Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)
1979 / 5. szám
ÚT/TfíRS Diák voltam Tübingenben 3. Ács Mihály és fia, Mihály Ha az évszázadok összefüggésében nézzük az itt tanult diákokat, ismételten előfordulnak ugyanazok a nevek. És ez jó jel; mert ha az egyik jól érezte magát és sokat tanult az itteni egyetemen, szívesen küldte pár évtized múltán a fiát is ide. Sőt, talán pár jó szót szólt később az unokája érdekében is... Nyilván ez indította idősb Ács Mihályt is, hogy fiának is ajánlja az itteni tanulmányokat. De hogy került ő ide? A három barát 1666. augusztus 9-én iratkoztak be a tübingeni egyetemre együtt, mind a hárman. Jó magyar neveiket nem is írhatta helyesen a sváb anyakönyvvezető, meg lehet neki bocsátani. A három név a beírás sorrendjében: Andreas Sarossj, Michael Acx, Johannes Fodor. Sárossi nevét másutt Saarosinak is írják, Ácsét pedig így is: Aats, Acs. Fontosabb azonban, hogy a nevek mellett származásuk helyét jelző városnév is áll. Sárossi András „de eadem“, azaz Sárosból (vagy Sárvárról?) jött, Ács „Tsepregino-Hungarus“, tehát csepregi, Fo-Ének Minden e földön csak elmúlandó, Semmi nincs itten megmarandó; Ne kívánd lelkem a múlandókat, Keressed inkább az égi jókat. Jézus, hát téged én szívem várjon, Téged örömöm kútfejét, áldjon. Benned örvendez csupán én lelkem, Akiben békét, nyugalmat leltem. Ha ellenségnek volnék torkában, Ha a halálnak volnék markában: Semmit nem félnék, mert ott is nékem Te volnál, Jézus, hü menedékem. Akkor is lelkem veled biztatnám, Keservem véled vigasztalgatnám; Örömben, búban éljek vagy haljak, üdvözítőmnek csak téged vallak. Ó, áldj meg engem, ó, szánj meg végre, Szememet függeszd a magas égre; Könyörgésemre figyelmezz, kérlek, Hogy egykor nálad boldogul éljek! (Ács Mihály, 1646—1708) dór pedig „Sencino Hungarus“, vagyis Szénéről való volt. ösztöndíjasok Mindhárman ösztöndíjat kaptak a württembergi hercegi udvartól a Tyffani-féle alapítványból, ezért „tiffanitáknak“ nevezték őket. A „tiffaniták“ irigyelt diákok voltak, a név viselője eleve a „jobb“ kategóriába tartozott. Hét évvel azelőtt — a bükki zsinat kérésére — engedélyezte a herceg, hogy magyarországiak is részesülhetnek ebben az ösztöndíjban. Az akták tanúsága szerint Sárossi és Ács három évig tanultak itt („1669 cum gratia dimissus“ áll mindkettőjük neve mellett, de Fodor — nem tudni, miért — már a következő évben „eltávozott“. Fodorról azt tudjuk még meg, hogy apja Stefan „nobilis Sencinus“, szenei nemesember volt. Fodor és Ács anyakönyvi bejegyzéséből nem vehető ki, hogy mit tanultak, Sárossi neve mellett azonban ez a tövidítés áll: phil. et theol. st.“, vagyis nyelvészetet és teológiát tanult. Thököly tábori papja Ács Mihály minden valószínűség szerint innen egyenest hazamehetett. De Isten nagy megpróbáltatásokat is készített számára. Két év múlva már mint győri lelkész volt kénytelen az ellenreformáció elől menekülni. Akkor kezdődött el a magyar protestantizmus „gyászos évtizede“. Egyfolytában bujdosnia kellett, és amikor az evangélikus Thököly Imre fegyvert fogott a kurucok élére állva, Ács Mihály tábori pap lett a seregében. Énekköltő Két fontos müvével bizonyára a rábízottak nyomorúságos helyzetében akart vigasztalni ő, a nyomorult. „Aranylánc“ címen imádságos és „Zengedező mennyei kar“ címmel énekeskönyvet adott ki az üldözések és szorongattatás idején. Ma is énekeljük egyik kedves énekét: „Szívem keserűségét, szomorú könyörgését, szánd Uram bujdosását, szolgád nyomorúságát“. Mély bizodalmát sugározza egyik úrvacsorái imádsága is: .....adjad nekem Szentlelkedet, hogy ezzel a szentséggel méltán, lelkem üdvösségére és gyenge hitem erősítésére élhessek és ennek ü mindörökké Tied lehessek. Anr, Ifjú Ács Mihály Időközben megszilárdulhatott a helyzete és fia Tübingenbe küldésére is gondolhatott. Itteni kutatásaim alapján nem tudom, hogy az ifjú Mihály itt tanult-e? Az anyakönyvekben nem találtam sehol bejegyzést róla, de kéthelyen találkoztam a nevével. A stuttgarti egyházi főhatóság 1700. augusztus 13-i ülésének jegyzőkönyvében ez szerepel: „Aáchs Mihály magyarországi teológiai hallgató felvételi ügyében írt kérvénye felolvastatott és elhatároztatott, hogy a kérvényező egy fél vagy egy teljes évre a stipendiumra való felvételre ajánltatik.“ Az ajánlásnak foganatja is volt, mert öt nappal később már a stipendium gondnokait értesíti a kancellária hogy „saját kérelmére“ egy évre „gratis recipirt“. Apjáról azt írja egy lista, hogy „Martin" a neve és hogy ő „papfi“. Sajnos, nem tudom, hogy el is foglalta-e a neki juttatott helyet? Az apjáról tudjuk, hogy 1706-ban a kemenesaljai egyházmegye esperese lett, de tisztét nem sokáig viselhette: 1707/8 fordulóján, hosszú bolyongás után megtért Urához. Ősszel a temetőben ...
