Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 4. szám

UT/TRR5 LÉGY RÉSEN!- hangzik ma újra a régi cserkészkö­szöntés. Ez a felszólítás angol eredeti­ben (Be prepared! »Légy kész!«) a búr háború felderítőinek éberségére figyel­meztetett, míg magyarul a végvári küz­delmek korát idézte föl (»résen« lenni). Ma viszont új tartalmat hordoz: légy mindig útra kész! Ne állapodj meg sehol! A keresztény ember folyton úton van, vándorol a végső cél vonzá­sában. Légy résen, azaz mindenütt nyi­tott szemmel járj! Tágra nyílt szemmel csodáld a természet titkait és vedd ész­re az emberi nyomorúságot. Mindig légy kész a segítésre! Már e köszöntés jelentéseinek mó­dosulása is árulkodik arról, mennyire változatos a cserkészet térben és idő­ben. Különböző népek, más-más ko­rok értékrendjeit egyaránt képes hor­dozni. Milyen lesz a 90-es évek cserké­szete? még nem dőlt el. Egy biztos: más, mint az 50 évvel korábbi. Hogy milyen lesz, az dönti el: ki vesz részt ebben a munkában. A magyar cserkészet születésekor az evangélikus csapatok az elsők közt alakultak meg, a miénk, a fasori 16-os pl. 1912 áprilisá­ban. 1989 óta ismét szerveződnek cser­készcsapatok az Evangélikus Egyház­ban, így remélhetjük, hogy a mi mun­kánk is hat az új magyar cserkészet szellemére értékrendjére. 1929-ben 14 csapat működött az Evangélikus Egyházban, rövidesen új­ra elérhetjük ezt a számot. Az Evangé­likus Gimnáziumon kívül cserkész­munka folyik Zuglóban, Soltvadker­­ten, néhol - Sopronban, Óbudán, Bu­­dahegyvidéken - más felekezetekkel közösen. Néhány hete alakult meg a Budai Egyházmegye Kelenföldön és Budavárban működő csapata, a Deák téren pedig a jövő héten születik újjá a legendás 223-as cserkészcsapat. Más gyülekezetekben is tervezik csa­patok fölállítását, de a legtöbb helyen vezetők hiánya késlelteti a munka megindítását. Az őrsvezetők képzését csak-csak meg lehet oldani - 1989 de­cemberében Kismányokon tartottuk az evangélikus csapatok első közös őrs­vezetőképző táborát, a másodikat ápri­lis végére tervezzük de a felnőtt csapatszervezők leginkább csak ma­gukra, könyvekre, s az öregcserkészek tanácsaira vannak utalva. Én azon szerencsések közé tarto­zom, akik tavaly augusztusban az ame­rikai Fillmore-ban szerezhettek cser­késztiszti képesítést, Igen sok előítélet­tel indultam el itthonról, de egy hónap után abban a meggyőződésben tértem haza, hogy ennek a »játéknak« a célja nem más, mint elfeledett, háttérbe szo­rult emberi értékek, tulajdonságok föl­tárása, azaz - Teleki Pál szavával - emberebb emberek nevelése. Az Evangélikus Gimnázium cser­készcsapata (16. sz. E. G.) szeptem­berben indult újra, s idén márciusban sikeres újoncpróba után mintegy 50-en tettek fogadalmat: »minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek«. Több kirándulás és akadályverseny után első nagy erőpróbánk egy hetes erdélyi utunk volt (Év. Élet márc. 18.). A húsvéti szünetben kerékpározunk, nyáron hegyet mászunk, evezünk és természetesen táborozunk. Noha a cserkészet elsősorban a 8-16 éves fiú­kat és lányokat igyekszik foglalkoztat­ni, közöttünk 15 évesnél ifjabb nemi­gen akad, ezért a mi életünk sokban különbözik a más csapatoknál tapasz­­talhatótól. Több kaland, ám kevesebb rendszeresség, nagyobb önállóság, s ezért néha hihetetlen tarkaság jellem­ző ránk. Specialitásunk az éjszakai ki­rándulás. Nem akarunk magunkba zárkózni. Kapcsolatot tartunk külföldi - német, finn - és hazai cserkésztestvéreinkkel, s más, velünk egyívású fiatalokkal. Tudjuk, hogy aki a kincset magába ássa, abban a fény sötétté válik. A boldogságot csak az bírja el, aki eloszt­ja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Csepregi Zoltán (Evangélikus Élet) a Átengedett lelkész »Az Úr különös kegyelme, hogy ak­kor, amikor nagy gyülekezetek marad­nak lelkész nélkül, akkor ez a kicsi miénk új lelkészt kapott Nt Bállá Atti­lával ... Új lelkészünk karácsonykor szolgált először és osztott úrvacsorát a zsúfolásig megtelt Magyar Otthonban. A presbitérium levélben köszönte meg a kalamundai (Uniting Church) gyüle­kezetének azt a segítséget, hogy lelké­szét nekünk engedte át minden hó má­sodik vasárnapjára, hogy ezeken - Ke­mény Péter vasárnapjain - nekünk szolgáljon . . . Szomorúan értesültünk a Sydneyben kiadott Hitből Élünk cí­mű kitűnő evangélikus újság megszű­néséről: Kemény Péter halála után nem akadt új szerkesztője . . .« A Perth-i (Ausztrália) Magyar Ev.­­Ref. Egyházközség körleveléből 6 Utazott a templom 1962 advent első vasárnapján szen­telték föl Nürtingen Enzenhardt fa­templomát. 28 év után a gyülekezet lélekszáma megnőtt, á templom kicsi lett. Új, nagyobb templom építését határozta el a gyülekezet. Amikor meghallották, hogy Piliscsabán konfe­renciák tartására alkalmas nagytermet is szeretnénk építeni, egyházunknak ajándékozták a 170 m2 alapterületű fatemplomot. A kérésük csupán az volt, a húsvét utáni héten kezdjük meg a bontást és a hazaszállítást. Hét tagú brigádot szerveztem. A bri­gád tagjai voltak: Kendeh György lel­kész, Nagyváti Pál piliscsabai ottho­nunk vezetője, ifj. Csizmadia Pál rá­kospalotai másodfelügyelő és kedves felesége, Zsuzsa, valamint három ács és e sorok írója. Nem kellett hozzá egy hét, hogy a tomplomot lebontsuk - sokszor zuho­gó esőben, fáradságot nem ismerve reggeltől estig dolgozott a brigád. A rengeteg faanyagot és cserepet pántol­va, két pótkocsis Hungarocamionra raktuk és Piliscsabára szállítottuk. Családoknál laktunk, az ebédet és vacsorát Zsuzsa főzte, de nem hagytak segítség és finom falatok nélfül a gyüle­kezeti tagok sem. A gyülekezetben élő, hazánkból kitelepített svábok es­ténként tiszta magyarsággal énekelték velünk: »kislak áll a nagy Duna menté­ben, ó mi drága e lakocska né­kem . . .« Legtöbbjüket Soroksárról fújta ki a keleti szél. A fatemplom anyaga jó állapotban van. Csak maga a cserép 120000 Ft-ot ér. Ha egy-egy repedt volt köztük, újakkal pótolták. Leleményes szeretetük ölelt át, egy héten keresztül minket. Köszönjük Dehlinger lelkésznek, hogy összehozott Schöllkopf nürtinge­­ni lelkésszel és így mienk lehet ez a nagy ajándék. 120-150 fő befogadására lesz alkal­mas ez a fatemplom. Most az építé­szekre, gépészekre figyelünk és kérjük tegyenek meg mind azért, hogy az épí­tési engedély birtokában mielőbb felé­pülhessen a templom - nehogy a faa­nyag tönkremenjen és méltatlanná vál­junk az ajándékra. Jövő évben jönnek megnézni mi lett belőle és használjuk­­e. Addig is biztatok mindenkit, vegyük birtokba Piliscsabát konferenciák tar­tására, üdülésre, mert 35 fő részére a feltételek máris biztosítottak. Érdeklődni lehet: 2081 Piliscsaba Széchenyi u. 8. Béthel Otthpn - Nagyváti Pál. Bolla Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom