Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám
ÚT/mR5{^ Kezdet Szemelvény Tito Colliander svéd-finn író »Borján« című könyvéből Az öreg és én egy pádon ültünk a párizsi Buttes-Chaumont parkban. Előttünk a földön szemét és mindenféle hulladék, mint a párizsi parkokban általában. Körülöttünk gyerekek; eleven francia gyerekek, zajosak és jókedvüek, és az éber édesanyák. Fiatal voltam, a korkülönbség nagy volt, de az öreg valahogy egybeolvadt azzal, amit akkoriban olyan intenzíven átéltem: a romantikával. Ő valahogyan beletartozott - egy regényes alak a sok más között. Kalapja zsíros volt, olcsó fekete kabátján ételpecsétek; a szegénység is romantikus volt, akár nálam vagy másoknál. Nem nagyon gyakran ültünk együtt azon a pádon a parkban. A bácsi feltűnt és eltűnt életemnek ebben a különös korszakában. Minden közbenjárás nélkül egyszerűen megismerkedtünk ott a pádon, s bizony már nem is emlékszem, hogyan. De egy-két hét alatt szinte szükségét éreztem, hogy viszontlássam őt, ott üljek mellette és hallgassam, amit mesél. Lassan és elgondolkozva, orosz anyanyelvének meleg zamatjával írta le egyszer a Como-tó környékének erdős magaslatait. - Fa fa mellett, mint egy sötétzöld szőnyeg a meredek lejtőkön fel magasan a tetőig - igen magasan. Ezer meg ezer fa, tízezer, százezer, szorosan egymás mellett. És millió lomb, millió ág, millió élő pórus, ér és sejt minden egyes levélkében. Bogarak és hernyóik, a földön moszatok, gombák és mindenféle apró rovar; az ágakon madarak, fészkük és tojásaik - az életük, a minden élete. De aki a tavon hajózik vagy a vonatban ül, a völgyekben csak úgy látja mindezt, mint egy óriási sötétzöld szőnyeget, melyen a hang nem hatol át, se be, se ki. Egy szőnyeg - folytatta az öreg. De mindaz az élet, mely alatta mozog, kúszik, mászik, nyüzsög, csipog és énekel, szaporodik, eszik és evődik, születik, él, felnő, meghal és elporlad - ők maguk mit sem tudnak mindarról, ami az élethez tartozik. Csak élnek, léteznek, öntudatlanul. A mi szemünk elől is rejtve van mindez, mint egy titok. Mi csak a felszínt látjuk, a hatalmas sötétzöld szőnyeget. De egyszerre csak itt is, ott is fehér szalagok metszik át a sötétzöldet. Víz. Felülről, magasan felülről zuhog, örvénylik, habzik a víz, bele a napsugárba. Nem látjuk, honnan jön a víz, csak azt tudjuk, hogy vala-Ausztriai egyházi élet A munkánkat mindig is jellemző rendszeres és tudatos családlátogatások során, főleg az elmúlt esztendőben, egyre többször a legkülönbözőbb egyéni, emberi sorskérdések vetődtek fel és a munkánk iránt megnyilvánult bizalom fokozta felelősségünket. Ugyanakkor megértéssel vettük tudomásul - mégha feltehetően információ hiányát kell feltételeznünk -, hogy többen az Ausztriában élő magyarok közül nem kívánják igénybe venni az anyanyelven történő egyházi szolgálatot. Nem erőszakoskodunk, elutasító magatartásukat tudomásul vesszük, esetleges későbbi jelentkezésüket türelemmel várjuk. Félreértések elkerülése végett ezen a helyen is közöljük, hogy a lelkészi látogatásokról semiféle jelentés egyházi adókivető szerveknek nem készül, de még csak újabb könyv sem készül az ausztriai magyarokról... Feltűnt a családlátogatások során, hogy a legtöbben érdeklődéssel olvassák rendszeres hírszolgálatunkat, elsősorban a gyülekezeti vagy népmozgalmi adatokat keresik értesítőnkben, de ritkán találkoztunk kezdeményező erővel, kritikával, javaslatokkal. Pedig ezek honnan a magasból. Ez a víz, amely zöldet, kenyeret, bort ad a völgyeknek, mely megtölti a tavakat és meghajtja a patakokat, vajon honnan jön? Az Alpok hóolvadásából? No, de az Alpok hava honnan jön? Az égből, hát persze - a felhőkből. Az öreg beszéd közben kinyújtotta sovány kezét - láttam, hogy fekete zekéjének ujja kirojtosodott - és mosolygott. Honnan jött vajon arca meganynyi ránca? Mitől sugárzottak a szemei? Pontosan így van a Szentlélekkel is - mondta. Nem tudjuk, honnan jön. Éppen csak elfogadjuk. Arcomba nézett és mosolygott. Szemétől a halántéka felé ágaztak szét a ráncok. Sok-sok ránc és a homlokán is hullámzottak a ráncok. Mosolygó szeme megvilágította arcát, pillantásának mintha nem lett volna része bőrének, ráncainak és fehér szakállának öregségéből. Amit a Szentlélekről mondott, azt akkor még nem értettem. Nem értettem úgy, mint ma, csak úgy fogadtam, mint egy öregember - szép - ötletét. De merengései mégis úgy érintettek, mint egy varázsvessző...- (ford. Pándy Kálmán) az élet tartozékai. Istentiszteleti életünkben egyes helyeken még mindig nem szokták meg híveink és barátaink, hogy a Miatyánkot és az Apostoli Hitvallást együtt mondjuk, fennhangon. Sajnos a három magyar nyelvű történelmi egyháznak - még mindig! - nincsen közös »Miatyánk« és »Credo« szövege. Ezért ajánlatos a használt énekeskönyvekben egyszer kikeresni ezeket a szövegeket és az éppen istentiszteletet végző egyház rítusa szerint, vállalva a közösséget, szövegmondás közben olvasni a sorokat. (Az evangélikus énekes könyvben a 401. és 402. oldalon találhatók!) Örvendetes jelenségképpen könyvelhettük el, hogy szerte az országban az elmúlt esztendőben fokozódott a magyar nyelv iránt való érdeklődés. Ifjúsági csoportok, cserkészek, táncosok között növekedett az érdeklődés, megnőtt a bátorság, a másodnemzedékben erőteljesen jelentkezett az identitáskeresés. A legnagyobb inditóerőt a középkeleteurópai utazások jelentették, ezért azokat fiataljainknak csak ajánlani lehet. Elavult az a nevelési módszer, amely maga akarja meghatározni gyermekei gondolkodását és nem bízik fiai és leányai helyes politikai tájékozódó képességében. A nyugati demokráciáknak éppen a nyílt és szabad vizsgálódás, a mozgási tér maximális kihasználása az ereje. Istentiszteletek: látogatottságuk, egy-két alkalmat leszámítva, valamenynyi istentiszteleti gyülekezetben emelkedett. Traiskirchenben 13 (10), Bécsben 10 (13), Grazban 8 (5), Salzburgban 6 (6), Kapfenbergben 3 (2), Innsbruckban 2 (2), Altmünsterben 1 (-) és Bolzanoban (Eppan, Schloss Korb) 1 (-) istentiszteletet tartottunk. Utóbbi alkalom ökuménikus istentisztelet volt dialógus igehirdetéssel (Vass György innsbrucki r.k. teológiai tanárral). Az úrvacsorát vevők száma 214 (162), vagyis amikor meghirdetjük az úrvacsoraosztást, az istentiszteleten résztvevők közül csak nagyon kevesen maradnak attól távol. Bibliaórák: 1981-ben 25 (28) alkalommal hirdettünk meg Bécsben bibliaórákat, körülük 4-5 elmaradt. A rendszeres résztvevők gyakran telefonon kérik kimentésüket s így néha a meghirdetett alkalom elmaradt. A néhány esztendővel ezelőtt Máté evangé(folyt. a 7. lapon)
