Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / Húsvét
UT/TRRSm Népesedési leltár ». . . Gondjaink most tornyosulnak. A demográfusok ezt előre jelezték. Mivel kell szembenézni? A házassági mérleg hiányt mutat fel. A korábbi évi 100 ezer házasság helyett csak 80 ezret kötnek. Mert kevesebb a fiatal és kisebb az újraházasodás kockázatvállalása, mint azelőtt. Nos, 1980-ban 80 ezer házasságot kötöttek és 98 ezer szűnt meg. A megszűnés egyik oka a halál, a másik a válás. Mostanság három házasságkötésre egy válás jut. A gyerek - gyerekek - már nem késztetik meggondolásra az eltökélten válni akarókat, akár a megfontolás, akár egy felvillanó ötlet szülötte az elhatározás. Talán több gondolkodási időt adhatnánk nekik. A családok egyre szűkebbek. Mert mégiscsak javultak a lakáskörülmények és két nemzedék él csupán együtt. Mert kevés a gyerek. 1970 óta valamelyest nőtt azon családok száma s aránya, amelyből az egyik szülő hiányzik: törvényesen elvált, elköltözött, meghalt. Ezzel a családtipussal jobban számolhatnánk. Nem születik annyi gyerek, amennyi elegendő volna a népesség utánpótlásához. Az abortusztilalom óta a termékenység némi növekedését eddig kétszer értük el: a gyermekgondozási segély bevezetésekor és az 1973-as á'tfogó népesedéspolitikai intézkedések hatására. Ám az örvendetes gyerektöbbletet 1974 és 1977 között elsősorban a szülőképes korú nők nagy számának köszönhetjük. Családi elhatározásra a nők önkényesen megrövidítették termékenységi korszakukat. . . (A Magyar Nemzet 1981 .dec.8.) Imádkozzunk! Áldalak, teremtő Uram, hogy örülhetek teremtményeidnek és hogy ámulhatok kezed alkotásain. Műved dicsőségét tudtul adtam az embereknek, amennyire véges értelmem végtelen voltodat egyáltalán megragadhatta. S ha valahol Hozzád méltatlant mondtam vagy csak a saját dicsőségemet kerestem volna, azt bocsásd meg nekem kegyelmedből. (Johannes Kepler) Hasliberg-Reuti, Svájc. A Svájci Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége itt rendezi meg 1982-es pünkösdi konferenciáját. Előadásokat tartanak: Dr. Bárczay Gyula (Therwil), Gémes István (Stuttgart), Szalay Sándor (München), Dr. Zsindely Endre (Männedorf), valamint a két helyi lelkész, Bán József és Szathmáry László. i A betániai Lázár-feltámasztása templom (folyt, a 6. lapról) szítést is (12,7). Ez a mondat mutatja a legjobban, hogy valami egészen döntő esemény történt Jézus szenvedésre indulása előtt, éppen Lázárék házában. Csupa titokzatossággal van aztán tele Lázár feltámasztásának története János evangéliuma 11. fejezetében. Számunkra megfoghatatlan Jézus viselkedése; az, hogy nem segíti barátait a bajban, hogy sír (fájdalmában vagy haragjában) a nővérekkel való találkozás alkalmával, stb. De ezek csak a mi rövidlátó gondolataink, Jézus messzebb látott. Ő tudta, hogy akinek »Isten segíts« a neve, azt halálában se hagyja el Az, Akibe bizalmát vetette; »ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van« - mondta és ennek megfelelően cselekedett. Előhívta Lázárt a barlangsírból, miután hálát adott az Istennek: Atyám, hálát adok, hogy meghallgattál! Lázár, jöjj ki! Isten megsegítette Lázárt, feloldhatták a körülállók és elvezethették. Nincs semmi bizonyítékunk, hogy Lázár ne halt volna meg később másodszor és végérvényesen. De az eset mégis nagy port vert fel Jézus körül. Akik Jézus veszélyességétől óvtak, azokat ez az eset csak igazolta. Hiszen Illés óta nem történt ilyen eset Izráelben. János azt írja, hogy a virágvasárnapi bevonulás hozsannázó tömege azonos lett volna a Lázár feltámasztásának tanúival (12,17-18). Hogyne üdvözölte volna a szemtanúk ámuldozó csapata Azt, Aki a halálnál is erősebbnek bizonyult?! De ezzel megindult az a folyamat, amelyben Jézust ugyanúgy üdvrivalgással fogadták, mint ahogy a tömeg üvöltözésére ítélték is el. De a vég mégsem az volt, amit szántak neki, hanem az, amit ő már barátján, az Istensegítette betániai Lázáron bemutatott: Isten feltámasztotta őt is, mert Ő is bízott benne, ahogy azt keresztje alatt gúnyolódva mondták róla. Van értelme tehát, ha a mai modern nagycsütörtöki precessziók Izráelben attól a betániai templomtól indulnak el, a 4 km-re fekvő jeruzsálemi óvárosba, amelyet Lázár feltámasztásának a helyén épített az ütőkor. Itt indult meg a határozott harc Isten terve ellen egykor. De itt is ragyogott föl halálraítéltek reménysége is: van élet, van feltámadás, mert »segít a mi Istenünk«!
