Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
ünmiRsm (Folytatás a 4. lapról) fiamnak, mert ő a ceruzával vagy vonalzóval is tud azonnal »lőni«; hiába tanítom a saját játékával való megelégedésre, azonnal jobban tetszik neki a másiké és azt szinte megszállottan megkívánja; hiába mondom neki, hogy a szomszéd, akinek nagyobb autója van, jó barátunk, ő azt legyőzendő ellenségnek látja. Vajon ki oltotta belé mindezt? Hogy is jártunk a fiatalok körében a 70-es évek elején piacra dobott »béketársasjátékkal«? Olyan játék volt az, hogy se veszíteni, se nyerni nem lehetett benne, hanem az »ellenfelek« közös összefogása hozta csak meg a megoldást. Halálosan unalmasnak találták a fiatalok és csak gúnyolódtak később is, ha szóba került. De »életképes« lesz még különben is visszahúzódó gyermekem, ha viszszaütnie se szabad? Nem lesz mindenki céltáblája az, aki mindig enged és másnak ad igazat? Vannak hős- vagy mártírlelkek, de igen kevesen, s amit ők engedékenységükkel esetleg elérnek, utánzóiknak az a legritkább esetben sikerül! És mégis, ilyen szinte leküzdhetetlen akadályok közepette sem mondhatunk le a békére nevelés eminens feladatáról. 2. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a béke-kifejezés a Szentírásban mennyire sokrétű szó, s az egyes rétegeket nem szabad egymás ellen kijátszanunk. Békét mond az írás, ha a belső lelki állapotról beszél, az Isten és ember közötti béketeremtésben látja legnagyobb feladatát Pál apostol. De a béke nem csupán szellemi, hanem nagyon is reális valóság, s feltétlenül meg kell érte mindent tenni ott, ahol a politikai és gazdasági érdekek elnyomással fenyegetik. És ki tagadhatja azt, hogy Isten békességének programja a Hegyi Beszéd (amelyre ma mindenki hivatkozik) alig is lehet a ma rivarizáló két politikai nagyhatalom békés együttélésének a magna chartája! Az újszövetségi békefogalom szinte elképzelhetetlen a gyülekezeti kapcsolatok nélkül. Isten a gyülekezetét tette ebbe a világba, hogy a Tőle nyert békét szétáraszsza maga körül. Ilyenek-e a gyülekezeteink? Akkor is, amikor embereket - joggal vagy jogtalanul - harcra, elégtételre tüzelnek, amikor jogokért háborúba szállnak, utána pedig az utcára mennek a béketüntetők közé - s ebben semmi ellentmondást nem látnak?! Jézus nem volt zelóta (= harcos, forradalmi párt a korabeli zsidóságban, amely fegyverrel akarta a megszálló rómaiakat elűzni) és nem indított háborút. Szadduceus se volt és nem taktikázott kora hatalmasaival. Farizeus se volt és nem hirdetett világtól való elfordulást, de a pártok között és fölött állott s csak így tudott az embereknek szolgálni! Tudta, hogy a bűn szolgájává lett ember megváltoztatása nélkül a szolgaság valahol másutt fogja felütni a fejét. 3. A megbékélés az emberek között ezért szorosan egybetartozik az Istennel való megbékéléssel. Kérdés, hogy nem első feladatunk-e nagyon sok békétlen ember Istenhez vezetése, hogy azok kibékítsék a világot is?! Mert ahol igazán tesznek valamit Isten békéjéért, ott abból politikum is kell legyen. Csak ne a politikumot tegyük a keresztyénség programjává, mert ezzel idegen vizeken evezünk. A politikum valami utolsó előtti a béke kérdésében, mert a végső szót Isten magának tartotta fenn. Egy atommentes Európa se lesz soha az Isten végső országává, kibékülő nagyhatalmak se tudják a végleges békét garantálni, s a mai fegyverkészletek elpusztítása se feltétlenül az abszolút pacifista jövő záloga, mint ahogy az atomhatalmi egyensúly még mindig jobb, mintha egy hatalom monopóliuma lenne. Azonban senki se veszi le rólunk Jézus követelését, hogy a béke cselekvői legyünk. Kérdés: milyen szívvel, lelkülettel tesszük azt: ilyen vagy olyan izmus elleni gyűlöletünk és tapasztalataink űznek az utcára, vagy az Istennel megbékéltek türelmes optimizmusával, meggyőződésével és erejével. Hiszen az Újtestámentum világosan fogalmaz: a béke a Szentlélek ajándéka. Ezen dől el, hogy keresztyén-e a békemunkánk! (folyt, a 7. oldalról) ként támadott föl, mint aki természete szerint amúgyis Isten és ember volt. « - Vagy: »Bárányként jelent meg, de örökre a pásztor maradt, szolgának tekintették, de mindig is Isten-fiú volt, Mária hordozta őt a szíve alatt, de ő az Atyát öltötte magára, gyermekként jelent meg, de nem titkolta, hogy öröktől fogva létezett, testet öltött, de isteni természetének ezzel nem vetett gátat, emberként táplálékra volt szüksége, de a világot Istenként ő táplálja, szolgának látszott, de az Atya képét hordozta. Mindez természetében benne rejlett. Pilatus előtt állt és az Atya jobbján ült, a kereszten függött, de a mindenséget tartotta kezében.« ______8 Cizellált szép mondatok, amelyeknek egy-egy nemvárt fordulatánál szinte felhorkan az ember vagy elgyönyörködik mély mondanivalójukban. De - be kell látnunk! - itt már nem az apostolok lényegre törekvő, tényeket felsoroló, s azokkal »bizonyságot tenni« akaró prédikációjával van dolgunk. Az az idő - úgy látszik - végleg lejárt! És mégis hallatlan izgalmas alakja az egyháztörténelemnek Meliton püspök, mert megkísérli szinte a lehetetlent, méghozzá egész tudatosan: a bibliai üzenet »áthozatalát« a zsidó gondolkodás zárt köréből, s azok számára akarja lefordítani, tolmácsolni, akik egészen másképpen gondolkoznak. Stílusa nem a mienk, gondolatmenetét sem tudjuk mindig követni. De a Jeruzsálembe zarándokló püspök, aki a helyszínen megbizonyosodott mindannak igaz voltáról, amit az apostolok írtak, a feladatát abban látta, hogy hallgatóinak ezt feltárja, bebizonyítsa és megmagyarázza. S mindezt a saját nyelvükön tolmácsolja. Meliton Urának »megszállottja« volt, minden gondolata körülötte forgott, róla tett mindig, minden formában bizonyságot. Számára Krisztus a teljesség és a tökéletesség. így ír egyszer: »0 minden: ha ítél; Ő a törvény, ha tanít; ó az Ige, ha ment; Ő a kegyelem, ha teremt; O az Atya, ha születik; Ő a Fiú, ha szenved; 0 a bárány, ha eltemetik; Ő az ember, s ha föltárnád, Ő az Isten. Ez a Jézus, a Krisztus, akinek örökkön örökké legyen tisztesség. Ámen.« ÚT/TfíRSQS) Magyar evangéliumi lap. Evangelisches Blatt für Ungarn. Előfizetési ár egy évre: US $ 9- ill. annak megfelelő más valuta Norddeutsche Landesbank Stadtoldendorf „ÚTITÁRS“ Konto-Nr. 29 366 879 Főszerkesztő-Redakteur: L. G. Terray, Morells vei 25, Oslo 4, Norwegen. Szerkesztó-verantwortlicher Redakteur: I. Gémes, D-7000 Stuttgart 50, Sodenerstr. 43, Deutschland. Szerkesztőbízottság-Redaktionsausschufí: L. Kótsch, D-7140 Ludwigsburg, Friedrichstr. 104, Deutschland; Dr. C. de Pándy, Strandv. 37, Stockholm, Schweden; Szabadi Sándor, Reitplatz 1, D-6949 Wald-Michelbach. St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 18866/1982
