Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)

1989 / 3. szám

UT/TfíRSm s »Opium a népnek« Minden valamirevaló pártfunkcio­nárius és propagandista szónoki reper­toárjának egyik legismertebb mondata volt ez: »A vallás ópium a népnek.« Mert a vallás ködösít, butít és igyekszik elterelni az elnyomott kiszolgáltatot­tak figyelmét a napi gondokról, s ehe­lyett a mennyről, mennyei boldogság­ról beszél. Ez mákony, ez szédítés. Ezért kell a vallást a tudományos ateiz­mus eszközeivel kiirtani és ilyen mó­don fölöslegessé, elavulttá, túlhaladot­tá tenni. Marx Károly nevével kapcsolták össze mindig ezt a mondatot, s így kapott »kanonikus« jelentőséget a kommunista ideológiák világában. Az azonosítás persze sántít, mert Marx ugyan használta a kifeje­zést, de nem az ő találmánya volt. Mai ismereteink szerint Bauer Bruno hasz­nálta egy, a »Hallei Evkönyvek«-ben 1841-ben megjelent cikkében. Bauer azt vetette az akkori keresztyén teoló­gia szemére, hogy »ópiumszerű befo­lyásával minden ellenállást letör és a szabad ember minden törekvését . . . elaltatja«. Más helyütt pedig azt írta, hogy »a vallás, miután minden világi ügyet lábbal tiport, romboló dühe ópiummámorában beszél a túlvilági új állapotokról«. Marx egyik kortársa, Hess Mózes vitte tovább következete­sen ezt a gondolatot, amikor egy szusz­ra beszélt az »ópiumról, vallásról és a pálinkáról«. Az akkori német balolda­liaknak ez nem volt kiváltságos kifeje­zése. Már Feuerbach írt a »hirdetett szó narkotikus hatásáról«, Heine azt bizonygatta, hogy a vallásnak »orgona­hang és harangszó az elkábító szere«. Sőt Goethe is gúnyolódott egy nagy hatású kortárs prédikátor »narkotikus prédikációin«. A hangsúly azonban félreérthetetlenül az ópium szó negatív használatán van. A vallás - a 18-19. századi felvilágosodás elseké­­lyesedett vallásosságáról van szó - te­hát fékező, ködösítő, ellenállástörő, butító erőt fejt ki. Az emberiségre tehát elvetendő, negatív hatást gyako­rol. Szolgákat nevel öntudatos harco­sok helyett, misztikus ködöt teremt a gondolkozó ész világossága helyett, sorsukba beletörődő emberek lesznek azok, akik pedig a sorsukat saját ke­zükbe vehetnék, gyámság alá helyezi az eredetileg önállóan gondolkodó, cselekvő függetleneket. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, így vonult be a fogalom az agit-prop. ideológusok hazai felszerelésébe. Ve­zérgondolatként irányította és határoz­ta meg az un. népi demokráciák soha be nem tartott vallásügyi törvényeit is. Mert ugyan minden embernek szabad vallásgyakorlatot biztosított egy alkot­mányparagrafus, de ugyanolyan jogo­kat kapott a tudományos ateizmus is, azzal a plusszal, hogy utóbbi volt a tulajdonképpeni »államvallás«. Amit »szabad volt Jupiternek, az tilos volt az ökörnek« - idézhetnénk a rómaiak böl­csességét. S mert az ópiumfogyasztás káros a szervezetre, ezért nem volt az az alkotmány megsértése, ha vallási meggyőződésük miatt tízezrek kerül­tek büntetőtáborba, börtönbe vagy ideggyógyászati klinikákra, s esetleg onnan soha többé élve elő nem ke­rültek. A mai felvilágosodott korban azonban még az ilyen »szent tehenek« se érinthetetlenek. Ennek adta bizony­ságát Földesi Tamás marxista profesz­­szor a magyarázatával. Egy budapesti, a lelkiismereti - és vallásszabadságról tartott fórumon tagadta, hogy a »mar­xizmus monopóliuma« még tartható tanítás lehetne. Szerinte a marxizmus egészségesebben fejlődik, ha ve­­télytársai, konkurensei támadnak. Jó­­ri János nevű kollégája pedig még ezen is túltett. Marxista kollégáit Marx ópiumról szóló szavára emlékeztette, s azt hiszem, nem csak az én legnagyobb megrökönyödésemre, azt így értelmez­te: Marx Károly idejében az ópium még nem volt kábítószer, hanem gyógyszernek számított! Lenin és Sztá­lin azonban erről megfeledkezett és a kettőnek köszönhető, hogy »a szocia­lista országokban elnyomták az egyhá­zakat és akadályozták munkájukat«. Akármennyire nem áll meg történetileg ez a magyarázat s dobja oda koncul a bűnbak Lenint és Sztálint, mi mégis örülünk, ha az egyház vagy »vallás« lekerül a kábító­szerlistáról. Egyetlen szépséghiba ta­lán, hogy erre csak akkor került sor, amikor más kábítószerek igyekeznek meghódítani és rabságba ejteni a ma­gyar nép lelkét. De: jobb későn, mint soha. G. I. 8 Rádióadásaink A Norvég Egyházi misszió magyar nyelvű adásai minden szombaton és vasárnap este 6 órakor hallhatók a 31 méteres rövidhul­lámon. Május 6. Külmissziói negyedóra: Egy magyar miszionárius (Pósfay György) 7. Áhítat, János 12.r. (Gémes István) 13. Bibliatanulmány: Ján 6. (Csepregi Béla) 14. Áhítat, Joel 2,28 (Kemény Péter) 20. Levelesláda (Pósfay György) 21. Áhítat, Mát 28,16-20 (Pátkai Róbert) 27. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay Gy.) 28. Áhítat: 2Kor 5,17 (Kemény Péter) Június 3. Külmissziói negyedóra: Egy haifai öregotthonban (Terray László) 4. Áhítat (Gémes István) 10. Bibliatanulmány: Jn 6. (Csepregi Béla) 11. Áhítat, Luk 15,3-7 (Pósfay György) 17. Levelesláda (Pósfay György) 18. Áhítat (Geistlinger Pál) 24. Gyermekeknek: József tört. (Pósfay Gy.) 25. Áhítat, Csel 9,7-8. (Pósfay György) * A Lutheran Hour rádiószolgálatának kere­tében is van magyar nyelvű evangéliumi adás, minden szombaton este 10 órakor a 49,26 méteres rövidhullámon (6090 KHz). ÚT/TÁfíSQg) Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: DM 25.­­ill. annak megfelelő más valuta Bankszámla: Ung. Ev. Luth. Seelsorgedienst in Deutschi. Landesgirokasse Stuttgart (BLZ 600 501 01) Konto-Nr. 1180084 Szerkesztőbizottság-Redaktionsausschuß: Gy. Cseri, Erfurter Str. 1, 6307 Linden-Leih­­gestern; J. Glatz, Ortshofstr. 23, 5030 Hürth- Kendenich, BRD; Julianna Szabó, Pb. 23527, NL-1100 EA Amsterdam; L. G. Terray, Pre­­stegärden, N-1640 Räde, Norwegen. Szerkesztő-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, Sodenerstr. 43, D-7000 Stuttgart 50. 2540911989

Next

/
Oldalképek
Tartalom