Útitárs, 1980 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXIV. évfolyam | ^ 1980. 1. szám ° Vajta Vilmos: ISTEN IGAZSÁGA Isten megigazítja az istentelent Gyülekezeteink tanítják továbbá, hogy az emberek nem igazulhatnak meg Isten színe előtt a saját erejükből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján; hanem ingyen, Krisztusért, hit által igazulnak meg, ha hiszik, hogy (Isten) kegyelmébe fogadja őket és megbocsátja bűneiket a Krisztusért, ki halálával elégtételt adott bűneinkért. Ezt a hitet számítja be Isten, előtte érvényes igazságul“ Római levél 3. és 4. fejezete. (Ágostai Hitvallás 4. cikke.) Ingyen Olyan társadalomban élünk, ahol minden a teljesítményre épül. Annyit ér az ember, amit teljesíteni tud. Akinek elfogy az ereje, félreteszik, használhatatlannak tűnik, s hamarosan elfelejtik. így oszt a világ igazságot. De az evangélium másként értékeli az embert s összetör minden olyan elképzelést, mintha Isten előtt is ez az osztó, teljesítményeket követelő igazság érvényesülne. Sokan gondolják még a keresztények között is ezt: a bűn mindent elrontott. Mível mi nem tudjuk többé azt teljesíteni, amit Isten elvár, azért van szükségünk Isten mentő segítségére. Hitvallásunk azonban a Szentírásra támaszkodva ezt mondja, hogy „Az emberek Isten színe előtt nem a saját erejükből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján igazulhatnak meg". Ez azt jelenti, hogy Isten az embert úgy teremtette, hogy teljesítményeiből sose tudna megigazulni — azaz: cselekedeteink nem az Isten előtti minősítésünket jelentik. Krisztus azért botránkoztatja meg a korabeli „hivőket“, mert nem a teljesítményekre néz. Nem a bűneik vagy jó cselekedeteik szerint értékeli az embert. Szeretete Isten örök szeretete, mellyel nemcsak a jókat, hanem a gonoszokat is átöleli. Isten istensége abban áll, hogy az embert érdemei nélkül, még istentelenségében is szereti! Isten Krisztusban nem béregyezményt köt, hanem már a bűnbeesés előtt is úgy döntött emberi méltóságáról, hogy Krisztus által mint valóságos ember által kötött vele szövetséget, vonta be isteni életének közösségébe. Ingyen. Egyedül azért, mert szerette az embert a teremtés óta. Krisztusért Szeretetét az ember bűnbeesése se tudja megingatni. Mint a tékozló fiú apja, hűséggel várja gyermekét, hogy elárassza szeretetének minden ajándékával. Hogy valóban emberré lehessen. Mert Krisztusban van teljességgel megadva, mit jelent embernek lenni. A megigazulásról szóló evangéliumi üzenet nyelvében egy bírósági eljárásra emlékeztet. Vádlottként áll az ember Isten színe előtt; mert noha szeretetében otthon lehetett, elhagyta az atyai házat. Ezért kell most „igazolnia magát“, vagyis vagy felmentést kell kapnia, vagy pedig a kiszabott büntetést Pilinszky János: Introitusz Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait? Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborulnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. elszenvednie. Persze ez a társadalmi életből vett hasonlat nem illik mindenben az evangéliumhoz. Igazságügyi eljárásoknál ugyanis ki-ki a maga cselekedeteiért felelős, s vállalnia kell a következményeket. Isten azonban úgy igazít meg, úgy hozza rendbe az ember által megtört szeretetközösséget, hogy Krisztusban odaáll a bűnös helyére, magára veszi a vádat s elszenvedi a kiszabott halálbüntetést. Világi bíróság előtt senki se veheti magára a másra kiszabott ítéletet. Krisztus azonban éppen ezt teszi: helyembe áll, hogy szabad emberként mehessek ki az életbe. Isten tehát nem amnesztiát hirdet — akkor továbbra is érvényes lenne az ember vétkessége —, hanem felszabadító ítéletet mond ki Krisztusért, aki „halálával elégtételt adott bűneinkért“. Az evangélium hihetetlen üzenete: a bűnös megszabadul, s az Ártatlan kerül a helyébe. így szerette Isten a világot! Hit által Persze egy olyan világban, ahol minden teljesítményekre, érdemekre épül, az ily forma „örömhír“ nagyon gyanúsnak tűnik. Hihetetlen. Ezért „fáradoznak“ még az igazán vallásos emberek is, hogy „kiérdemeljék“ a kegyelem ítéletét. Az emberek úgy élnek, mintha Krisztus keresztje nem jelentené az igazi felszabadult életet, hanem még mindig tőlünk várná az érdemes dolgozónak szóló elismerést — a megigazulást. Ezért nem tud a hitetlen mit kezdeni az evangéliummal. Csak a hit által tudjuk magunkévá tenni Isten örömüzenetének ígéretét, ti. hogy Isten kegyelmébe fogadja az istentelent, a bűnöst. Nem azért, hogy tovább vétkezzen, hanem hogy szabad, új életet kezdhessen s bűne ne legyen többé akadály. Hátunk mögé vethetjük, elfelejthetjük, s elindulhatunk a jövő útján a bűn terhe nélkül. Ezt a terhet egy máfolyt. a 2. lapon
