Útitárs, 1978 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1978 / 1. szám

ÚT/TfíRS Gémes István: Kicsoda Jézus Krisztus? Most kezdődő bibliaiskolánkban a Názáreti Jézus személyével és munkájá­val foglalkozunk. Hogy ezt tesszük, an­nak két oka van. Az egyik Jézus nevé­nek egyszerre hirtelen divatossá vá­lása. Fiatalok Jézus „népének“ nevezik magukat és testükre a nevét tetoválják. Divatos lett a kereszt viselése és a Jé­zussal való büszkélkedés. Zsidók írnak róla és testvérüknek nevezik, akit a zsi­dóságnak, mint sajátját, föl kell fedez­nie. A mohamedánok erősen érdeklőd­nek személye iránt és van már kézi­könyv is, amely Jézust az ateisták, a hitetlenek számára akarja elfogadható­vá tenni. írtak operát rock-stílusban Róla és realista filmet is forgattak. Hit­tudósok dolgozószobáinak kedvelt tárgya lett ő és baloldali ideológusok a vele való foglalkozást feladatukká teszik. Az egyik fölfedezi benne az em­bert, a másik a vallásalapítót, a har­madik az emberbarátot, sőt már a for­radalmárt és szociális újítót is. A másik ok egy apróságnak látszó tény. Mindenki szívesen beszél Jézus­ról, a názáreti Jézusról, de senki sem mondja ki a megszokott „egyházias" nevét úgy, hogy Jézus Krisztus. Bizonyára feltűnt ez már sokunknak, akár könyvolvasásnál, akár prédikáció­hallgatásnál. Véletlen ez vagy áll mö­götte valami komolyabb megfontolás? Az utóbbi az igaz. De hát a Krisztus tulajdonképpen eredetileg oda se tar­tozott a Jézus nevéhez! Jézus volt a Názáreti eredeti neve, amely, mint annyi más kortársáé is, a Jehosua vagy Josua zsidó névből keletkezett. És mi­ből lett a Krisztus? Amikor a keresz­­tyénség a zsidó körökből görög terü­letre lépett át, akkor a görögök szá­mára érthetetlen Messiás szót is le kel­lett fordítani. A zsidók az eljövendő Istenszolgára vártak és ezt Isten fel­kentjének hitték. Ezt jelenti a szó Mes­­siás=Felkent. Ezt a melléknevet alkal­mazták a zsidókeresztyének új urukra, Jézusra is. És amikor Őt csak görögül tudóknak akarták bemutatni, akkor ezt mondták: Chresztos teon azaz Isten fel­kentje Ö. És a melléknév később főnév lett, így: Jézus Krisztus. Kritikusok ezért így okoskodnak: a hús-vér izraelitát, aki Betlehemben született és élete nagy részét a galileai Názáretben élte le, József és Mária fiának, Jézusnak ne­vezték. Később, a halála vagy feltáma­dása után, az őskeresztyén gyülekezet címet aggatott rá, s elnevezte Isten felkentjének, Krisztusnak. De ez már hitvallás volt mellette, amelyre Jézus sem okot nem adott, sem jogot nem formált. Jézus a neve, Krisztus a címe. Jézus történeti személy volt, de hogy Krisztus is volt-e, azt nem tudjuk a kutatás eszközeivel megfogni, tehát bi­zonyítani sem. De ezzel már benne is vagyunk a Jézus körüli kérdések igen szöve­vényes sűrűjében. Sok évszázados tudományos kutatás és évezredes ke­resztyén hit látszanak itt összecsapni és vívnak egymással ádáz küzdelmet. A mi sorozatunkban sem tehetünk úgy, mintha ez nem léteznék. Ugyanak­kor azonban nem ragadtatjuk el magun­kat. Józanul igyekszünk kiragadni egyes eredményeket, szempontokat és össze­függésükben nézzük őket. Az a re­ménységünk, hogy kettő világossá válik számunkra sorozatunk alatt. Egyrészt az, hogy Jézus nélkülözhetetlen szá­munkra s már csak ezért is érdemes kutatni őt és foglalkozni vele. Vagy ahogy Péter mondta: nincs más név az ég alatt, mint Jézusé, amely által meg­menekülünk. — Másrészt pedig az, hogy Jézus alakjánál, személyénél, mű­vénél olyan egyedülálló jelenséggel van dolgunk, hogy minden kor csak egy kis szeletet képes feldolgozni belőle. Mondjunk le nagyképűségünkről és perfekcionizmusunkról, ha Őt vizsgál­juk, hiszen — Pál szavával élve: „őben­ne lakozott az Isten teljessége testi­leg" (Kol 2, 8). És az Isten teljességét egy életen át sem lehet szétboncolni. Ő a legnagyobb fölfedezések után is megmarad titoknak. Aki erre a két szempontra építeni szeretne, azt szeretettel vesszük föl bibliaiskolánk tanulói közé. öt lépésben szeretnénk célhoz érni. Először azt kérdezzük, hogy hogyan mutatta be Jézus önmagát kortársainak. Másodszor azt, hogy hogyan próbál­ták Öt megérteni tanítványai és a csa­ládja. Harmadszor azt vizsgáljuk, hogy mi az igaz és használható a modern Jézus­képekből. Negyedszer, hogy helyes-e az, amit az Apostoli Hitvallásban róla vallunk, azaz megvizsgáljuk az egyház Jézus-hi­tét. ötödször azt nézzük, hogy mit kez­dünk Jézussal ma? (folyt, az 1. lapról) vak adnak az embernek. A keresztyén ember nemcsak a pénz megkeresését és megőrzését kell, hogy tudja, hanem a pénztől való bölcs megválni-tudás módját is. Bizalmunk nem az adomány­hoz tapad, hanem az adományozó Úr­ban van. Szexualitás, mint hitpótlék A személytelen szexus az első hely­re került, holott az agapé találja meg az utat embertől emberig az erosz esz­közével. A szexus Isten adománya, de csak akkor áldás, ha megmarad a maga helyén. Bőséges illusztráció került elő az aktív ifjúsági munkával foglalkozó előadó élménytárából. Ideológiák mint valláspótlékok Korunk az ideológiák éles harcának kora. Mindegyik az egyedüli megoldás igényével lép fel. Néha már a komikum határáig majmolják a vallásos formá­kat. Zsinat-kongresszus; szent iratok — Marx és Lenin művei; kiátkozás — kizárás a pártból; inkvizíció — Gulág szigetcsoport; tévedhetetlenség — dogmává merevült tan; templomok — impozáns pártszékházak; szentek — nagy elvtársak monumentális szobrai, vagy a búcsújáró helyek, ereklyegyűj­temény, szentképek, szakadások stb. Benne éltünk a modern valláspótlékok­ban, ne essünk esetleg egy másik zsákmányává. Csak az Urat imádd és neki szolgálj! Az okkult praktikák és a mámor című témakör közös megbeszélésben került terítékre, a hallgatók hozzászólá­sa mellett. Az áhítatokat Kiss Szabolcs tartot­ta. Hit nélkül lehetetlen dolog Isten­nek tetszeni. A Krisztusban való hit csodája az, hogy Őrajta át gyönyörkö­dik bennünk az Atya — szólt az üze­net. Irodalmi est tette színesebbé a kon­ferenciát, amit Cseri Gyuláné rende­zett. Szűk három napunk sokat gyümölcsö­zött, de legalább még háromra szük­ség lett volna. Szűkén három német pa­punk sokat fáradozott, de a hivatáso­san csak magyar munkában szolgáló papjainkra is szükség lett volna. Hí­veikkel együtt. Jó volt nekünk immár ötödször együtt lenni az ő nevében. Tartsuk meg ezt a jó szokást! Sípos Tibor Vállalkozásunk izgalmasnak ígérke­zik és bizonyára néhány meglepetéssel szolgál azoknak is, akik a kérdéssel már többször foglalkoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom