Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

ÚT/TfíRS Szigethy Sándor: O, India - a gondolat anyja ... (5) »Minden nézőpont kérdése.« Hány­szor hallottam e bölcsességet 25 éves nyugat-európai vándor életem idején - elsősorban diáktanyák heves vitái kö­zepette - (a tiszteletes teológusi együtt­­léteket sem kivéve). Természetesen ez is keleti gondolat, de sokkirozó, ha Kelet fiai, nem várt összefüggésben a bennünket is érintő dolgokra alkalmazzák. így érintett az in­diai földrajzkönyv megállapítása: »Á- zsia két félszigettel rendelkezik, s ezek: Európa - nyugaton és India - délen. Ázsia - minden valódi vagy vélt ször­nyűsége ellenére - könnyen mozgásba hozza európai fantáziánkat. Talán azért, mert már pusztán méreteivel, te­rületével, népességével és hatalmas múltjával, elbizonytalanít bennünket. Lenyűgöz és elriaszt, vonz is, taszít is, mint egy varázslat. 1. Ázsia varázs-élménye számomra Tibettel kezdődik. Gyermekkorom egyik legtöbbet lapozott könyve Sven Hédin svéd utazó Rejtelmes Tibet-je volt, míg aztán 1946 telén Dimitrij és Szása, a megszálló hadsereg felsőpatyi ottho­nunkba szállásolt két újonca, cigaretta­papír hiányában el nem használta (füs­tölte) legkedveltebb könyvemet. Mind­ketten ázsiaiak voltak, Szása a távol­keleti Vladivosztok vidékéről. Gyakran tapasztalt jóságuk miatt azonban nem tudtam haragudni rájuk barbár tettükért. - Ázsia ellentmondásossága azóta is elevenen él tudatomban. 2. A japánok - kamikáze pilótáik vak merősége mellett - az európaiakat mes­terien utánzó ügyességükkel nyerték meg korán tetszésemet. Majd - Naga­­szaki és Hirosima szenvedései miatt - sajnálatomat. Valószínű e többrétű szimpátiának köszönhetem, hogy - va­si voltom mellett - talán még mindig arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy­szer Göttingenben, a menzán, egy ja­pán diák engem is japánnak nézett. 3. A Teológián hamar megtanulhat­tam, hogy minden (valamire való) mái világvallás ázsiai eredetű; a mi keresz­ténységünk is. Pál apostol egy láto­másban kapott hívás nyomán jött át Európába - s vele együtt az Evangé­lium is, első ízben (Apóséi 16). 4. Indiával az erőszak nélküli küzde­lem (ahimsza) böjtölő, csont-bőr harco­sa, Mahatma Gandhi jelentette az első kapcsolatot. Amit a pápai és debreceni diákévek idején a kollégium-társ, Nagyenyed, híres világjáró diákjának Körösi Csorna Sándornak gyakran hal­lott élettörténete mélyített el. 5. Konkrétté e kapcsolat lundi diáké­veim alatt vált, amikor Hedbergné, egyik itteni pótnagymamám, nagy bele­éléssel mesélte több évtizedes indiai missziói tevékenységének kimagas­­lóbb élményeit. 6. Egyre inkább kezd általánossá vál­ni az a meggyőződés, hogy egy-egy ország, kultúra, civilizáció mélyebb megértéséhez mindenek előtt annak vallásait kell megismerni. A csak poli­tikai, szociális vagy gazdasági szemlé­let nem elegendő. A vallástörténet fon­tos szerepe talán India megértésénél a legszembetűnőbb. Vallástörténeti pro­fesszoraim közül a legelsőt, dr. Ferdi­­nánd István vallásfilozófust szeretném megemlíteni. A maga csendes módján arra tanított bennünket, hogy ne a gyar­matosítók fölényével, hanem alázattal közeledjünk a sokezer éves kultúrák és azok vallásai felé. Még ma is elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy - akko­ri felettesei - hogyan vették el tőlünk tudós és népszerű professzorunkat (1955 őszén) s helyezték máról holnap­ra tyukperekre emlékeztető érvelés­sel, a Teológiától távoli Homokbödögére szolgálattételre. Majd tanszékét is megszűntették. Ez a szellemi beszűkü­lést szolgáló tett - az egymás jobb meg­értésére törekvő világunkban - sajnos még mindig csorbítja a magyar protes­tantizmus haladó hagyományait. Indiával kezdődik A protestáns külmisszió evangélikus ága Indiával kezdődik. A misszió hiva­talos központja Koppenhágában volt, de főleg németek voltak a »királyi dán misszionáriusok«. A hallei pietisták ugyanis missziójukat a dán királyi ház­zal karöltve kezdték el. A kegyes IV. Frigyes 1707-től személyesen támogat­ja a munkát a dán gyarmatokon, majd 1711-től a dán posta bevételéből is kapnak évi 2000 tallért, 1736-tól pedig a norvég postától érkezik évi 1000 tal­lér. E korszak kimagasló misszionáriu­sa Ziegenbalg Boldizsár, aki 35 éves korában bekövetkezett haláláig, tamilra fordította az Újszövetséget, valamint az Ószövetség egyes könyveit. Madrasz­­tól délre, Tranquebar területén, Dane­­borg e tevékenység fő színhelye. Merj nagy dolgokat tenni A 18. század későbbi évtizedeiben a német Herrnhut lesz a missziói gondo­lat fő motorja, támogatóik pedig az an­golok. 1793-tól a brit szabadegyházi William Carey, a cipészből lett misszio­nárius és professzor vonja magára a figyelmet Bengália területén. Mottója: »Várj nagy dolgokat Istentől. Merj nagy dolgokat tenni Istenért!« A Kelet-Indiai Társaság ellene fordul, a kereszténnyé lett indiaiakat kizárják az angol hadse­regből. Megint a dánok lépnek akcióba s Carey a dán Serampore-ba helyezi át tevékenységét (akkori nevén: Frede­­riksmager). Itt valóban nagy dolgok tör­ténnek: a cipész Carey, a népiskolai tanító, Marshman és a nyomdász Ward odaadó munkája nyomán 1832-ig negy­ven indiai nyelven jelentetik meg a Szentírás egyes könyveit. Carey nyelv­tanokat, szótárakat szerkeszt, megala­pítja a calcuttai botanikus kertet, s munkatársai segítségével eléri, hogy a hatóságok 1829-ben betiltják a szutit (özvegy-égetést). - Amit a keresztény misszió adott Indiának, azt ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni: isko­lák, kórházak, szociális segítség, evan­­gélizáció . . . Kölcsönösség? Hogy India is adott valamit Európá­nak, azt ízesítő fűszereink naponta bi­zonyítják. Tudjuk, hogy a bibliai Sala­mon király hajói már a Kr.e.-i 10. szá­zadban elérték India partjait. A nyugat felé irányuló kulturális hatás kb. 200 éve érezhető. Ekkor kezdték nagyobb számban európai nyelvekre fordítani az indiai bölcseleti irodalmat. Nagy hatású filozófusaink, mint Hegel vagy Scho­penhauer, elképzelhetetlenek lennének ezen indiai hatás nélkül. Vallásilag fő­leg a kereszténységtől elidegenedett értelmiségiekre hatott India, mindenek előtt a teozófia (1875) vagy annak elá­gazásai által. A különféle keresztény meditáció típusok némelyike - részben - indiai eredetű (Aschram mozgalom). De hatott-e az ezerarcú India a keresz­tény misszionáriusra, aki életének több évtizedét töltötte ebben az országban, s akit élete alkonyán alkalmam volt ezekről a dolgokról kérdezgetni. . .? (Folytatjuk) Hogy egy lelket az isteni szeretet tü­ze járt-e át, azt nem azon mérem le, hogy hogyan beszél az Istenről, hanem azon, hogy hogyan beszél a mindenna­pi dolgokról. (Simone Weil)

Next

/
Oldalképek
Tartalom