Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
5_____ 500 éve született Luther Kétféle látás »Láttuk az Ő dicsőségét« (Járt 1, 14). Látás is, hallás is kétféle van. Az egyik csupán testi szemmel, testi füllel - lélek nélkül történik. Lám, a zsidók nap nap után szemlélhették Krisztust, mégis csak annyit láttak belőle, amenynyit öt érzékszervük mutatott. Hogy názáreti és Mária fia. Tisztára természeti látás. így nem lehet Krisztust megismerni - sőt övéit sem. S ha mindjárt szüntelenül látnánk és hallanánk is. A másik látás lelki. Ennek hit az eszköze s csak a keresztyének birtoka. Egymást is ezzel ismerik meg a keresztyének. Ha meg akarod ismerni Krisztust s megtudni, ki Ő, akkor így kell nézned rá. Nem szemed és eszed után, hanem ahogy igéje ábrázolja. Hogy szűztől született, meghalt és feltámadott érted s mindenek Ura lett. így nemcsak testét látod, ahogy a szem mutatja, hanem halálának és feltámadásának erejét is. Most már nem a názáreti Mária és József fiát látod a zsidók módjára, hanem az egyetlen Üdvözítőt s mindenek Urát, aki dicsőségben feltámadt és teljes hatalommal uralkodik a hivőkön minden ellensége ellen. így látni Krisztust egészen más, mint ahogy a világ látja. Ez egészen új megismerés, mert a hit megtisztította a látást. (Luther) ______________ ÚT/TfíHSm Napkelet negyedik »bölcse« A karácsonyi evangélium Krisztus születésének az egész emberiségnek szóló voltát abban is jelzi, hogy távoli országokból érkező »bölcsek« hódolatáról szól Jézus születésekor (Mt 2). A bibliai elbeszélés nem mondja el, hogy honnan jönnek. De messziről kell érkezniök a csillag megfigyelésének eredményeként. Arról se szól a Szentírás, hogy hányán voltak. De azon az alapon, hogy háromféle ajándékot adtak (aranyat, tömjént és mirhát), a néphit három »bölcsről«, sőt »három királyokról« fűzött legendát, énekelt és meg is játssza a népi »betlehemesek« falun való vándorlásaiban. A hármas szám persze csupán a költészet Krisztust hódoló kifejezése. Ugyanúgy a »három királyok« neve is: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. E nevek nem fordulnak elő az újtestámentumi elbeszélésben. Ezen a háttéren érthető, hogy a hivő képzeletvilágban egy »negyedik király« (vagy bölcs) létezése is felvetődött. Csakhogy ez a negyedik - így tartják - nem jutott el a betlehemi jászolhoz, hanem megkésett. Ebből a szinte izgalmas gondolatból több szépirodalmi mű született. Legutóbb az egyik legnevesebb jelenlegi francia regényíró, Michel Tournier, jelentetett meg egy »regényt« a jelzett három névvel, mint regényeimmel. De művének utolsó, leghosszabb és szinte legmegragadóbb, művészileg is gyönyörűen átgondolt része mondja el a »negyedik király« történetét, akit ő Indiából jövő fiatal királyfinak képzel el. Úgy gondolom, hogy a regényt két év előtti megjelenése óta már több nyelvre lefordították. Ezért ne.m mondom el a »történetet«. Inkább csak kis ízelítőt adok, hogy sokan épülhessenek ezen költői termék gazdag bizonyságtevésén. Tulajdonképpen egyik »bölcs« se indul el valamiféle csillag útmutatása alapján. Különféle okaik vannak az útra, de Heródes udvarán keresztül mégis eljutnak a jászolban fekvő gyermekhez, s itt nyílik meg előttük az isteni Gyermek titka - s térnek vissza Heródes elkerülésével hazájukba. A negyediknek Tournier a Taor nevet adja s az indiai Mangalore kiskirályaként jellemzi. Hosszas és veszélyekkel telt út után jut el Palesztina földjére és találkozik a hazatérő három másik bölccsel. így jön rá, hogy elkésett. De az ottjárt bölcsek tanácsa alapján folytatja útját Betlehem felé. Onnan azonban Jézus szülei már elindultak Heródes fenyegetése miatt Egyiptom felé. Taornak csak arra van alkalma, hogy összehívja Betlehem gyermekeit és megvendégelje őket. Mint őmaga, a gyerekek is habzsolják a keleti édességek gyönyöreit. Csak a vendégség közepén jön hozzá megrémült szolgája s mondja el a rémhírt, hogy az otthonmaradt csecsemőket időközben Heródes katonái lemészárolják. Ezzel a rémülettel hagyja el Betlehemet s indul Jézus nyomába. Útközben érnek a Holt tenger vidékére. Az indiai kiskirály karavánja itt találja azokat a sóbányákat, amelyek - újabb régészeti felfedezések szerint - Sodorna és Gomora városainak maradványai (itt vált sóbálvánnyá 1Móz 19. szerint Lót hátratekintő felesége). A bányákban úgy látszik, folyik az élet s Taor tanúja lesz egy patvarkodásnak, melyben a karaván vezetője egyik adósát elcsípve követeli a jussát. A bíró előtt Taor azt a javaslatot teszi, hogy a szerencsétlen adós költségét ő kifizethesse, hadd térjen a szerencsétlen haza feleségéhez és családjáhor (az irgalmatlan szolgáról szóló példázat ellenképét látjuk itt). Taor helyettes áldozatát a nép és a bíró csodálkozva elfogadja. Csak a fizetésnél tűnik ki, hogy Taor - akinek az anyagiakról semmiféle fogalma sincs, már elköltötte minden vagyonát. Egyetlen megmaradt szolgájának 2 talentuma nem elég a 33 kiegyenlítésére. Mire a fiatal, életerős Taor felajánlja, hogy »ledolgozza« az adósságot. Persze arról se volt fogalma, hogy egy évi munka a sóbányában 1 talentumot ér. Elbocsátva szolgáját, hogy legalább ez visszatérhessen hazájába, Taor bekerül a sóbányák poklába. Keserves, könyörtelen fegyelmű munka a kényszermunka táborainak jellemzésére emlékeztet. Telnek az évek s egyszer csak egy öreg, szinte megtört embert hoznak a bányába, aki azonban szellemileg friss és Taorral dolgozva mondja el egy rabbi megjelenését, tanítását és cselekedeteit Izrael népe között. Taor felismeri benne azt a Megváltót, akit ő is keres: aki nemcsak kenyeret ad, hanem maga az élet kenyere (Ján 6), nemcsak maga a Boldog, hanem boldogságot ad (Mt 5) a Benne hívőknek. Egy szép napon váratlanul megnyílik a sóbánya poklának kapuja, Taort kifolyt. a 6. lapon)
