Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 5. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXVI. évfolyam 1982. 5. szám Milyen lesz az, ha meghalok? Bódás János: Korai ősz Első hang: Félek tőle. Néha, álmomban már megrohantak ilyenféle képek - ilyen lesz a halálom? Egyszer láttam, ahogy egy ember az utcán elájult. Magam is elájultam már egyszer, s nagyon érdekes volt, ahogy az élet meg a test is valahogy kisiklott a tudatomból. Ilyen lesz a halál? Ahogy apám holttestét magam előtt látom - így fekszem majd én is. S akkor nem leszek már többé? - Nincs igazuk azoknak, akik félnek tőle, mert ő a vég? ... Második hang: Az ó- és a középkorban az emberek meg voltak győződve arról, hogy haláluk után továbbélnek. Aki azonban nem az Isten kijelentésére tájékozódott ebben a kérdésben, annak csak valami meghatározhatatlan és igen szegényes elképzelése volt erről a továbbélésről. Azt mondta: árnyélet, a szellem élete az. Harmadik hang: Sok kortársunk gondolkozik ma is ilyen »szegényesen« erről: a továbbélés valami meghatározhatatlan jelenség. Mások szerint a halál alkalmával az egyén elmerül a nagy Egészbe, az én átadja helyét a mindennek, s a testi a megfoghatatlan-időtlennek és testetlennek. Negyedik hang: Érdekes, hogy pl. az Ótestámentum a legfontosabb, idevágó helyeken nem is annyira a halál utáni továbbélésre tekint, hanem a gyerekekre és az unokákra, akik az ősök örökségét továbbviszik. A germán vallás a holt hősöket egy bizonyos stabil »mennybe« helyezte el. S egy indogermán nép, a perzsák közvetítésével került be az Ótestámentumba a feltámadáshit is. Ötödik hang: Mit gondolok, ha nagyszüleim sírjára virágcsokrot teszek? A sírkultusz - a piramisoktól a hősök sírjáig - mindig jele volt egy társadalom magasfokúságának. Csak kegyes emlékezés ez vagy van mögötte valami más is? Hatodik hang: Sok régi emlék beszél arról, hogy az élők mennyire »testileg« képzelték el kapcsolatukat a holtakkal. Pl. ételt tettek a sírjukra, hogy létük odaát »testibb« legyen. Hetedik hang: Az élet teljességére vágyom. Ezért szeretném tehetségemet, képességeimet teljesen kifejleszteni, felfokozni. De látom, hogy mennyire behatárolt az életem, s azt is, hogy torzóként halok meg. Talán a legjobb tulajdonságaim, a tehetségem legkomolyabb vonásai soha nem juthatnak érvényre, s velem együtt a sírba hanyatlanak. Érdemes volt ezért élni? Vagy talán mindaz, amit a Szentírás a továbbélés, sőt a feltámadás alatt ért, pontosan a ki nem teljesedett értékek érvényrejutását érti? Olyan teljesség lesz akkor az enyém, amire itt álmomban sem gondolhattam volna? A Szentírás hangja: Hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha az nincs, akkor Krisztus se támadt föl. De ha ő nem támadt föl, akkor hiábavaló a prédikálásunk, de a hitetek is. Viszont Krisztus feltámadt a halálból, mint az elaludtak elsője ... (1. Kor. 15). Ebben a hármas viszonyra ügyeljünk: a személyesre - Krisztusban van ennek az alapja; a reménység testi vo-A természet a naptár ellenére már őszbe fordult. Korán költözik sok madár... A táj gyorsan kihal, kopár a rét, az erdő vetkezik. Biz’ kiszámíthatatlan az idő, nincs logikája s ha van, elnagyolt! Nem tőlünk függ, mikor s hol üt ki rajtunk, az anyagon a rozsda - hullafolt. Az boldog, aki látva s tudva ezt, magát az örökléthez mérheti, s hullhat fejéről fehéren a lomb, a sorsát, »gondját Őreá veti«, Kiből reményt s megújulást merít, s tudja, a jövő sem vigasztalan, mert gyorsan múló földi életének ott túl végtelen folytatása van. Csend és imádság Minél mélyebb és bensőségesebb lett az imádságom, annál kevesebb lett és végül teljesen elfogyott a mondanivalóm. 1 . <$. Beszélőből - s ez még nagyobb ellentéte a fecsegésnek - egyszerre hallgató lettem. Eleinte azt hittem, hogy az imádság, beszédet jelent. Azt kellett megtanulnom, hogy az imádság nem csak némáé hallgatás, hanem eleven odafigyelés is. így van ez: helyesen nem az imádkor zik, aki jól hallja a saját szavát, hanem, az, aki elcsendesedik, s csendben vár, hogy megszólaljon Isten. Sörén Kierkegaard natkozására - látásról, szeretetről van. benne szó, olyan konkréten, amennyire*csak lehet; - a reménység láncára: első tagját Jézusnak hívják, vele leszünk kapcsolatban mi, a testvérei, s ahogy Ót megmentette Isten, úgy támaszt föl bennünket ist.
