Útitárs, 1983 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 3. szám
ÚÜTfíRS Luther végrendelete Különösnek tűnhet, hogy Luther Márton születésének 500. évfordulóján a végrendeletével foglalkozzunk. Ennek azonban többféle oka van, melyek Luther személyének a magyar evangélikussághoz való viszonyát is érintik. A végrendeletet ugyanis a magyarországi evangélikus egyház levéltára őrzi eredetiben. A jubileumra most jelent meg a budapesti Corvina Kiadónál a végrendeletről szóló könyv, mely egyrészt ennek a fakszimilie kiadását, másrészt pedig Fabiny Tibor történeti ismertetését és elemzését hozza. Nagy öröm ezt a könyvet kézbe venni s még inkább a tartalmából is lelki épülést nyerni. Halálveszélyben Luther élete nemcsak a minden emberélettel járó naponkénti halálveszélylyel állt szemben. Mióta a pápai bulla kiátkozta 1521 első napjaiban s utána a wormsi birodalmi gyűlés előtt tett hitvallása miatt a birodalmi átok alatt is volt, tulajdonképpen halálraítélt volt. Ezért is rejtette el őt a szász választófejedelem Wartburg várában. De onnan saját elhatározásából tért vissza Wittenbergbe. Ahogy mondta »sokkal magasabb védelem alatt megyek, mint a fejedelemé«. Súlyos betegségekkel is meg kellett József Attila: Isten Láttam, Uram, a hegyeidet s olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet, de apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában elvész az ő gyönge dadogása, mért nem tudom hát sokkal szebben, mint a hegyek és mint a füvek, s ágyam alatt hál meg a bánat: szívükben szép zöld tüzek égnek, hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik, s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban ott állsz az útjuk végén - meg nem zavarlak, én Uram, elnézel kis virágaink fölött. küzdenie. Már 1527-ben érezte a halál kopogtatását. Ennek is van egy hitvalló eredménye, ti. az Úr szent vacsorájáról 1528-ban írt nagy tanulmánya végén röviden összefoglalja hitét. Attól tart, hogy halála után esetleg akadni fognak olyanok, akiket meg kell győznie afelől, hogy mindvégig megmaradt hűségesen azon hite mellett, melyet egész életében vallott. 1537-ben újabb betegség krízise szembesítette a halál tényével. A Schmalkaldenbe összegyűlt fejedelmekkel volt együtt, akik az evangélium ügyének megvédéséről tárgyaltak. Betegsége olyan komollyá vált, hogy a fejedelem kocsival küldte haza. A több napi útról Luther a végén megkönnyebbülve tért vissza, s ismert humorával mondja el, hogy a kocsi rázása útközben a veseköveit is kirázta s ez testileg nagy megkönnyebbedést jelentett. Ettől kezdve azonban komolyan foglalkozik közeli halálának gondolatával. Mivel már 1519-ben »A halálra való felkészülésről« írt elmélkedésében szükségesnek tartotta a földi dolgok rendezését is, 1542-ben rászánja magát a végrendelet megírására. A végrendelet óhaja A könyvkiadás történeti ismertetésénél nagy előny az, hogy Fabiny Tibor jogi kiképzéssel rendelkezett, mielőtt egyháztörténész lett. így hát elemezni tudja a végrendelet akkori jelentőségét. Utal arra, hogy Luther maga is tudatában volt annak, hogy »szabálytalan« jogi formában írta meg végakaratát saját kezűleg. Nem vette igénybe a nótáriusok segítségét. (A jogászokról nem volt különösen jó véleménye.) Három munkatársa jelenlétében ír, akik hitelesítik a végrendeletet. Luther szándéka elsősorban az, hogy özvegyen maradt feleségének megmaradjon ami az életfenntartáshoz szükséges s anyai gondozásában megtarthassa gyermekeit. Ez az akkori jogi körülmények között nem volt természetes. Az eredmény mégis az lett, hogy noha a fejedelem Luther halála után a gyermekeknek gyámokat rendelt, a reformátor többi kívánságát teljesítette. Feleségéhez való ragaszkodó szeretete sugárzik ki e végső írásból. Hiszen a reformátor egyéb nagy feladatai mellett a házról és a családról való gondoskodás nyomasztó gondja »Herr Käthe« (= Kata úr) érdeme volt, amit Luther sokszor hálásan emlegetett. így hát, ha vagyonuk nem is akadt, mégis megmaradt egy kis földbirtok, ahol Luther szerint özvegye még életét tölthetné. De fő gondja, hogy özvegyét és családját azok a barátok vegyék gondozásba, akikkel életét együtt harcolta végig. Hiszen végül is az evangélium ügye volt állandó halálveszélyének oka s erre a hivatására utal most is. A jogi formulák helyett Istentől kapott elhivatása alapján kéri, hogy hitelt adjanak végrendeletének. A végrendelet kalandos útjai Fabiny Tibor részletesen ismerteti a végrendelet sorsát, melynek sok részlete a történészek előtt is rejtély. Csak véletlenül tűnik fel, sőt téves híreket is közölnek róla. Egy magyar műgyűjtő, Jankovich Miklós, szerezte meg 1804- ben egy családi gyűjtemény árverésekor. Noha katolikus volt, úgy rendelkezett, hogy az evangélikus egyház kapja meg több más reformáció korabeli okmánnyal. Az evangélikus levéltár azután féltve őrizte, de tulajdonképpen csak a bennfentesek tudtak róla. Szinte izgalmas mindaz, amit az egyháztörténész el tud mondani a levéltárban elrejtett kincsről. Vagy a hitelességét akarták kétségbe vonni, vagy pedig megvételre, ill. kikölcsönzésre akarták a 2. világháború előtt és alatt is az okmányt megszerezni. De az egyház akkori vezetősége udvarias formában elhárította ezeket a kéréseket. így maradt Luther végrendelete a magyar evangélikusság kincse. A kiadónak nagy hálával tartozik ebben a jubileumi évben az egész világ evangélikussága. A Budapesten megjelenő Lutheránus Világszövetség híradója szerint ugyanis a könyv német és angol nyelven is megjelenik. Könyvészeti szempontból is kiváló teljesítmény. Az egyháztörténeti tanulmány pedig nemcsak a szaktudósoknak szól, hanem élményszerű olvasnivaló mindazoknak, akik egy, a világtörténelem életében elsődleges szerepet játszott személyiség élettörténetének egy igen központi mondanivalójával akarnak megismerkedni. Luther halálra készülődve megrendítő komolysággal, de ugyanakkor csendes vidámsággal is szól. A körülmények és az okmány ismertetése pedig szinte regényhez illő feszültségben tartja az olvasót. Vajta Vilmos
