Útitárs, 1985 (29. évfolyam, 5-6. szám)
1985 / 5. szám
UT/Tfífí5 íZL »Nem vagytok idegenek« Az »egyház« igen jó magyarosítása az eklézsia szónak, mert benne van hogy egy és benne van a ház, az otthon. Az egységgel kapcsolatban természetesen rögtön lehetne történelmi és teológiai ellenvetéseket tenni, mert az idők folyamán számtalanszor küzdött egyház egyház ellen és a tanításban is rengeteg eltérés van. Be kell vallanunk, hogy mi emberek nem tudjuk megvalósítani az egységet, még az egyházban sem. Ennek ellenére az egyház egy, mint ahogy a test is egy, bár sok tagja van és ahogyan egy épület egy, bár sok helyiség, ajtók, ablakok vannak benne, rajta. A földön sok egyház van, de Isten felől mindnyájan össze vagyunk kötve a Lélek által és növekszünk Isten hajlékává, amely mindnyájunknak otthona. Bele lehetne természetesen kötni az otthon szóba is, mert sokan ugyan otthonosan mozognak a templomban, mindenkit ismernek, és őket is ismerik, de vannak olyanok is, akik elmaradnak, mert nem érzik magukat otthon. És vannak, akik megvetik a lelki otthont, az egyházat. Mégis, otthonunk Isten háza. Testünk számára lehet, hogy sokfelé találhatunk otthont itt a földön, de valószínűleg valamennyien átéltük már azt az érzést, hogy sehol sem érezzük magunkat igazán otthon ezen a világon az emberek között. Vannak, akik elkeserednek ilyenkor, úgy érzik, hogy sehova sem tartoznak. Ez az érzés azonban egészen természetes. Különösen a modern életforma eredményezi az »elidegenedést«, amikor az ember jelentéktelen kis pontak érzi magát az áttekinthetetlen tömegben és társadalomban. Magamban vagyok; igazán otthon sehol sem. Ezért igen fontos meghallanunk a Biblia szavát arról, hogy igazi otthonunk Istennél van. Nem vagytok idegenek - mondja Pál apostol - hanem polgártársai a »szenteknek«, azoknak, akik már előre mentek az örök hajlékba. Isten háza népe vagytok! Ne keseredj el, ha nehezen találod helyedet az emberek között ebben a világban. Itt nincs maradandó helyünk. Inkább örülj annak, hogy a Lélek szálai összefűznek Istennel, hogy nála otthon vagy. Knuth Attila (folyt, az 5. lapról) danivalóját. Vegyük csak példának Luther egyik legismertebb énekét, a »Mi Atyánk, ki vagy mennyekben«-t. Luthernál az ének tanító jellegű. Hiszen az Úr imádsága olyan alapvető üzenet, amelyet nem szabad félvállról venni. Nyitottság jellemzi a kérések egész életet átölelő nagy távlatát. Ugyanakkor mélységesen megilletődött alázat, amellyel az imádkozó Isten elé mer lépni. Hogy értette ezt Bach? Nyugtalanul nyomott tremoloszóló mutatja az Isten elé állás kockázatosán szép lehetőségét. Csodálatosan egymásba fonódó dallamrészek vonulnak végig az egész darabon. Mutatják, hogy az Isten előtt álló helyzete türelmes, egzisztenciálisan összetett és mégis ígéretes vállalkozás. A darabban nincs heves futam vagy dallam, inkább lefojtottan feszült a hang. Hát nem felel ez meg annak, ahogy kérés és meghallgatás között reménykedve állunk Isten előtt? * Amit soha nem értettem meg, azt is leírom. Miért kellett ennek az istenáldotta mesternek még halála után is 79 évet várnia, hogy »fölfedezzék«? Ha Mendelssohn 1829-ben be nem mutatja Bach Máté-passióját s ezzel nem nyitja meg a zsilipeket, talán még sokáig nélkülözte volna a világ azt a művészien csodálatosat, amivel Isten Bach János Sebestyén nevű szolgáján keresztül ajándékozta meg az emberiséget. De a zsilip megnyílt és azóta egyre fokozódó intenzitással tengerré nőtt - a patak. Gémes István adtak, azt követően pedig a »Táncház«-ban együtt énekeltek és táncoltak a résztvevőkkel. A konferencia vallási vonatkozású eseményeit a megnyitó ökuménikus istentisztelet - Tóth Miklós (Hága) és Wildmann János (Luzern) szolgálatával - vezette be. Áldozócsütörtökön Soós Mihály (Bécs) tartott istentiszteletet. A reggeli áhítatokat Varga Pál (Ehingen), Gödri Zsolt (Fällanden), Balia Bálint (Berlin), Szathmáry László (Bázel) és Inántsy-Pap Elemér (Köln) tartotta. A jól sikerült konferenciát berekesztő beszélgetésen Kovács Andor elnök többek között bejelentette, hogy a jövő évi konferencia az elzászi Liebfrauenbergen (F) 1986. május 4-10. között (ugyancsak Áldozócsütörtök hetében) kerül megrendezésre a »Változások útján II.« címmel. Bállá Bálint Változások útján Az Európai Protestáns Szabadegyetem idei találkozóját május 11-18. között Bodmanban, a Boden-tó partján tartotta. Kovács Andor (Bázel) elnöki megnyitójának középpontjában a Szabadegyetem három nagy halottjáról - Cs. Szabó Lászlóról, Szabó Zoltánról és Tóth Jánosról - való megemlékezés állt. A »Változások útján I. « kereteim alatt az előadások első része a II. világháború előtti magyar társadalmi mozgalmakkal foglalkozott: Molnár József (München) In Memóriám Szabó Zoltán címmel a szocialista és népi ifjúsági mozgalmakról, Kovács Bálint (Bp.) a protestáns (KIÉ és Soli Deo Gloria), Kovács K. Zoltán (München) pedig a katolikus szervezetekről (elsősorban KÁLÓT) beszélt. Több előadás tárgyalta az utódállamok magyarságának ifjúsági mozgalmait js: Tóbiás Áron (Bp.) az erdélyi, Urbán Ákos (Heerenveen) és András Károly (München) a felvidéki változásokról szólt, Szőllősy Árpád (Riehen) pedig személyes élményeit is felelevenítve, a »Vásárhelyi találkozót« értékelte. Az előadássorozat második részét Kovács Andornak a Szabadegyetem fiataljaival folytatott kerekasztal-beszélgetése vezette be: Az EPMSz első elnöke emlékét megőrizni, a munkát a fiatalok körében kiépíteni hivatott Tóth János Alapítvány létrehozása kapcsán a Szabadegyetemmel kapcsolatos véleményükről, elvárásaikról, terveikről beszélgettek. Ezután az EPMSz fiatal előadói tartottak előadásokat a mai nyugati - magyar és nem magyar - fiatalok mozgalmairól. Míg Vályi Nagy Ágnes (Bázel) a nyugat-európai alternatív mozgalmakról, Eifert Anna (Tübingen) pedig a lakóközösségekről beszélt, Gödri Botond (Bázel), Lengyel Zsolt (München) és Parragi László (Löwen) előadása a nyugati magyar fiatalokra irányította a figyelmet. Az elődássorozatot Bárczay Gyula (Thalwil) előadása - »Jézus a változások útján - Jézus a változások útja« - zárta le. A gazdag kultúrális műsort Tóthné Uebbens Mária Magdolna (Hága) nyitotta meg, Szent Erzsébet életét bemutató vetített képekkel gazdagított előadásával. Siklós István (London) irodalmi estjét Cs. Szabó László emlékének szentelte. Bállá Bálint (Berlin) kerekasztal mellett Borbándi Gyulával (München), Czigány Lóránttal (London) és Tóbiás Áronnal (Budapest) beszélt irodalmi munkásságukról és terveikről. Nagy Csaba (Zürich) irodalmi estjén saját költeményeiből adott elő. - A konferencia résztvevői megtekintették az »István, a király« c. magyar játékfilmet, majd elbeszélgettek Koltay Gáborral, a film rendezőjével. A budapesti Muzsikás Együttes a konferencia résztvevőinek két estéjét is kellemessé tette: egy alkalommal hangversenyt
