Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 5. szám
UT/mRsm, Gazdálkodjunk okosan! Az ember és Isten közötti viszony megromlása nemcsak az ember-ember közötti kapcsolatban vezet megoldhatatlannak tűnő problémákhoz, konfliktusokhoz, hanem az ember és a természet viszonyában is. Erdőink, mezőink, vizeink állapotát szemlélve aggasztó jelek sokasodnak. Az ember túlzott magabiztossággal tetszeleg a »teremtés koronája« szerepkörben és az 1. Mózes 1,28-ban kapott megbízatás (Szaporodjatok, sokasodjatok ..., uralkodjatok . . .) teljesítésekor átsiklik az ugyanezen könyv 9,9-10 verseiben olvashatókon: »Szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, meg minden élőlénnyel, amely veletek van.« Elfelejtjük, hogy kitüntetett helyzetünkben is csak része vagyunk a teremtett világnak, a természetnek, saját jövőnk szorosan összefügg környezetünk sorsával. Az emberiség és a Föld helyzetének várható alakulásával, »fejlődésével« foglalkozó könyvek, konferenciák, jelentések sorát a »Club of Rome« 1972- ben közzétett híres beszámolója (The Limits to Growth, németül: Die Grenzen des Wachstums) nyitotta meg. Az eltelt 10 évben publikált u.n. »világ modellek« részleteikben ugyan eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy napjaink gazdasági környezeti problémái a jövőben várhatóan súlyosbodni fognak, ezek a problémák már ma is az egész világra kiterjedőek, nem ismernek országhatárokat, megoldásukra csak globális összefogással és egymás iránti szolidaritással van az emberiségnek esélye. Milyen problémákról van itt szó? Teljes felsorolásukra itt természetesen nem gondolhatunk, meg kell elégednünk néhány kiragadott példával. A Föld népessége Mai becslések szerint Krisztus születésekor kb. 160 millió ember élt a Földön és a szaporodás ütemére jellemző un. »kétszerezési idő« (vagyis az az időtartam, amely alatt a népesség megduplázódik) 900 év volt. Mivel a szaporodás üteme a történelem folyamán mindig is gyorsuló volt, az 1850 körüli népesség megduplázódásához már alig kellett száz esztendő és 1950- ben elérte a 2,5 milliárdot. Az említett kétszerezési idő napjainkban már csak 30 év körül van és becslések szerint 2000-ben több mint 6 milliárd ember lesz a Földön. Hány embernek tud a Föld »tisztességes«, »emberi« megélhetést biztosítani? Hogyan fog a népességszám a továbbiakban alakulni? - ilyen és hasonló kérdések érthető módon sokakat foglalkoztatnak. A biológusok régóta ismerik az élőlények szaporodását leíró un. szigmoid görbét, amely szerint egy zárt rendszerben élő egyed szaporodása arányos a mindenkori mennyiséggel (népességszámmal) és a telítési értéktől mért távolsággal. Azt persze nem tudjuk, hogy az emberiség esetében mi ez a telítési-, vagy más szóval határérték. Számos jel utal azonban arra, hogy nem lehetünk távol tőle és a kétszerezési idő állandó csökkenése következtében nagyon hamar elérhetjük. Laboratóriumi kísérletek, ill. a Föld története során természetes úton kihalt állatfajok példája arra utalnak, hogy a telítési érték közelében a rendszer nem stabil. Egy baktériumtenyészet esetében pl. a termelődő mérgező bomlástermékek hatására, ill. a táptalaj elfogytával, a »rendszer« öszszeomlik, a tenyészet elpusztul. Szerencsésebb esetben a katasztrófa csak az egyed létszámának tetemes csökkenését eredményezi. Az emberiség népesedési görbéjét szemlélve a rendelkezésünkre álló gondolkodási ill. cselekvési idő rövidnek tűnik. Szakemberek szerint az elérendő cél egy olyan stabilis egyensúlyi állapot, amelyik figyelembe veszi a Föld teherbíró képességét és előrelátóan gazdálkodik a rendelkezésünkre álló természeti kincsekkel. A természet A természet a népesség vázolt növekedésével párhuzamosan egyre inkább visszaszorul. A kimeríthetetlen géntartalékokat jelentő trópusi őserdők kiirtása veszedelmes méreteket öltött. N. Myers angol kutató szerint percenként 50 hektárral csökken a területük. Óriási területek válnak ezzel egyidejűleg a sivatagok áldozataivá (11,4 há termőtalaj percenként). Minden erőfeszítés ellenére évről-évre csökken az egy főre eső megművelt földterület. Menthetetlenül pusztulnak, halnak ki sok millió évnyi múltra visszatekintő állat és növényfajok. Csökken a természet változatossága, pedig egy ökológiai rendszer annál erősebb, ellenállóbb, minél sokrétűbb. Nem ment fel minket a szaktudományok azon megállapítása, hogy a Földön ma élő néhány millió állat- és növényfaj kevesebb, mint 1%-a a valaha is élt fajoknak, vagyis a fajok több, mint 99%-a úgymond természetes úton pusztult el. A klíma Az éghajlat természeti környezetünk igen fontos tényezője. A Föld őstörténete jelentős klímaváltozásokról tanúskodik, ezek tanulmányozása azonban kevés felvilágosítással szolgál arra nézve, mi várható a napjainkban megfigyelhető és elsősorban a légkör széndioxid tartalmának növekedésével öszszefüggő hőmérsékletnövekedéstől. Az ipar, a közlekedés, de nem elhanyagolható mennyiségben a háztartások is, nemcsak széndioxidot, hanem egyéb gázokat (pl. kéndioxidot), port, un. aeroszólokat, olajat, rádioaktív anyagokat, fémeket, és a legkülönfélébb szerves anyagokat (műtrágyákat, növényvédőszereket) juttatnak a levegőbe, folyókba, tengerekbe. A környezet elszenynyeződése, a terméketlen sivatagos területek növekedése - a sok kicsi sokra megy elve alapján - egész Földünkre kiható környezeti és klímaváltozásokhoz vezethet. Emlékezzünk a valamikor oly gazdag Mezopotámia elsivatagosítására, vagy az Appenninek és Görögország elkarsztosítására, mely környezeti változások sok-sok ezer évre kiható éghajlati változásokat eredményeztek az adott területeken. Nyersanyagok A hetvenes évek nagy olajválsága mindnyájunk számára zsebbevágóan érzékeltette, milyen hatása van a nyersanyagkészletek csökkenésének és az exponenciálisan növekedő fogyasztás(folyt. a 4. lapon)
