Útitárs, 1979 (23. évfolyam, 5-6. szám)
1979 / 6. szám
*pto. 73 <X ALWAYS í! HSF7IP-Cí fit V: it y MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXIII. évfolyam 1979. 6. szám Túróczy Zoltán: El ne feledkezzél! „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!“ (Zsolt 103,2). Karácsony a köztudatban úgy szerepel, mint a szeretet ünnepe. A szeretet eltitkolhatatlan. Meg lehet próbálni elrejteni, de mint a meggyújtott gyertyát, nem lehet a szeretetet sem véka alá rejteni. A szeretet kiragyog az ember arcára, sugárzik a szeméből, mosolyog az ajkán, dobog a szívében és benne van a felénk nyúló kézben. A szeretetnek az a természete, hogy megmutatja magát, nyilvánvalóvá válik. A szeretet mindig abban akarja megmutatni magát, hogy örömöt akar szerezni másnak ajándékaival. Az ajándékozás mozdulata benne van az egész világban. Karácsonynak nem ez a lényege, ez csak elvilágiasodott formája, de mégis csak szép. Bárcsak ne egy napig tartana az egymáshoz való közeledés, az örömszerzés, hanem minden nap közelebb dobogna a szívünk egész éven át. Sajnos, nem így van. Egy napra sűrítjük össze mindazt, amellyel tartozunk egymásnak s azt gondoljuk, hogy ezen az egy napon egy egész évi tartozásunkat letörleszthetjük. Ne feledkezz el a szeretetről! Nekünk több kell, hogy legyen karácsony, mint a szeretet és ajándékozás ünnepe. A fenti igében, amellyel Urunk akarja megszentelni a megajándékozottság és ajándékozás örömét, azt mondja, hogy valamiről könnyen elfeledkezünk. Isten Lelke azt a figyelmeztetést intézi hozzánk: Ne feledkezzél el az ajándék mögött álló ajándékozóról, lásd meg az ajándék mögött az ajándékozó embert. Ne feledkezz el az áldozatról! Kimondhatatlan nagy, áldozati összeg az, amit az emberek karácsony estéjén egymás megajándékozására fordítanak. De necsak tömegben lásd meg az ajándék mögött az áldozatot, hanem személyenként is. Nemcsak az ajándékra fordított pénz az áldozat; minden ajándékozó áldoz — reánkgondoló szívének szeretetéből. Hidd el, megmelegszik attól a szíved, ha nem feledkezel meg arról, amiről nem szabad karácsony estéjén elfeledkezni! Ne feledkezzél el arról, hogy a szeretet mindig tékozol s arra mindig méltatlan vagy. Ne Júdás szemével nézz a karácsonyi ajándékra, aki a kereskedelmi értékét nézte annak a drága nárdusolajnak, amellyel Mária —hálája és szeretető jeléül — megkente a már halálra készülő Mesterét. Ne arra gondolj, mennyibe került az ajándék, csak lásd a saját bűnödet, mert mi sokat vétkezünk egymás ellen szóban, gondolatban, cselekedetben és nem vagyunk méltók arra, hogy a másik ember bennünket szeressen. Ne feledd el, hogy minden karácsonyért van és Krisztusra mutat! Krisztus Istennek drága ajándéka. Minden karácsonyi ajándék, mely embertől emberig örömszerzésnek indult, csak visszfénye, következménye ennek a drága ajándéknak. Istennél a szeretet nem egy napiprogram, hanem életprogram. Ha erről elfeledkezel, elvilágiasodott karácsonyod lehet csupán s ezzel együtt jár a karácsony megszegényedése. Ha karácsony igazán azzá válik nálad, amivé Isten adta, akkor te is azt érzed, amit a 103. zsoltár írója, hogy nem tudja eléggé megköszönni Isten jótéteményét. Azért hát áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! „ Ó nap, napja szent örömnek, Változz napjává hitemnek, Hogy Jézus hozzám betérjen, Benne éljek, bennem éljen. Jézust a föld várva várta, Míg egét Isten kitárta, És Fiát küldötte hozzánk, Hogy őhozzá csatlakoznánk“ (Kér. Ékv. 141). („Ne félj!" c. áhítatoskönyvből) A szent család Gergely Péter grafikája
