Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
3___________________ Ludwigsburgi találkozó A Magyar Evangélikus Gyülekezet rendezésében 1981. okt. 30-31 és november l-én került megrendezésre a 9. magyar egyházi találkozó. Ez a hagyomány immár több éves múlttal rendelkezik. Több magyar család gyermekükkel együtt lelkesedéssel várja ezt a pár őszi napot, amely régi ismerősökkel való találkozásra, ismerkedésre és nem utolsó sorban lelki épülésre ad lehetőséget. Ebben az évben is sokan jöttek Németország minden területéről, sőt Svájcból és Svédországból is. A találkozó összefoglaló témája Áprily Lajos magyar költő egy versének a részlete volt, amelyhez a három nap témája kapcsolódott: »E világot szívedben megutáljad.« Az első esti alkalmon Joób Olivér (Svédország) színes előadását hallottuk, zenei részletekkel illusztrálva. A magam számára a témát így foglaltam össze: A keresztyén ember világról alkotott képe a Biblia és a zene tükrében. A következő délelőtt Cseri Gyula frankfurti lelkész előadását hallottuk: »A keresztyén ember a világban.« Este Gémes Istvánné tartott egy sokatmondó, mindannyiunk figyelmét magával ragadó előadást Áprily Lajos életéről és munkásságáról. A felnőtteket mély gondolkodásra, a fiatalokat heves vitára indította négy fiatal keresztyén beszámolója a mai világról, tapasztalataik, helyzetük megítélése. A beszélgetésben helyet kapott egy fiatalember őszinte, nyílt keresése és a többiek helyes, Jézus felé mutató irányfelismerése is. A ludwigsburgi magyar találkozón én először vettem részt. Nagyon meghatott az itt összegyűlt testvérek felekezetre való tekintet nélküli, egymás iránti szeretete. A reggeli és esti áhítatokon keresztül mindenki »feltöltődhetett« lelkileg, Jó volt az összegyűltek magyar anyanyelv iránti szeretetük megtapasztalása is. A találkozóról hazafelé így foglaltam össze az értékes órák tartalmát az ismert bibliai igében: »Úgy szerette Isten külföldön élő magyar gyermekeit, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne közülük, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« F. Z. UT/TRR5 (X A szövetség papjai Bázel, 1981. nov. 22-én, a Martins- Kirche-ben, Peter Rotach bázeli egyházelnök beiktatta hivatalába Bán József zürichi és Szathmáry László bázeli lelkészeket. A nagyszámú gyülekezet - helyiek és vendégek - ritka esemény tanúi lehettek: nem minden nap fordul elő szórványéletünkben, hogy egyszerre két lelkipásztort iktatnak be magyar gyülekezeti állásba. Sokakkal beszéltem, sok üdvözlést hallottam, sokak véleményét adom tehát vissza, ha elmondom, milyen nagy várakozással tekintenek keresztyén testvéreink két lelkész munkája elé. A szövetség papjainak tekintik őket. Magyarul: azt kívánják tőlük, hogy Isten nagy szövetségét képviseljék és hirdessék, amelyet Jézus Krisztusban velünk kötött. Ez az elsődleges feladatuk; erre tettek maguk is esküt lelkésszé avatásukkor, s Rotach lelkész sem kérdezett tőlük mást a beiktatási liturgiában. - Amikor egyremásra szűnnek meg világszerte magyar nyelvű gyülekezetek, akkor Bán József és Szathmáry László ne akarjon más lenni, mint Isten szövetségének fáradhatatlan munkása. Nekünk már anynyi mindent adtak - mondta egyik beszélgető partnerem -, de most csak az evangéliumra vágyunk Isten áldását kérte minden üdvözlés erre a munkára. Imádságunk is kíséri ezt a két papot, hogy ezt soha ne feledjék el. * De a két lelkész valami számunkra furcsa képződménynek, a Svájci Magyar Prot. Gyülekezetek Szövetségének a papja is. Persze olyan országban, amely önmagát is Szövetségnek - Confederatio Helvetica - tartja, ebben semmi rendkívüli nincsen. A Szövetség vezetői meg is magyarázták, hogy miért ilyen szervezetben kell a gyülekezeteknek működniök. Világos, hogy ennek előnyei és hátrányai is vannak. Mindenekelőtt fontos, hogy a svájci egyházi hatóságok teljes támogatásukról biztosították a gyülekezeteket. Ugyancsak nem lényegtelen, hogy ebből a formából sok áldás származhat. Talán csekélyebb a veszélye az egyes kisebb csoportok izolálódásának. A nagy közösség hordozhatja a gyengébbeket is. Ez áll nyilván a berni és genfi magyar prot. gyülekezetek kérése mögött is, amelyek szoros kapcsolatra törekszenek a hat taggyülekezet szervezetével. - Ugyancsak nagy szó, hogy a két lelkészben a gyülekezetek szolgálata variáns-gazdagodást jelent. Mindegyikünknek más és más karizmát adott az Úristen; jó, ha azok - a gyülekezetek érdekében - kiegészítik egymást. S ha nem is szükséges az ilyen forma veszélyeiről beszélni, annyit azért megjegyezhetek, hogy mindig ott kezdődik a keresztyén egyházban a baj, amikor a gyülekezetek lelki-szellemi életét és a szervezetet összekeverik, ill. köztük helytelen rangsorrendet állapítanak meg. Tudnunk kell, hogy nem az egyház, mint institúció, volt kezdetben, hanem János evangélista szerint, az IGE, Isten mindent teremtő SZAVA. Baj, ha már csak keretek tartanak öszsze bennünket, viszont még formális kereteket is élettel az Ige tölt meg. Nagy reménységünk, hogy a jó rend érdekében teremtett kereteken belül svájci protestáns testvéreink megújulásért és világosságért a helyes forráshoz, Isten igéjéhez fordulnak. Ez is kicsengett a számtalan üdvözlésből. * Öröm volt látni, hogy milyen sok munkatárs közös munkája hozta meg gyümölcsét, amelynek november 22-én tanúi lehettünk! Elkezdve Szöllösy Pál, a Szövetség elnökével, el egészen a bázeli háziasszonyokig, valahogy mindenkin látszott, hogy egy ügyért akar tenni valamit, s amit tesz, szívesen teszi. Remélem, a két beiktatott lelkésztestvér is hálával regisztrálta ezt. S remélem, magában már tervezgette is, hogy milyen jó lesz a munkát nem klerikusán koncentrálni, hanem egyre tágítani. Mert a test egészsége nem egy tag jó és zökkenőmentes munkáján múlik, hanem azon, hogy mennyire jó és egymásra tekintő az egyes testrészek közös munkája. ígéretes ünnepségnek lehettem tanúja, ezt köszönöm a »svájciaknak«. Szeretettel és kíváncsian várakozó imádsággal kísérjük a munkájukat. Munkatársaink sokban hozzájárulhatnak lapunk időben való elkészítéséhez, ha ügyelnek a kéziratok beküldési határidejére. Hat számunk határideje; dec. 15, febr. 15, ápr. 15, jún 15, aug. 15 és okt. 15. Csak időben beküldött kéziratok esetén tudunk időben megjelenni. Ugyancsak kérjük a gyülekezeteket, hogy nyomtatványaik, körleveleik egyegy példányát küldjék el szerkesztőségünk címére, tájékoztatás céljából. Előre is köszönjük a figyelmességet!
