Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)
1989 / 4. szám
3 UT/TftRS A három felismerés Lukács 5,1-11 Mai történetünk azzal kezdődik, hogy Jézus a tóparton tanít. Érdekes, hogy itt nincs leírva maga a tanítás. Nem állnak a Bibliában Jézus mondatai. Ez azért is érdekes, mert mi, protestánsok, a hirdetett evangéliumra tesszük az elsődleges hangsúlyt. Ügy érzem, az evangélium szerzője - talán maga Jézus is - itt máshová helyezi a hangsúlyt. Jézus személyesen Pétert szólítja meg, őelőtte áll meg. (Persze azáltal, hogy ez így olvasható a Bibliánkban, mégis mindenkihez szól). Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy Jézus módszere is evangélium. Először a »hegyi beszéd forma«, ahol többezer ember ül vele szemben és úgy tanít, beszél. Majd a gyógyítások, amikor egy ember konkrét baján, gondján segít. Történetünkben pedig megáll a halász hálója mellett - máskor a vámszedő asztalánál - és személyesen, csak hozzá szól. Jézus így áll meg Péter hajója mellett és azt mondja: Péter, mindent tudok rólad. A gondjaidat, problémáidat, amit eddig tettél, a mai napodat-mind ismerem. Menj és vesd ki még egyszer a hálódat! És Péter valamit megérezhetett. Nem mondja, hogy mit értesz te ehhez, ács fia? Nem küldi el a piszkos lábú, fáradt, izzadt vándor prédikátort azzal, hogy ő a profi, a szakértő öreg halász. Sőt: »a szavadra megteszem«. Ez a felismerés első lépcsője. Az előttünk megálló, megnyilatkozó Isten felismerése. Észre kell venni Őt a csodákban, az igehirdetésben, a történelemben, a természetben (a Bodri kutya hűséges szemében). Az Isten megnyilatkozik. Ez tehát történetünk első felismerése: magamtól már nem tenném meg, mert unom, mert felesleges és eredménytelen. De mert Te mondod, Jézus, megteszem. És a háló tele van hallal! Péter még mindig mondhatná: szerencséd volt Jézus, most az egyszer sikerült. Jól ismered a halak rajzási, vonulási rendjét. No de, ha én, a halász sem tudtam, akkor ez az ács sem tudhatta. Itt valami egészen másról van szó. Ebben a pillanatban Péter rájön, hogy ez a Jézus meg tudja oldani az élete problémáját. Ő nem csak halat ad a hálóba, hanem teljesen ismer és ismeri a megoldást is. És itt jut el Péter a második felismeréshez. így fordul az őt megszólító Jézushoz: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« Mennyi mindent jelent ez a mondat! Nézz rám, Jézus, egy egyszerű halász vagyok, egy senki, egy utolsó szegény. Ne pazarold rám az idődet, hiszen nem éri meg! Rossz befektetés vagyok. Olyan üres vagyok, hogyha a mellemre ütök, akkor hallani a szívem kongását. Jézus, vedd észre, nem éri meg ez neked! De »Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, mostantól kezdve embereket fogsz!« Jézus hívja Pétert, hívja ezt az egyszerű halászt. És ezzel a hívással életének új értelmet ad. AZ EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJÚSÁGI KONFERENCIA 30. nagyheti találkozója Bischofsheim 1989. márc. 19-25 "HE FÉLJ, TE KICSINY NYAJ!" program Ezért mondtam az elején, hogy Jézus módszere is evangélium. Itt nem a »hegyi beszéd formát« választja. Nem tömeget hív el, és nem a tömegből egyeseket, hanem külön-külön mindenkit. Személyesen, névre szólóan. Pétert emberhalászatra hívja. Máté 11-ben így szól Jézus: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan!« Jézus mindenki előtt megáll és mindenkit hív. Nem megy el felemelt fővel senki mellett sem. Jézus hív és ennek a hívásnak van alapja. Ő nem valamiből a semmibe hív. Jézus ember volt. Teljesen megismerte a földi életet, tudja és ismeri az emberi lét lényegét. Jézusban az Isten lett emberré. Ezért van alapja a hívásának, ő nem a valamiből a semmibe, hanem valamiből egy másik, egy több valamibe hív. És itt van történetünkben a harmadik felismerés. Rá kell jönnünk, hogy mire hív Jézus. Mire hív az, aki Pétert is elhívta. Akár úgy képzeljük el Őt, ahogy ott a tó partján megállt a halász előtt, akár valamilyen modern, 20. századi elképzelésünk van róla. Fel kell ismernünk Jézus hívó szavát, fel kell ismernünk, hogy mire hív. Ezek után pedig el kell döntenünk, követjük-e Őt vagy nem? ifj-Zászkaliczky Pál (Budapest) Az Ifjúsági Konferenciáról dióhéjban 1960-ban kezdődött, amikor 56-os fiatalok »evangéliumi sítáborra« jöttek össze a norvégiai Trysilben, kilenc országból 72- en. Ez együttlét lelki vezetői Glatz József, Szépfalusi István, Szigethy Sándor, Szilas Attila és Terray László evangélikus lelkészek voltak. Az igény, amely az első találkozót szükségessé tette, máig megmaradt és a konferencia célkitűzésének tekinthető: nyugati magyar protestáns fiatalok találkozása és kapcsolattartása, az evangéliummal való megszólítás és hitben való erősítés, valamint a magyar kultúra ápolása. 1960 óta minden évben megrendezésre került Európa különböző országaiban a virágvasárnap kezdődő egyhetes konferencia. Az Ifjúsági Konferencia a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének felügyelete alá tartozik, amely ifjúsági lelkészeket bíz meg a konferencia szervezésével, vezetésével. A jelenlegi ifjúsági lelkészek evangélikus részről Kellner Ilona (Stockholm) és Joób Olivér (Zürich), református részről pedig Varga Pál (Heidenheim/Németország). Az ifjúsági lelkészek mellett a tervezés és kivitelezés munkájában két teológus és öt ifjúsági megbízott vesz részt. A résztvevők létszáma az egyes konferenciákon 100 körül mozog; nagyobbik fele tizen - és huszonéves. A kisebbik felét régi konferenciázók teszik ki, akik részben saját gyermekeikkel jönnek, családi jelleget adnak és biztosítják a folyamatosságot. A konferenciának nincs saját bevétele, így az előadóknak nem tud tiszteletdíjat adni. A konferenciákra meghívót és a jelentkezőknek programot küldünk ki. Kapcsolatban állunk két magyar testvérszervezettel, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemmel és a Pax Romana - Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalommal, melyekkel időnként közös, ökuménikus konferenciát tartunk. Legutóbb 1984- ben a belgiumi Nassogneban találkoztunk, amikor »A Lélek erőterében« volt a fő témánk. A legközelebbi közös konferenciára 1990-ben kerül sor Észak-Németországban, Münster közelében, ahol »Keresztyén felelősségünk Magyarországért« lesz a fő téma. Joób Olivér Jeruzsálem, Izrael. »Rendszeres elnyomásnak« nevezte a jeruzsálemi latin patriarchátus az izraeli iskolapolitikát a megszállott területeken. Ez az ország kulturális infrastruktúrája teljes szétzúzásához vezethet és növeli az analfabéták számát. (LWI)
