Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 1. szám

ÜT/TfíRS Robbanásszerű vallási ébredés Kelet-Ázsiában Míg Európában sok helyütt az egyházi élet megcsappanásáról érkeznek jelen­tések, a világ más részein szokatlan méretű vallási ébredés tanúi lehetünk. Szöulban, Dél-Korea fővárosában talál­juk a világ leggyorsabban növekvő gyülekezetét. Húsz év alatt lélekszáma néhány százról 100 ezerre emelkedett. Növekedése most is négyszer akkora, mint amennyivel a város lakossága nö­vekszik. Mi lehet az oka ennek az örvendetes jelenségnek? Sjöberg lelkész, aki a közelmúltban 350 skandináv lelkész és gyülekezeti munkás szöuli tanulmányútját szervezte, ezt válaszolja: Azt hiszem, hogy az eredmény okát tulajdonképpen Yonggi Cho lelkész ige­hirdetési gyakorlatában kereshetjük. Cho igehirdetése pozitív. Közel áll a nép nyelvéhez, igenlő és bátorító. Egész egyszerűen szándékosan erősíti a hall­gatók önbizalmát, hitét. Európai hagyomány Európában az igehirdetés, különösen is az ébresztő igehirdetés, arra törek­szik, hogy lerántsa rólunk a leplet és bemutassa, hogy milyen rosszak s go­noszok is vagyunk. Prédikációink java része radikális, szókimondó, de pesszimista is. Amire szükségünk lenne, az a törvény és a kegyelem hirdetése közti megfelelőbb arány, amit az igenlés teológiájának nevezhetnénk. Nem kelle­ne annyi erőt a problémák leleplezésé­re és a krízisek felkutatására fordíta­nunk, mint ahogy azt a lélekgyógyászok teszik. Cho lelkész sem kerüli a problé­mákat, de inkább útmutatást ad, inspirál és lelkesít. Változó idők új követelménye Az elmúlt korok ébredési mozgalmai­nak megvolt a maga létjogosultsága. A megváltozott körülmények viszont új pe­dagógiát kívánnak meg tőlünk. A szöuli egyházi munka sajátosan a kisközössé­gekre épül. Egy-egy ilyen sejthez legfel­jebb 15 ember tartozik. E kis egységek­nek köszönhető, hogy minden ember konkréten érezheti meg a közösség ere­jét és a gyülekezetben rejlő erőket. Al­kalmanként együtt étkeznek, közös ki­rándulásokat rendeznek és közösen ol­vassák a Bibliát. A barátokat, szomszédokat egyenként vonják be a kisközösségekbe, majd a gyülekezetbe. Az istentiszteleten állan­dóan tízezer ember vesz részt, annak el­lenére, hogy vasárnaponként öt összejö­vetelt tartanak. Mégha van is ok a szociális elégedet­lenségre, Dél-Korea — más ázsiai országokkal összehasonlítva — hallat­lan fejlődésről tesz bizonyságot. Ipari országgá váltak és szilárd a jövőbe ve­tett hitük hazájuk előmenetelét illetően. Hogy állnak a demokratikus szabad­ságjogokkal? Mint ismeretes, keresz­tény politikusokat is bebörtönöztek. Igen, de az evangélium hirdetésének szabadsága most is megvan, mondja Sjöberg lelkész. A 350 tagú skandináv ökuménikus csoport a Church Growth International szöuli kongresszusán is részt vett. A helyszínen azt kutatták és vitatták meg három világrész képviselői, hogy mi is jellemzi az ilyen erősen növekvő gyüle­kezeteket. A szöuli hírek is megerősítik azt az általánossá váló véleményt, ami szerint a vallásos hit fellendülésével lehet szá­molni az elkövetkezendő évtizedekben világszerte. Mégha itt, Európában várat is magára ez a folyamat... T. E. Tángagárdei levél A svédországi protestánsok őszi „lel­kigyakorlatukat“ október 2—4. között tartották tangagárdei otthonukban. Az elcsendesedési alkalom középpontjá­ban Gémes István stuttgarti ev. lelkész a bűn és bűnbocsánat kérdésköré­vel foglalkozó előadássorozata állt („Beszélgetés a bűnesettel“ és „Hogy látja ezt az Újtestámentum?“). Amikor bűnről kezdünk beszélni, szinte abban a pillanatban felötlik — mi­vel mindannyian hallottunk az első em­berpár bűnbeeséséről és az eredendő bűnről —, miért is kell nekem Ádám és Éva bűneiért bűnösen indulni ebben az életben? Isten ugyan saját képére és hasonla­tosságára teremtette az embert és lel­két lehelte belé, mégsem lett az ember teljesen egyenrangúvá az Istennel. Mi neki mindig csak gyermekei lehetünk. Isten megtapasztalta a bűnbeesés ál­tal képmásának gyengeségét és kiszol­gáltatottságát a bűn csábításaival szem­ben. Haragra gerjedt és kiűzette Ádá­­mot és Évát a paradicsomból. De harag­ja mögött máris ott rejtőzött mérhetet­len nagy szeretete, mert meghagyott egy lehetőséget; ha már semmiképpen nem tud gyermeke szabadulni a sátán kísértő erejétől és már úgy látszik, min­den elveszett, elküldhesse Megváltón­kat, Szabadítónkat — szent Fiát, a Jé­zus Krisztust. A bűnbeesés története (1Móz 3) meg­mutatta nekem Isten haragját, büntető kezét. De az Újszövetségből tudom és Jézus által napról-napra tapasztalom megbocsátó szeretetét is. Az emberiség történetében ott van ál­landóan a bűn: az egyének, népek, nemzetek bűne. A bűn, amivel nem tudunk mit kezde­ni — mint azt bábjátékkal igen szemlél­tetően mutatta be Gémes István és fia, Pali —, hiába dugjuk, osztjuk, mé­giscsak súlyosan nehezedik ránk. S hogy emberek hogyan reagálnak a bűn­re és a bűn szörnyű, szívet, agyat nyo­masztó, lelket megbontó erejére, csak meg kell hallgatnom embertársamat, ol­vasnom a pszichológusok, lelkészek, történészek, orvosok írásait. Láthatom a TV-ben, az újságok hasáb­jain a bűnt s a bűnhődés, vagyis a bűn terhének súlyát. Magam is benne vagyok a szörnyű képben, ha nem hiszem Jézus Krisztus megváltó erejét, szeretetét s Isten Jézusban felém nyúj­tott kezét nem ragadom meg. Az emberiség története mutatja, hogy a századok emberei miképpen keresték az utat a bűn elől való menekülésre. Keresték s keresik az önmegváltás út­jait, pedig Isten már rég elküldte az egyetlen igaz Megváltót. Nekünk, keresztényeknek, nemcsak Isten hozzánk való határtalan szerete — tét kellene hirdetni, hanem sugároz­nunk kellene az igaz boldogságot. Hir­detni nem a bűn szörnyű erejét, de az Istenben élők igaz örömét. Egyházaink még mindig nem tudják olyan meggyőző erővel hirdetni a Bib­lia, azaz Isten hozzánk való nagy Ígére­tét és a benne élők, vele járók boldog­ságát, hogy az minden nép előtt világos legyen. Elmúlik minden fájdalom és bi­zonytalanság, ha Jézust követem s ve­le teszem meg itt a földön vándoruta­­(folyt. a 8. lapon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom