Útitárs, 1989 (33. évfolyam, 3-6. szám)

1989 / 6. szám

krónikája molt be, lenyűgöző módon. Amíg 1956-ban még 430 evangélikus lelkész dolgozott Ma­gyarországon, addig ez a szám 1989-ben 230-ra csökkent. A lelkészhiány miatt lehe­tetlen a megnyílt lehetőségek és igények kielégítése: nincsen elég hitoktató, kórház- és börtönlelkész. A katonaság is igényli a lelkészek szolgálatát. A reménység forrá­sai: a megnyílt fasori gimnázium, az egyház a pártvagyonból talán kap egy kollégiumot iskola számára, valamint a teológusok Még meg sem nyitották a kibőví- Teológiai Akadémiát, máris kicsi az 88 teológus tanul az intézetben, 1990 őszétől kezdődőleg a budape­­egyetem önálló állami fakultásként kí­­befogadni, illetve »visszafogadni«. A ' dékáni láncot máris átadta a pécsi M Megtelt a templom! 125 résztvevőt szá­molt a figyelmes szemlélő, többen álltak a templomkapuban, figyelve az égő kandalá­­bereket a hősi emlékmű mellett. »Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátok­nak, hogy nektek adja az országot!« - erről prédikált Harmati Béla püspök. Arról is beszélt, hogy Isten az O kikutathatatlan végzése alapján nem csak Isten országát adta övéinek, de most - ezen a mai napon - a nyugat-európai magyar lelkészeknek szolgálati területül visszaadja Magyaror­szágot is! Mert ami embereknél lehetetlen volt, amit úgy építettek az építők, hogy örök falként elválasztó legyen, azt Isten lerombolta. Nála minden lehetséges. Schottner Gottfried helyi lelkész köszön­tötte a magyarországi és nyugat-európai vendégeket. Szépfalusi István mondott kö­szönetét a meghívás elfogadásáért. »Jól tettétek, hogy eljöttetek, gyertek máskor is. Nyitva a szívünk előttetek«! Egykori helyettes cserkészvezetőjének pedig a kis­cserkészek köszöntését mondta: »Megte­szem, ami tőlem telik!« Frenkl Róbert megadta a választ: »Bízom benned!« gyetem, ajfasori gimnázium megnyitóján ár azt vise|te az ez évi dékán. . megbékélést követő eszmecsere telje­sen nyílt és őszintén szókimondó volt. Nem maradt nyonfa a gyanakvásnak. Történel­mi^ pillanatok tanúinak érezte magát a résztvevő. Erre a találkozóra az adott lehe­tőséget, hogy előzőleg állami szerv egy közigazgatási vétséget és egyházi bíróságok két lelkész ellen folyamatban lévő ítéletet semmisítettek meg, ill. szándéknyilatko­zattal eltöröltek. A kétkedők is hittek az egyház reformszárnyának vezetőiben. Püs­pök és felügyelő megvalósította székfogla­lójának eme ígéretét. Erős vár a mi Istenünk! Ünnepi istentisztelet az őriszigeti temp­lomban. Szombathely Magyar-magyar lelkészkonferencia né dunántúli egyházmegye és jugoszláviai ma­gyar lelkészek jelenlétében. Az országos egyház több vezetője Szombathelyre éke­zett. Nagy Gyula püspök-elnök reggeliÁhíta­­tát követően Fehér Károly szombathelyi esperes köszöntötte a résztvevőket. Gémes István mutatta be a nyugatiakat, Fehér Károly a hazaiakat. Harmati Béla püspök - a találkozó háznagya - ismertette a napi­rendet. Gémes István beszámolt az őriszi­geti találkozóról - miközben a lelkészkon­ferencia résztvevői között sorbaadták az őriszigeti találkozó jelvényeit, végül már mindenki viselte -, Harmati Béla és Frenkl Róbert a maguk részéről ismertették az őriszigeti találkozó eredményeit. Még ebéd előtt megkezdődtek a beszámolók: a Teo­lógiai Akadémia, a Sajtóosztály, a Diakó­­niai Osztály stb. ismertetését követően Harmati Béla püspök zöld fényt adott a nyugat-európai lelkészeknek: »érezzétek otthon magatokat, s bárminemű szolgálat végzésében tárgyaljatok közvetlenül gyüle­kezetekkel, azonos munkaágakkal. Nem kell hozzá püspöki vagy bármilyen enge­dély.« A Magyar Lelkigondozó Szolgálat 1988. évi jelentéséből 25 példányt bocsátott a hazaiak rendelkezésére és a Másokért Együtt 1989/14. száma is elkelt 25 példány­ban. Ezenkívül Ordass Lajos Önéletrajzi írások I. és II. kötetéből ugyancsak 25-25 példányt nyújtottunk át érdeklődőknek, előzetes »hivatalos« engedélyeztetést kö­vetően . . . Voltak azért kétkedők, inkább a hazaiak között. A lelkésztalálkozó úrvacsorái istentiszte­lettel fejeződött be. Másnap, október 1- jén, 17 budapesti és dunántúli gyülekezet­ben nyugat-európai lelkészek prédikáltak. Galavics Sándor Győrött, ifj. Fónyad Pál I. Sárvárott és Szépfalusi István - németül és magyarul - Sopronban. Másokért Együtt Aggodalom A Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége levélben fordult dr. Papp Lászlóhoz, a területileg illetékes nagyváradi püspökhöz Tőkés László te­mesvári lelkész ügyében. Kifejezte aggo­dalmát a kockázatot és veszélyt vállaló lelkész sorsának alakulásával kapcsolat­ban. Kérte az egyházi vezetőt: ha szüksé­ges, vegye védelmébe és oltalmába Tőkés Lászlót. A helyzet adta mértékben lehető­ségét és befolyását felhasználva nyújtson segítséget Tőkés László ügyének oly mó­don történő rendezéséhez, hogy ne essék bántódása. A magyar egyházi vezetők han­goztatják: a féltés, szolidaritás, a felelősség indítja őket, amire a veszélyben levőkért mindenki el van kötelezve. Magyar Nemzet, 1989. aug. 22. Imádság Úristen, köszönjük, hogy Fiadat, Jézus Krisztust, akkor küldted el e világra, ami­kor a legnagyobb szükségünk volt rá. Kö­szönjük, hogy békét, szeretetet hozott ne­künk, pedig tulajdonképpen be se akartuk Őt fogadni. Bocsásd meg vakságunkat! Ké­rünk emiatt ne vondd meg tőlünk kegyel­medet és szeretetedet. Őérette kérünk. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom