Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
ÚT/TRR5 Szokatlan riport egy európai konferenciáról Hirschberg Ez évben katolikus testvéreink a festőién szép fekvésű bencés lelkigyakorlatosház vendégeiként gyűltek egybe a Beilngries melletti hirschbergi kastélyban (NSzK). 1980. április 7-13 között itt ülésezett a Magyar Pax Romans 22. Kongresszusa. Az ember és világa; felelősségünk a természetért volt a kongresszus témája. Ennek felosztása és megtárgyalása a különböző tudományágak segítségével a következő módon történt: Dr. Szabó László SJ (Bejrut), mint bibliakutató, 1Móz 1. és 2. fejezetének szövegmagyarázó és szövegkritikai előadásával teológiai alapot adott a teremtés gondolatának kifejtéséhez és a későbbi vitákhoz; Dr. Thoma Andor (Louvain) természettudós, az emberréválás a mai paleontológiái kutatásban címmel tartott előadást, melyet vetített képekkel szemléltetett; Dr. Szabó Ferenc SJ (Róma), a szellemtudományokat, irodalmat vonta be témájának kifejtésére: „A teremtett és a teremtő ember a hominizáció és a humanizáció Krisztus fényében". A hét második felében az aktuális kérdések megtárgyalására került sor, a következő témák szerint: „Az ember és a természet viszonya" (Dr. Mustó István, Ny-Berlin); „Mit rontottunk el és mit tehetünk jóvá? — Mérnöki létesítmények hatása a természetre, negatív és pozitív példákon, vetített képekkel (dr. Bog érdi János, Karlsruhe); „Az élővilág külső és belső manipulációjának biológiai határai" (dr. Hegyi Márton SJ, New York). Csoportmegbeszélésben a keresztényeknek a természetért való felelősségéről cserélhették ki gondolataikat a hallgatók. Ez évben is kifejezésre jutott az „Egymás terhét hordozzátok“ Krisztusi felszólításnak a követése abban, hogy katolikus testvéreink képviselőt küldtek az Ev. Ifjúsági Konferencia nagyheti találkozójára, és protestáns részről mind az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem, mind az Ifjúsági Konferencia együtt gondolkodó, istentiszteleti közösséget együtt ünneplő küldöttei személyében „élt" valóban az ökuménizmus. A kongresszus hetében véglegesült egy ökuménikus zarándokút tervezése Taizébe, melyre május hó közepén kerül sor, és amelyről következő számunkban adunk beszámolót. Cseri Katalin A riport elsősorban azért szokatlan, mert nem újságíró írja. Másodsorban, mert szerzője nem újságírás céljából vett részt a konferencián. Harmadsorban pedig arról írni, ami a konferencián elhangzott annyit jelent, mint riportot írni magáról az emberről — minden szempontból. Ha bejelentem, hogy az európai teológiai konferencián a hesseni református gyülekezet tagjait orvos képviselte, azonnal érthetővé válik mind a cím, mind a bevezető talánya. Egyike vagyok azoknak, akik az ember különböző megvalósításait úgy tekintik, mint egyetlen valóságnak sokrétű felfedését. Sokszor elgondolom, hogy a legegyszerűbb sejtben is milyen csodálatos együttlétben él a fizika, a kémia, a történelem, a biológia és maga a teológia is. Nincsenek válaszfalak. Az emberi gondolkozás az, amely képtelen a valóság sokrétű sajátságait egyszerre felfogni, ezért különválasztotta azokat. De vajon nem vált-e veszélyessé ez a különválasztás, ha elfelejtődött az összetartozás? Vajon megértheti-e valaki a sejtet, az embert vagy a világot egyedül fizikával, kémiával vagy biológiával? Valahogy így állunk az ember különböző hivatásaival is. Nyilvánvalóan nem azért van fizikus, vegyész, orvos, teológus, hogy az ember megértésének válaszfalait juttassák kifejezésre, hanem az összetartozás megvalósításáért. Legnagyobb bajunk — századunk előrehaladott állapota ellenére — még mindig abban áll, hogy önmagunkat nem értjük. Ahhoz, hogy önmagunkat az igazságnak megfelelően érthessük, a különböző területek ismereteit értelmünkben össze kellene állítanunk. Eképpen gondolkozva különösen örvendtem annak, hogy teológusokkal egy asztalhoz ülhetek. És milyen jólesett volna ott látnom a fizikust is, a vegyészt is, akár a matematikust is. — Az Ágostai Hitvallás 450. évfordulója alkalmából, ezen Hitvallás negyedik tételéből bontakozott ki Vájta Vilmos teológus-professzor előadása. Ezen tétel alapgondolata abban áll, hogy az ember megigazulása egyedül hit által lehetséges. A megigazulás fogalma bennem sok mindenhez kapcsolódik, valahányszor az emberi természetnek igazi arculatát keresem, vagy magamban megalkotni próbálom. Az ember megigazulása azt jelenti, igazságban élni. Más szóval, hogy az ember lelki történései, egész lelki rendszere az igazságnak megfelelő viszonyállapotban találtasson. De hol van az a meghatározható igazság, amelynek értelmében az embernek élnie kellene? Sokan küszködtek már ezzel a kérdéssel. Magam az ember egészségére gondoltam. Lehet-e olyan igazságot meghatározni, amely az ember életét olyan viszonyba állítsa, hogy egészségesen élhessen? Van-e olyan igazság, amelyhez igazodva, emberi természetünk optimális állapota megvalósulhat? Ezek a kérdések olyan tapasztalatokra irányították gondolataimat, amelyek az idegrendszer részt-vételét mutatták be a legkülönbözőbb betegségekben. Számtalan esetben ezt a részt-vételt éppen lelki történések indították el. Eszembe jutott a stress-elmélet is, amely pontosan kimutatta a hatások egész hormonláncolatát, csak éppen az első mozzanatot nem volt képes meg-állapítani. Maga az elmélet szerzője azt „első fokú ismeretlennek" nevezi. Amennyiben az ember képes lenne azt az igazságot felismerni, amely egyben emberi létének igaz állapotát is jelenti, úgy az ember lelki rendszere, összes lelki történései olyan állapotba juthatnának, amely magát az egészséget lenne képes fenntartani. Ebben a keresésben találkozik az orvos a teológussal, mint ahogy találkoznia kellene mindenkinek, aki összetartozik. Különös hálával gondolok a konferencia összes jelenlevőjére, akik őszinte, meleg szívvel fogadtak maguk közé, ezúttal is köszönetét mondva Vájta Vilmos professzornak, aki az Ágostai Hitvallás negyedik tételét — számomra is — újszerűén oly közel hozta az ember megértését igénylő értelemhez, a hit általi megigazulás gondolatkörében. Dr. Roth Ferenc György PEKING, KINA. Az ateizmus továbbra is a kínai politika alapvető pillére manincs szándékában adminisztratív rád, jelentik a lapok, de a kormánznak eszközökkel üldözni a vallásos embereket. Sokkal inkább kell az ateista nevelést fokozni, hogy a különböző vallások káros befolyását visszaszorítsák.
