Útitárs, 1988 (32. évfolyam, 5-6. szám)
1988 / 5. szám
7 Interjú Durai Miklós a csehszlovákiai kisebbségek jogaiért küzdő börtönviselt geológus. Munkatársunk augusztus közepén az USA- ban beszélt vele. Útitárs: Hogy jutottál ki életedben először nyugatra? Durai: Örömömre feleségemmel együtt egyéves ösztöndíjat kaptunk a Pennsylvániai Egyetemtől (Indiana). Már 1987. februárban jött a hívás, mégis idáig tartott, mire kijuthattam. Útitárs: Téged éveken át üldöztek, sőt be is börtönöztek. Hogy juthat ki a mai Csehszlovákiából egykori politikai üldözött? Durai: Evekig nem volt útlevelem, pedig szakadatlan kértem, fellebbeztem. Végre Magyarországra és a szocialista országokba utazhattam. Hogy most mért jöhettem ide, nem tudom, de valószínűleg a csehszlovák hatóságok úgy látták jónak, ha a mai politikai helyzetben nem gördítenek akadályt utam elé. Előre bocsátom, hogy mindent megteszek, hogy újra hazamenjek. Útitárs: Milyen üzenetet hoztál nekünk? Durai: Azzal bocsátottak el barátaim és azt mondták könnyel a szemükben: Ne feledkezz el rólunk! Ebben éppen az az üzenet: a kisebbség elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak érzi magát. Szeretettel kérlek: ne feledkezzetek el magyar testvéreitekről, akik Csehszlovákiában kisebbségben élnek! Igazságkeresésre, jogvédelemre van szükségük. Es főleg kapcsolatra. Útitárs: Szerintem a csehek és románok nagyon ügyesen tudták eladni külföldön a portékájukat. Tudnál-e olyan munkát végezni, amely ezt ellensúlyozná? Durai: Csak gratulálni tudok azoknak, akik jól képviselik Csehszlovákia politikai érdekeit nyugaton. Sajnos, ez csak részben azonos a Csehszlovákiában élő népek érdekeivel. Már csak azért sem, mert ez a politika nem az ott élő összes nép számára valósul meg. Feladatunk ezért kettős: rámutatni arra, hogy hol az érdekellentét, ezt tudatosítani kell bel- és külföldön, azután nem a csehszlovák politikát kell ellensúlyozni, hanem az ellentétek lebontására kell törekedni. Ez csak nagyon hosszú folyamat eredménye lehet. Az elmúlt 70 év nem tudta csökkenteni a cseh politika és a magyar kisebbség ellentétét. Sajnos. Útitárs: Izoláltan csak a magyar kisebbségről beszélsz? Durai: Nem. S bár a magyarság a magyar etnikumhoz, kultúrához tartozik, bár közben a határ kihúzódik, geopolitikailag más nemzetekkel is együtt él. Érdekkapcsolat van az egy térségben élő népek között. Útitárs: Hogy látod a cseh-magyar, szlovák-magyar viszonyt? Durai: Ez bonyolult kérdés. 1918-ban egy hipotetikus nemzetet, a csehszlovákot hozták létre. Mind a csehek, mind a szlovákok egy részének ez megfelelt, a másiknak nem. Ebből cseh-szlovák érdekellentétet eredményező ellentét alakult ki; ez ma sem csökkent. 1938-ig nem változott. Változás a II. világháború után: nemzeti differenciálódási folyamat jött létre erőszakosan s ez a nemzeteket elkölönítette: a szlávok (cseh, szlovák, ukrán, lengyel, kisorosz) hátrányos helyzetbe hozták a nem szlávokat (németek, magyarok). A németeket kiüldözték, a magyarokat csak részben. 1945 óta alapelv ez máig. Lengyelek énekelhetik Csehszlovákiában a lengyel nemzeti himnuszt, a magyaroknak ugyanez tilos. Ukránok vallhatják a határon túl, a SZU-ban élő ukrán nemzet részének magukat, a magyaroktól ezt megtagadják. Nem hivatalos vetülete ennek, hogy a hivatalos elnyomáson kívül létezik egy társadalmi elnyomás. A szlovákok nyomása olyan erős a magyarokra, hogy sokszor nemzetisége elhagyására kényszeríti a magyart. Pl. a munkahelyen nem mernek magyarul beszélni, a gyereküknek magyar nevet nem adnak, nem adják a gyereket magyar iskolába. Ezt ugyan egyensúlyozhatná a faj- és nemzetgyalázást tiltó törvényparagrafus, de nem tudok példát, hogy egy szlovákot valaha is ezért megbüntettek volna. Útitárs: A szovjetunióbeli liberalizálódás hulláma egyszer mégicsak eljut Csehszlovákiába is. Vagy? Durai: Nem vagyok túlságosan derűlátó. A Szovjetunióban nincs hagyománya a demokráciának. Másrészt sok a reform akadálya, bármikor megbukhat tehát. Útitárs: Jogvédő munkátok közben milyen egyházi jellegű ügyek kerültek elő? Durai: Csehszlovákiában az egyházak általában el vannak nyomva, felekezetre való tekintet nélkül. A római katolikus leginkább, de a protestáns egyházak is. Útitárs: Az 50-es években a Csehtestvér Egyház nemzeti egyház, amolyan cégér volt . . . Durai: Annak hamar vége lett. A Nemzeti Egyház kisajátította a huszita hagyományokat, s vele próbálták a r.k. egyház túlsúlyát ellensúlyozni. Útitárs: Milyen a ref. egyház helyzete, amely szinte kizárólag magyar anyanyelvű? Durai: Cseh- és Morvaországban sok ref. lelkész segített újraéleszteni a Cseh Testvér Egyházat. Ezt a tradíciót ott ma is tudatosan ápolják. 1946-ban, a magyarság legvadabb üldözése idején, a Cseh Testvérek kiálltak a szlovákiai magyar ref. egyház _ úr/ráffsm mellett. Érdemes lenne ennek kapcsolattörténeti feldolgozása. Magam átolvastam az erre vonatkozó anyagot. Miczerovski és Receu nevű lelkészek a sajtóban is kiálltak a magyarok üldözése ellen, bírálva az üldözés módszereit. Mai helyzet: semmi előnye nincs az egyházaknak. Most mintha rájönnének, hogy az állami ellenőrzés alatt álló társadalom züllésnek indul, de máig nem ismerik el, hogy az egyházak milyen nagy szerepet töltenek be a társadalomban. A római katolikus egyházban laikus mozgalom van ennek ellensúlyozására. A lelki közösségeket civilek irányítják vagy papok, akik nem békepapok. A magyar kisebbség egyházi élete eléggé lezüllött. Talán ennek hagyománya is van: kevésbé vallásosak, mint a szlovákok. Más oka: a hatalom jutalmazza a magyarellenességet. Nagyon kevés a magyar r.k. pap. Szlovákiában nincs magyar ref. papképzés, Csehországba kell menniök tanulni. Újabban 1-2 szemeszterre Magyarországra, 3 szemeszterre az NDK-ba, de nem lehet, hogy Magyarországon képezzék ki az ev. és ref. lelkészeket, mint pl. a jugoszláviaiakat Pozsonyban. A magyar evangélikusoknak a legroszszabb, sőt katasztrófális a helyzetük. A magyar ev. közösség széthullott, nincsenek evangélikus magyar lelkészeik, nincs utánpótlás. A szlovák generális püspök, Michalko, kimondottan ellenzi a magyar nyelvű lelkigondozást. Kijelentette: nekünk nem érdekünk, hogy fennmaradjanak a magyar nyelvű ev. gyülekezetek. Mind az evangélikus, mind a református kibontakozás kerékkörője, hogy a lelkészcsaládok nagyon rossz anyagi körülmények között élnek. Átszámítva talán havi 30-40 USA dollár állami fizetést kapnak (ca 1000 korona). Útitárs: Voltak-e jogvédő munkád közben speciálisan egyházi vonatkozású ügyeid? Durai: Speciális nem. Ennek egyik oka az, hogy a magyar kisebbség nem nagyon szerveződik nem-hivatalos egyházi struktúrákba. Másrészt mi általában politikai és kultúrális jogvédelemmel foglalkoztunk. - Idén, húsvét előtt, volt egy r.k. tüntetés Pozsonyban, melyet vízágyúkkal és gumibotokkal vert szét a rendőrség. Akkor a mi jogvédő bizottságunk is tiltakozott. Sőt minden dokumentumunkban megemlítettük az egyházak elnyomását. Útitárs: Vannak lapunknak olvasói Szlovákiában, akik szinte megszégyenítő csökönyösséggel kérik, követelik lapunkat. Mi küldjük, ők alig kapják meg. De ha megkapták, szinte postafordultával köszönik meg. Hogyan tudnánk segíteni nekik? Durai: Nem csodálkozom makacs kitartásukon. Nincs sem r.k., sem ev. magyar (folytatás a 8. lapon)
