Útitárs, 1990 (34. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
UT/TRR5 S, aÍSwiL. A nemzedékek integrációja Tételek a 4. Magyar Ökumenikus Találkozóra 1. Integráción azt a folyamatot értem, amelynek során különálló egységeknek - identitásuk kifejlesztése, megtartása és erősítése mellett - valamely nagyobb teljesebb egészbe való beilleszkedése/beillesztése megy végbe. 2. Az előadáscímben megadott »nemzedékek« szót pusztán paradigmának tekintem. Vele azt a sok területet szerettem volna megjelölni, amelyen a dezintegráció egyre növekvő hevességgel folyik. Teológiai alapvetés 3. A keresztény tanítás szerint Isten megváltó munkája az integráció szóval is jól kifejezhető. Miközben közte és teremtményei között a viszony - meghatározott tényezők miatt - megromlott, sőt gyakorlatilag megszűnéssel fenyeget, Isten szabadon cselekszik:- meghallja a teremtett világ »együttes nyögését« (Róm 8,22);- a vele való kapcsolatát megszüntetett nép kiáltását (Jer 9.18);- a paradicsomból kiűzött keresőt (Genezis 4,1);- a kiszakadt, eltévedt, elpártolt, elveszett embert (Luk 15). 4. Isten munkája a felborult »rend« (diké), a megsértett »igazság« (dikaiosyné), a széttört »közösség« (koinonia) egységének visszaállítására irányul. Integrálni kívánja azt, ami bomlasztó erők hatására tönkrement. 5. Ennek a munkájának kivételes eszköze és végrehajtója a Názáreti Jézus, az Isten Felkentje (Krisztusa). Szavaival, tetteivel, Istenhez való töretlen hűségével utánajárt az elveszetteknek, megkereste őket és a hazavezető utat mutatta meg nekik szavahihetően, hogy lehetséges az integráció Annál és Abban, akit ugyan elhagytak, de Aki bármikor kész a visszafogadásukra. Sőt Isten iránti töretlen bizalma jutott abban is kifejezésre, ahogy önmagát nem kímélve, önzetlenül áldozatot is hozott e munka sikerültéért. 6. Ez a jézusi meghatározottság kötelezi az egyházat. Szinte azt is lehet mondani, hogy ebben van egyáltalán létének értelme. Csak amely egyházban otthonra talál a vak, a néma, a süket, a béna, a kicsi és a nagy, a fiatal és a vén, a nő és a férfi, a gazdag és a szegény, az egészséges és a beteg, csak az felel meg Isten integrációs munkájának. Az Isten szolgálatában álló egyház minden bomlasztó törekvésnek ellenáll, hogy benne és cselekvése által a hívó, mentő hazaváró, mindenkinek otthont nyújtani akaró Isten legyen jelen ebben a széthullástól fenyegetett világban. Erre apostoli megbízatásunk is van: Ef 2,19-22. így értette Jézus a maga küldetését (Luk 4,k8—19) és ugyanerre hatalmazta föl az egyházát. S csak amennyiben ennek a participációs követelménynek engedelmeskedik, nevezheti magát Isten otthont adó házának, amelyben közösségre talál a kereső. Gyakorlati következmények 7. Ebből a hitbeli (teológiai) látásból eredezteti az egyház a maga létét és látja »Nem azért kereszteltek meg, az úrvacsora sem arra való, no meg a megváltás sem, hogy odahaza horkoljak és lustálkodjam. Azért, ha Isten ígéreteit, a keresztséget, az úrvacsorát és a bűnbocsánatot bírod, ne feledd el, hogy őrállóul rendeltek, s ügyelj arra, hogy a hitre és a hivatásodra vonatkozó feladatokat nagy gonddal végezd el.« Luther Marosvásárhely . . . Milyen kár lenne, ha ez a nagymultú és békés város úgy maradna meg az emberek emlékezetében, ahogy azt a tömegközlési eszközök szétröpítették: a barbarizmus és a vandál szenvedélyek városa. S milyen kár lenne, hogyha nem sikerülne a sokat emlegetett »európai házban« az ottélő magyar testvéreinknek megfelelő helyet biztosítani . . . Nagyszebeni lelkészgyűlésükön evangélikus lelkészek múltbeli bűnök megbocsátását, terhek feldolgozását és kiengesztelésen alapuló új életkezdetet javasolnak. * De szebb jelekről is tudunk: az egyik református gyülekezet »bejutott« egy árvaházba. Leírhatatlan állapotokat talált ott. Most önkéntes fiatalok dolgoznak, hogy az árvákat rendben tartsák. Kérésük felénk: pelenkát minden mennyiségben és kisgyermekruhát (0-3 éves korig) kérnek. következetesen a megoldandó feladatát. Nem lehet tehát ott egyházról beszélni, ahol- bármiféle megosztásra, sőt ellenségeskedésre biztatnak;- dezintegrációt propagálnak vagy népszerűsítenek;- adminisztratív vagy más eszközökkel azt szolgáló intézkedéseket tesznek. 8. Bűne az egyházaknak, hogy nem emelték föl szavukat - tisztelet a ritka kivételnek - a dezintegrációs törekvések és divatok ellen a- nevelésben (fogytékosok külön iskolákba való elkülönítése és más intézmények létesítése, nevelés tudásközvetítésre való korlátozása, elitgondolkozás érvényesítése már a középiskolai felvételeknél, stb.);- faji megkülönböztetés bármiféle formájában;- a nemek egyenjogúsága szabotálásában;- a generációk megosztását célzó gazdasági, társadalmi intézkedésekben;- a gyülekezetekben is kialakult korszerinti kasztrendszerben, háttérbe szorítva a családot (lásd: Seoul-i »Világkoncilium«, ahol már nem is egyházak, hanem érdekcsoportok-nők, fiatalok, színesek léptek fel és küzdöttek - sokszor egymás ellen);- a más felekezetekkel, sőt a más vallásokkal szemben fellépő türelmetlenségben,- a természet és az ember egymás ellen való kijátszásában;- embereknek, mint »haladóknak« és »maradiaknak« való megbélyegzésében;- a békemozgalmak és a katonák egymás elleni kijátszásában;- az emberi élet atomizálásában;- külföldi és otthoni magyarok megkülönböztetésében. Gémes István _______8 ÚT/TfíRSm Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 25.ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutsch). Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuß: Gy. Cseri, Erfurter Str. 1, 6307 Linden-Leihgestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth- Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Prestegärden, N-1640 Rade, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Berliner Str. 8, D-7120 Bietigheim. 2623011990
