Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 3. szám
500 éve született Luther Egyszerű kezdet »Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket« (1Kor 1,27). Krisztus az Ő országát tanulatlan laikusokkal és balga halászokkal kezdi el, akik a Szentírást nem is tanulták. A keresztyén egyház nyomorult koldusok botránkoztató igehirdetésével kezdődik, arról a názáreti Jézusról, akit meggyaláztak, leköpdöstek, megcsúfoltak s végül mint lázítót és istenkáromlót keresztre feszítve a leggyalázatosabban megöltek. Erről a Krisztusról hirdetik pünkösdkor nyilvánosan, hogy erőszak és jogtalanság esett rajta, s akik megölték, azok Isten ellenségei, akik súlyosan vétkeztek és Istent lángoló haragra ingerelték. Csodálatos bátorság és hatalmas vigasztalás, hogy az apostolok pünkösdkor ilyent mernek prédikálni nyilvánosan! Honnét volt ekkora erejük? Az Igéből és a Szentlélektől. Nézd, minő ereje van Péternek! Nem is csupán Péternek, hanem a többieknek is. Mily biztosak a dolgukban! Mily erőteljesen markolnak bele a Szentírásba! Mintha százezer évig azt tanulták és egészen kitanulták volna. Én nem tudnék olyan biztosan belemarkolni az Igébe, pedig a Szentírás doktora vagyok. Ezek pedig halászok, akik a Szentírást nem is olvasták. A keresztyénség tehát szegény halászok igéjével, Isten szegényes, megvetett művével, a megfeszített názáreti Jézussal kezdődött. (Luther) _____________úmmsm Vándorlás templomról templomra Rövid visszapillantás a kb. 35 éves stuttgarti evang. lelkiszolgálatra. Bizony eleinte vándorlás volt templomról templomra az evangélikus igehirdetés sora Stuttgartban. De ez nem kesernyés Ízű megállapítás akar lenni, hiszen a helyzet hozta magával. Amikor véget ért a 2. világháború és a rákövetkező időben, sokezer volt a magyar Stuttgartban és környékén. Hogy hányán voltak, azt sohasem lehetett megállapítani azokban a hányt-vetett, zavaros időkben. Természetesen sok volt közöttük a protestáns. Eleinte Négyessy Bertalan volt ref. tábori lelkész tartott időközönként istentiszteletet a »Torhospiz« nevű CVJM (magyarul KIÉ) székház nagytermében, Kivándorlásával majdnem egyidőben került Württembergbe e sorok Írója 1948 őszén; eleinte 80 km-re Stuttgarttól, majd két évre rá Stuttgartba. Ekkor indulhatott meg a rendszeres lelki gondozás evangélikus részről. Havonként egyszer tarthattunk istentiszteletet és időközönként magyar összejöveteleket ifjúsági munka címén, a már említett Torhospizban. Csakhogy innen hamarosan kiszorultunk és pedig tulajdonképpen igen örvendetes oknál fogva. Ugyanis a Torhospiz terme csakhamar szűknek bizonyult. Ekkor átkerültünk a »János templomba« (Johanniskirche). E templom előtt van az u.n. Feuersee, tűzoltás céljából tárolt vizével. Ennek a csillogása vonta magára nyilván a bombákat és a templom nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Innen egészen más okból távoztunk egy idő múlva. Ugyanis megindult a nagyarányú kivándorlás tengerentúlra és a hívek megcsappant száma úgyszólván elveszett a nagy templom hajójában. Kisebb templom után néztünk. Szívesen kaptuk meg a jóval kisebb »Haigst«-Kirchet. Csakhogy az a fogaskerekű villamos végállomása táján forgalmi szempontból bizonyult kedvezőtlennek. Ekkor megtudtuk, hogy a központi fekvésű vártemplomot (Schloßkirche) szánta az egyházi vezetőség »különleges« célokra, így a menekültek, az egyetemista-gyülekezet és a katonagyülekezet számára. Itt is szívesen adtak helyet szolgálatunk számára. Éveken keresztül jártunk ide. De olykor-olykor a már említett csoportokkal kapcsolatban terminusütközések adódtak. Ennek kikerülése céljából az ugyancsak központi fekvésű »Leonhardskirche« felé tájékozódtunk. Ennek a gyülekezetnek a presbitériuma szinte a magáévá tette ügyünket. Megható készséggel nemcsak a templom használatát engedte át örömmel, hanem felajánlotta a gyülekezeti házát is összejövetelek céljára, amit természetesen hálásan elfogadtunk. Ebben a templomban iktattuk azután be vagy 11 évvel ezelőtt e sorok írójának utódját, Gémes István lelkészt, aki úgy, mint elődje, német gyülekezet lelkésze és a Landeskirche megbízásából végzi az általa nagy mértékben kibővített magyar szolgálatot is. Gémes István lelkészünk a Stuttgart- Bad Cannstattban lévő nagynevű és jeles német gyülekezetnek, a Lutherkirche gyülekezetének a lelkésze. Itt nemcsak a forgalmi, közlekedési helyzet kitűnő, hanem sok más kedvező lehetőség is adódott. Eleinte a nagy templom kápolnájában tarthattuk az istentiszteleteket. Férőhely kb. 80-100. Amikor a kápolna hamarosan szűknek bizonyult, egészen természetesen igénybe vehettük a nagy templomot. Akárcsak a Leonhardskirchenél, itt is rendelkezésünkre bocsátották a gyülekezeti ház nagy termeit, ahol istentisztelet után rendszeres »szeretetvendégségek« folynak értékes programmokkal és időközönként nagyobb magyar ünnepélyek is, pld. március 15-ről való megemlékezés stb. De nagy parókiáról lévén szó és a Gémes család nagyvonalúságáról, helyet és otthont nyert a cserkészmunka is, amelyben úgy mint a szeretetvendégségek területén is, jelentős és áldozatkész munkát vállalt és végez a lelkész felesége Gémes Katalin. így vándorlásunk valóban kitűnő kikötőre talált. Többet és jobbat nem is kívánhatnánk! A vándorlás vázolásából azonban nem hagyhatjuk ki a »Hospitalkirchet« sem. Itt kezdtük meg ugyanis Szőke páterral a magyar ökuménikus istentiszteletek tartását, amelyek azóta évenként kétszer gyűjtik egybe a róm. katolikus és a protestáns híveket. Végezetül talán még annyit, hogy a magyar evang. lelki szolgálat mindig erősen ökumenikus veretű volt és természetesen ma is az. Nyílt és testvéri szívvel van minden keresztény testvér iránt. Kótsch Lajos
