Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 4. szám
Bern lelkészt keres ÚT/TflRSm ________ Háború vagy béke? A keresztyénség örök problémája Ha jól látom a helyzetet, Tolsztojjal »Háború és béké-«ről beszélni ma nem tanácsos, a mai vita messzemenően tabuizálta a háborút, s a béke az ideológia eminens alkotóelemévé vált. Publikációk se jelenhetnek meg háborúról, a békekutatás áll az érdeklődés homlokterében. Igaz, ez sem problémamentes. Álljon itt csak Johan Galtung svéd békekutató sokat vitatott megkülönböztetése a negativ és pozitív béke között. Első a háború nélküli állapot, valamint az organizált erőszakról való »lemondás«. Utóbbi harmonikusan felépített rendet jelent, amelyben az emberek jól érzik magukat, embertársaikkal optimális a kapcsolatuk, integrálódtak és koordinálhatók, s tökéletesen beépültek a nagy rendszerbe, amely számukra örök boldogságot hoz. Az emberiség örök problémája A bibliai ősidőktől kezdve. Kain neve vasmegmunkálót jelent, Lámek és Cilia fia, Tubálkain »mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmestere lett« (1Móz 4,22). Lehet hogy ennek tudatában énekelhette az apa hetyke énekét: »Meggyilkolom megsebzőmet, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a boszszú Káinért, hetvenhétszeres az Lámekért« - s a kard feltalálása gonoszságra viszi. A bibliai őstörténet olvasói és írói borzongása még mindig érezhető az előtt az ember előtt, aki a kard segítségével titáni hatalomra tesz szert. Ezért mondhatja Kant az örök békéhez írt művében, hogy a béke nem természetes állapot, hanem a háború. Békét csak biztosítani lehet, mégpedig nekifeszülve, érte dolgozva. A béke nem állapot, hanem feladat! (Jézus se a béke élvezőit mondja boldogoknak, hanem azokat, akik tesznek érte=eirénopoioi). A keresztyénség örök kérdése Tegyük rögtön hozzá: mindmáig megoldatlan kérdése. Egészen speciális konfliktusokra utal, amelyek mind a béke természetéből, mind a keresztyénség lényegéből (vagy legalább megnyilvánulási formáiból) adódnak. A keresztyénség az erőszak, az ölés és vérontás ellenében a szeretet, a kegyelem, a megbocsátás evangéliumát hirdeti. Szabad-e ezt határtalanul tennie? A jézusi hétszer vagy hetvenhétszerhétszer ugyan a határtalanságra utal, de lehetnek-e helyzetek, amelyekben nem érvényesek ezek a tételek, amelyekben kolízióról van szó s éppen a szeretet és megbocsátás érdekében dönteni kell az egyik fél mellett - a másik ellen? Vagy adódhat-e olyan helyzet, amikor ezeket nem kell ugyan eltörölni, de időlegesen felfüggeszteni, hogy helyet kapjon a törvény? Végső soron a nagy kérdéskomplexumnál vagyunk: a keresztyén ember ebben a világban van, de nem ebből a világból való! De egyértelműen békeüzenet-e Jézus üzenete? Hogy értendő az újszövetségi levelek »hadiszókincse« és mi azok háttere? Mely pontokon tér el a korai keresztyénség gyakorlata Jézus tanításától? S van-e egyáltalán nyoma az első évszázadokból Mikeás próféciájának: »fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká, nép népre többé fegyvert nem emel és hadakozást többé nem tanulnak« (Mik 4,3)? Köztudomású, hogy a héber salóm fejtegetése itt semmit nem segít, mert annyira elkoptatott fogalom. (Izraelbe érkezésemkor is salómmal köszöntött a repülőgépbe feljövő tiszt, de amikor kiszálltunk, nem éppen békére inspirált a gépünket körülvevő 24 géppuskás . . .) Csak az ároni áldásban maradt meg régi egykori tartalmából valami: béke van, ha Isten »arcát« fordítja népe felé. - Az újtestámentumi fogalom is sokrétű. Tágabb értelemben mindenek normális állapotát jelenti, de a rendetlenség ellentétét, sőt a lelki békességet, s békességet Istennel is. »Békecsinálásról« csak két helyen van szó! De nagyon fontos: a kifejezés nyilván fordítás héberből. A héber megfelelő a rabbiknak békéltető tevékenységét fejezi ki. Nem pártosságot űznek, hanem verekedő felek közé vetik magukat. Úgy is mondhatnánk: békebírók! A későbbi fejlődés igen bonyolult A keresztyénség szentül hitt Isten országa küszöbönálló megérkezésében. S amikor ez így nem következett be, akkor a pattanásig feszült helyzetet nem lehetett mesterségesen tovább szítani és tartani. Feloldását szorgalmazták nem csak a szekták (»a feltámadás már megtörtént«, »a lelkiek« már most a Lélek birtokosai, nem érdekes a jövő), hanem a gyülekezetek léte is: pl. Thesszalonikában felmerült a 4 A tavaly megalakult magyar nyelvű prot. egyházközség hosszan tárgyalt a svájci egyházi szervekkel, hogy biztosítsa a magyar nyelvű igehirdetést. A megbeszélések most örvendetes eredménnyel záródtak le, amennyiben a kantonális ev.-ref. egyház zsinata jóváhagyott egy szerződést, melyben a magyar nyelvű lelki szolgálatra félállást biztosít, s ennek betöltését a közgyűlésre bízta. A svájci hatóságok a hittestvéri együttérzés szép példáját mutatták meg ezzel a megértő támogatással s bebizonyították most is, hogy szívükön hordozzák a kisebbségek sorsát. A berni protestáns magyar nyelvű egyházközség most lelkipásztort keres. Erre a tisztségre a kantonális lelkészi állás anyagi keretének a felét kaptuk meg, melynek betöltéséről egyházközségünk közgyűlése dönt, jóváhagyása pedig Bern Kanton Zsinatának a hatáskörébe tartozik. Az állás másik feléről a Zsinati Tanács határoz. A jelentkezőknek a következő feltételeknek kell eleget tenniök: 1. A berni egyházi szolgálatba (Kirchendienst) való fölvétel; 2. a német nyelv tudása; 3. a berni szolgálati rend ismerete (Kirchenordnung des Evangelisch-reformierten Synodalverbandes Bern- Jura). Kérjük azon lelkipásztor testvéreinket, kik hivatást éreznek anyanyelvűnkön szolgálni az Urat, adják be német nyelvű pályázatukat, mellékelve teológiai végzettségük és eddigi munkásságuk igazolását, és az életrajzukat egyházközségünk címére: Protestantische Kirchgemeinde Ungarischer Sprache, CH-3001 Bern, Postfach 20121 - 1982. október 1-ig. Részletes felvilágosítással szívesen szolgálunk minden érdeklődőnek. nyugtalanító kérdés: mi lesz az időközben meghalt hívőkkel? S az üldözések által veszélyeztetett keresztyénség még sokáig elviseli a mártíriumot, de fegyvertárs után néz! Már igen korán. Szárdeszi Meliton püspök 180-ban írt Apológiája már elméletileg előkészíti a talajt. A konfrontáció helyett a kooperációt ajánlja Marcus Aurelianus császárnak: a mi filozófiánk - írja - ikertestvére a te államfilozófiádnak. Korai volt még azonban erre az idő: Dioklecianusz császár véres üldözési politikája volt a válasz. Nagy Konstantinusznak kellett jön(folyt. a 8 lapon)
