigazában agyabugyálja egymást. »Hát nem tudjátok, hogy az ellenségünket is szeretni kell?« - kérdezi szemrehányoán. Mire a nagyobbik: »Hol van itt ellenség, hisz ez csak az öcsém!« • A bostoni gyerektől a tanító megkérdezi, hogy ki volt az első ember? - Washington! - feleli a kölyök. - No persze, igaz . . . de . . . Ádám? - veti ellen a tanító. - Okay, ha a külföldiek is számítanak, akkor valószínűleg ő volt . . . • Egy forintot talál két fiú az utcán. Rögtön összevesznek, hogy ki látta meg először, ki vette föl, kié legyen tehát? Végül abban állapodnak meg, hogy azé, aki nagyobbat tud hazudni. De az arrajövő lelkész megrója őket érte: »Hiszen ez Isten parancsolata elleni vétség lenne! Látjátok, én még soha nem mondtam valótlant.« Gyorsan rászól az egyik gyerek a másikra: »Add a pénzt a tisztelendő úrnak!« • Mama elmondja Jancsinak, hogy Isten megbüntette Ádámot és Évát, mert a tiltott fa gyümölcséből ettek. Ez nem megy a gyerek fejébe. A magyarázkodni akaró mamát félbesza­kítja: »Tudom, mért tiltotta meg Isten, hogy a gyümölcsből egyenek!« - »Miért?« - »Mert az istenanya el akarta tenni télire!« Nemcsak gyülekezetekkel találkoztunk azonban. Felesé­gem résztvett egy zürichi magyar öregcserkészközösség jubileumi vacsoráján, ahol beszámolt a ke­rületi cserkészmunkáról. A züri­chi csapatok vezetőivel tárgyalt közös, európai ügyekről. Géni­ben pedig résztvett a nagyon lel­kes helyi csapat szombati összejö­vetelén. Örömmel látta a jó és egyre növekvő munkát, amit ott Telekiné, Natasa végez képzett, fiatal vezetőivel a magyar gyere­kek között. Vendégei lehettünk Zürichben a Joób családnak, Genfben Tele­kiéknek és az utunkat előkészítő Pósfayéknak. Meglátogattuk né­

Next

/
Oldalképek
Tartalom