Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
ÚT/TfíR5 A szenvedő igaz példája- A romániai forradalom margójára -Izgatottan vártuk karácsonykor baráti körben, ünnepi, de a romániai forradalom miatt megrendült hangulatban a gyászoló Budapesten T. S. érkezését. Egyike volt azoknak, akik elsőként segélyszállítással Kolozsvárra utaztak, majd Szilágymenyőn Tőkés László református lelkészt felkeresték. Először hallottuk T. S. beszámolójából, ami azóta közismert: Tőkésék nem szenvedtek elhurcolásukkor komoly testi sérülést, azonban többnapos idegtépő vallatásuk deportálásuk helyén egy koncepciós per előkészítését célozta. Halálos ítéletük bizonyosra vehető volt. A beszámoló hallatán újra felmerült bennem a feltevés, ami november elején egy, a Pax Christi szervezettel közösen megfogalmazott felszólítás kapcsán foglalkoztatott (a felszólítás a demokratikus kormányokat kérte hatékonyabb gazdasági és politikai intézkedésre a Ceausescu rezsimmel szemben): a kiélesedő romániai helyzetben a rezsim a magyar kisebbséget nyíltan bűnbakká nyilvánítja és pogrom helyzetet idéz elő. Utólag megerősítette ezt a félelmet egy magyar katonai szakértőnek a megállapítása, hogy t. i. a Securitate 19 zászlóaljából 11 állomásozott a magyarlakta területeken, 4 Brassó környékén (1. Magyar Nemzet dec. 30-i száma). A temesvári forradalmat azonban - a borzasztó véráldozat ellenére - sem legyőzni, sem elszigetelni nem tudták. Ez a forradalom pedig az elnyomottak - románok és kisebbségek - szolidaritásának a forradalma volt. A Tőkés házaspár deportálása valószínűleg életüket mentette meg. Múltra és jövőre gondolva pedig felbecsülhetetlen annak az elismerésnek a jelentősége, amit a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke, Ion Iliescu erőszakmentes ellenállásáról mondott, köszönet formájában. Azóta sokan megállapították - joggal -, hogy a romániai forradalmat Tőkés lelkész erőszakmentes tiltakozása, valamint a vele és feleségével szolidarizáló magyar és román ellenállás váltotta ki. Tőkés László a »szenvedő igaz« alakját idézi elibünk. A diktatúra alatt szenvedett az egész lakosság, lelkileg és testileg. De kevesen voltak az igazak - a zsidó és keresztyén hagyomány értelmében. Olyan személyiségek, akik a szenvedés árán is hűek maradnak döntő helyzetekben legfőbb erkölcsi normáikhoz, az emberséghez és joghoz, és akik ilyen helyzetekben az erőszakmentes ellenállást vállalják. A szenvedő igaz nemcsak az eltűrés példaképe, de a hitvallásé is. Egy olyan rendszer, amely - Tamás Gáspár Miklós szavaival - a hallgatást sem tűrte, emberek tömegeit kompromittálta és tette kényszerrel a cinikus hatalom eszközévé. A féktelen rendőrállam egymás ellenőrzésére, elárulására és megfélemlítésére használta az emberek millióit. Ha félelemből a zsarnokság eszközévé válunk, ha magyarázható is ez, emberi méltóságunkat sebzi meg. Sokan, a lakosság óriási többsége ítélt és érzett a kevés igazhoz hasonlóan. A forradalom ilyen értelemben is felszabadított és leleplezett. Az igazak példája fényében leleplezte azonban a sokak gyávaságát és tévedését is. Ezért az igaz ember példája mindig feszélyező is. Ami maradt, a sok és súlyos politikai, gazdasági és kulturális probléma mellett, az az öröm és szégyen kettős érzése. A többségi lakosság szégyenérzése is, amely gyakran oly könnyelműen fogadta el a Tőkés László temesvári ref. lelkész feleségével és édesapjával 4 Meghallottam népem kiáltását . . . 1990. január 30. és február 8. között lesz az Evangélikus Világszövetség VIII. világgyűlése a brazíliai Curitibaban. Négy részletben tárgyalják a fenti témát a 105 tagegyház küldöttei: kiáltás a közösségbeli élet, gyógyulás és megváltás, béke és igazság, felszabadult teremtmény után. A vendégfogadó brazil egyház (Igreja Evangélica de Confissáo Luterana no Brasil) 850 ezer evangélikus egyháza. A 8 512 000 m2 területű ország déli és középső részén 1500 gyülekezet él, amelyeket 450 lelkész/nő pásztorok Ezek közé tartozik a 13 millió lakosú Säo Pauloban élő Magyar Evang. Gyülekezet is. Reménységünk, hogy lapunk olvasóinak felkért tudósítóink - Pósfay György (Genf) és Ráth Károly (Säo Paulo) - jelentései alapján beszámolhatunk a gyűlésről. rezsim soviniszta demagógiáját. A szenvedő igaz ellenállásának és szenvedésének a gyümölcse, a hagyomány szerint, a gonosz legyőzése a jóval, és a hazugság áldozatainak egymással való megbékélése, a bűnök felismerése, az új élet. Az igaz nem önmagára utal, hanem Istenre, aki a félelemben és szenvedésben erőt ad, megment és új életre vezet. Erre az Úrra utalt Tőkés László is a felszabadulás utáni megrendítő szilágymenyői igehirdetésében és a helyi román ortodox gyülekezet istentiszteletén mondott beszédében. Áldja meg Isten továbbra is ezt a szolgálatát. Cseri Gyula
