Útitárs, 1982 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 3. szám

ÚT/mR5{^ Kezdet Szemelvény Tito Colliander svéd-finn író »Borján« című könyvéből Az öreg és én egy pádon ültünk a párizsi Buttes-Chaumont parkban. Előt­tünk a földön szemét és mindenféle hulladék, mint a párizsi parkokban álta­lában. Körülöttünk gyerekek; eleven francia gyerekek, zajosak és jóked­­vüek, és az éber édesanyák. Fiatal voltam, a korkülönbség nagy volt, de az öreg valahogy egybeolvadt azzal, amit akkoriban olyan intenzíven átéltem: a romantikával. Ő valahogyan beletartozott - egy regényes alak a sok más között. Kalapja zsíros volt, olcsó fekete kabátján ételpecsétek; a szegénység is romantikus volt, akár ná­lam vagy másoknál. Nem nagyon gyakran ültünk együtt azon a pádon a parkban. A bácsi feltűnt és eltűnt életemnek ebben a kü­lönös korszakában. Minden közbenjá­rás nélkül egyszerűen megismerked­tünk ott a pádon, s bizony már nem is emlékszem, hogyan. De egy-két hét alatt szinte szükségét éreztem, hogy vi­szontlássam őt, ott üljek mellette és hallgassam, amit mesél. Lassan és elgondolkozva, orosz anyanyelvének meleg zamatjával írta le egyszer a Como-tó környékének erdős magaslatait. - Fa fa mellett, mint egy sötétzöld szőnyeg a meredek lejtőkön fel magasan a tetőig - igen magasan. Ezer meg ezer fa, tízezer, százezer, szorosan egymás mellett. És millió lomb, millió ág, millió élő pórus, ér és sejt minden egyes levélkében. Bogarak és hernyóik, a földön moszatok, gom­bák és mindenféle apró rovar; az ága­kon madarak, fészkük és tojásaik - az életük, a minden élete. De aki a tavon hajózik vagy a vonatban ül, a völgyek­ben csak úgy látja mindezt, mint egy óriási sötétzöld szőnyeget, melyen a hang nem hatol át, se be, se ki. Egy szőnyeg - folytatta az öreg. De mindaz az élet, mely alatta mozog, kú­szik, mászik, nyüzsög, csipog és éne­kel, szaporodik, eszik és evődik, szüle­tik, él, felnő, meghal és elporlad - ők maguk mit sem tudnak mindarról, ami az élethez tartozik. Csak élnek, létez­nek, öntudatlanul. A mi szemünk elől is rejtve van mindez, mint egy titok. Mi csak a felszínt látjuk, a hatalmas sötét­zöld szőnyeget. De egyszerre csak itt is, ott is fehér szalagok metszik át a sötétzöldet. Víz. Felülről, magasan felülről zuhog, örvénylik, habzik a víz, bele a napsugárba. Nem látjuk, honnan jön a víz, csak azt tudjuk, hogy vala-Ausztriai egyházi élet A munkánkat mindig is jellemző rendszeres és tudatos családlátogatá­sok során, főleg az elmúlt esztendő­ben, egyre többször a legkülönbözőbb egyéni, emberi sorskérdések vetődtek fel és a munkánk iránt megnyilvánult bizalom fokozta felelősségünket. Ugyanakkor megértéssel vettük tudo­másul - mégha feltehetően információ hiányát kell feltételeznünk -, hogy töb­ben az Ausztriában élő magyarok közül nem kívánják igénybe venni az anya­nyelven történő egyházi szolgálatot. Nem erőszakoskodunk, elutasító ma­gatartásukat tudomásul vesszük, eset­leges későbbi jelentkezésüket türelem­mel várjuk. Félreértések elkerülése végett ezen a helyen is közöljük, hogy a lelkészi látogatásokról semiféle jelentés egyhá­zi adókivető szerveknek nem készül, de még csak újabb könyv sem készül az ausztriai magyarokról... Feltűnt a családlátogatások során, hogy a legtöbben érdeklődéssel olvas­sák rendszeres hírszolgálatunkat, első­sorban a gyülekezeti vagy népmozgal­mi adatokat keresik értesítőnkben, de ritkán találkoztunk kezdeményező erő­vel, kritikával, javaslatokkal. Pedig ezek honnan a magasból. Ez a víz, amely zöldet, kenyeret, bort ad a völgyeknek, mely megtölti a tavakat és meghajtja a patakokat, vajon honnan jön? Az Alpok hóolvadásából? No, de az Alpok hava honnan jön? Az égből, hát persze - a felhőkből. Az öreg beszéd közben kinyújtotta sovány kezét - láttam, hogy fekete ze­kéjének ujja kirojtosodott - és mosoly­gott. Honnan jött vajon arca megany­­nyi ránca? Mitől sugárzottak a szemei? Pontosan így van a Szentlélekkel is - mondta. Nem tudjuk, honnan jön. Ép­pen csak elfogadjuk. Arcomba nézett és mosolygott. Sze­métől a halántéka felé ágaztak szét a ráncok. Sok-sok ránc és a homlokán is hullámzottak a ráncok. Mosolygó sze­me megvilágította arcát, pillantásának mintha nem lett volna része bőrének, ráncainak és fehér szakállának öregsé­géből. Amit a Szentlélekről mondott, azt ak­kor még nem értettem. Nem értettem úgy, mint ma, csak úgy fogadtam, mint egy öregember - szép - ötletét. De me­rengései mégis úgy érintettek, mint egy varázsvessző...- (ford. Pándy Kálmán) az élet tartozékai. Istentiszteleti életünkben egyes he­lyeken még mindig nem szokták meg híveink és barátaink, hogy a Miatyánkot és az Apostoli Hitvallást együtt mond­juk, fennhangon. Sajnos a három ma­gyar nyelvű történelmi egyháznak - még mindig! - nincsen közös »Mia­tyánk« és »Credo« szövege. Ezért ajánlatos a használt énekeskönyvek­ben egyszer kikeresni ezeket a szöve­geket és az éppen istentiszteletet vég­ző egyház rítusa szerint, vállalva a kö­zösséget, szövegmondás közben olvasni a sorokat. (Az evangélikus énekes könyvben a 401. és 402. olda­lon találhatók!) Örvendetes jelenségképpen könyvel­hettük el, hogy szerte az országban az elmúlt esztendőben fokozódott a ma­gyar nyelv iránt való érdeklődés. Ifjúsá­gi csoportok, cserkészek, táncosok kö­zött növekedett az érdeklődés, megnőtt a bátorság, a másodnemzedékben erő­teljesen jelentkezett az identitáskere­sés. A legnagyobb inditóerőt a közép­­keleteurópai utazások jelentették, ezért azokat fiataljainknak csak ajánlani le­het. Elavult az a nevelési módszer, amely maga akarja meghatározni gyer­mekei gondolkodását és nem bízik fiai és leányai helyes politikai tájékozódó képességében. A nyugati demokráciák­nak éppen a nyílt és szabad vizsgáló­dás, a mozgási tér maximális kihaszná­lása az ereje. Istentiszteletek: látogatottságuk, egy-két alkalmat leszámítva, valameny­­nyi istentiszteleti gyülekezetben emel­kedett. Traiskirchenben 13 (10), Bécs­­ben 10 (13), Grazban 8 (5), Salzburg­ban 6 (6), Kapfenbergben 3 (2), Inns­bruckban 2 (2), Altmünsterben 1 (-) és Bolzanoban (Eppan, Schloss Korb) 1 (-) istentiszteletet tartottunk. Utóbbi al­kalom ökuménikus istentisztelet volt dialógus igehirdetéssel (Vass György innsbrucki r.k. teológiai tanárral). Az úr­vacsorát vevők száma 214 (162), vagyis amikor meghirdetjük az úrvacso­raosztást, az istentiszteleten résztve­vők közül csak nagyon kevesen marad­nak attól távol. Bibliaórák: 1981-ben 25 (28) alka­lommal hirdettünk meg Bécsben biblia­órákat, körülük 4-5 elmaradt. A rend­szeres résztvevők gyakran telefonon kérik kimentésüket s így néha a meghirdetett alkalom elmaradt. A né­hány esztendővel ezelőtt Máté evangé­­(folyt. a 7. lapon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom