Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 6. szám
ÚT/TRRS Terray László: Dar es Salaam 1977 (II.) A Lutheránus Világszövetség idei 6. világgyűléséről szóló beszámolónk első részéből már láthatta az olvasó, hogy az un. szociáletikai kérdések erősen előtérben álltak ezen a gyűlésen. Ez nemcsak Afrika problémáira vonatkozik, mint azt előző cikkünkben részletesebben említettük, hanem általában az aktuális világkérdésekre. Ezek közé számít például az energiakérdés, az abortusz, a vallás szabadság és számos más kérdés is. Mindezeket, a politikai jellegű kérdésekkel együtt, abból a szemszögből tárgyalta a világgyűlés, hogy a Teremtő Isten felelősséget adott az embernek, hogy a teremtményt — a világot — úgy hajtsa uralma alá, hogy azt ne rontsa meg még jobban, hanem Isten akaratának megfelelően alakítsa. Az emberi jogok Az emberi jogok kérdése is ebbe a kategóriába tartozik. Az Egyházak Világtanácsa, és részben a Lutheránus Világszövetség is, abban a kritikában részesült az utóbbi évtizedekben, hogy éles megnyilvánulásokkal reagálnak emberi jogok megsértése esetén, mikor azok a nyugati világban történnek, de behunyják a szemüket, mikor ilyesmi Keleten, az un. szocialista országokban fordul elő. Fordulópontot jelentett a nemzetközi egyházi kapcsolatok terén e tekintetben az Egyházak Világtanácsa Nairobi-i nagygyűlése 1975-ben. Itt olyan erős kritika nyilvánult meg nemzetközi egyházi vezetők gyakorlatával szemben, hogy a Világtanács vezetősége határozott utasítást kapott a világgyűléstől: egy éven belül számoljon be arról, hogy az egyes országokban, beleértve a keletieket is, hogyan gyakorolják az emberi jogokat, s az egyes egyházak hogyan tartják be azt a kötelezettségüket, hogy az emberi jogokért síkra szánjanak. Az egyházak Világtanácsán belül tovább folyik ez a vita, melynek egyik eredménye az volt, hogy a Világtanács keleteurópai tagegyházai konferenciára gyűltek össze (mellesleg Budapesten) tavaly, hogy megvitassák, milyen taktikát gyakoroljanak ebben a számukra kényes helyzetben. A Lutheránus Világszövetség Dar es Salaam-i világgyűlésén előre érezhető volt egy bizonyos feszültség e téren, s egyes keleti egyházi vezetők nyilvánvalóan féltek attól, megtörténhet Dar es Salaamban, hogy például határozat születik az emberi jogoknak a Szovjetunióban való megsértése ellen. Ez ilyen formában aztán nem történt meg, világos határozatok születtek azonban az emberi jogok védelmében minden országra vonatkozólag. Ezen kívül külön határozattal fordult a világgyűlés a küszöbön álló belgrádi konferenciához, kérve, hogy az emberi jogok kérdését nagyon komolyan vizsgálják meg. Kelet/Nyugat vagy Észak/Dél? Más társadalmi etikai kérdések közül figyelmet érdemel magyar szempontból az a finn javaslat, hogy a bevándorlók problémáinak az evangélikus egyházak nagyobb figyelmet szenteljenenk. A javaslattevő finn résztvevők ezzel nemcsak a szorosabb értelemben vett bevándorlókra gondoltak, hanem az un. vendégmunkásokra is. Hogy éppen a finnek vetették fel ezt a kérdést, az alighanem azzal függ össze, hogy jelenleg több százezer finn is dolgozik külföldi országokban, elsősorban Svédországban. Míg a politikai és társadalmi kérdésekben eddig az evangélikus egyházakon belül a „Kelet-Nyugat“-problematika dominált, a világgyűlésen Dar es Salaamban világos lett, hogy az ázsiai és afrikai egyházak a világproblémákat már inkább az „Észak-Dél“-problematika szemszögéből nézik. Más szóval: a fejlődésben levő országok nyomorúságos helyzetéért nem lehet a „nyugati“ államokat egyedüli felelősséggel terhelni. A helyzet tfiegjavításáért éppúgy felelősek a „keleti" államok s ezzel az ezen országokban élő egyházak is. Só vagy tükör? A társadalmi kérdések a világgyűlés során végül is ebben a mondatban kristályosodtak ki: a társadalom sója-e az egyház vagy pedig annak tükre? Krisztus Urunk a föld sójának nevezte tanítványait. De a történelem során igen sok esetben Krisztus követői annyi ra azonosították magukat azzal a társadalommal, melyben éltek, hogy róluk lehetett volna megmintázni a társadalom képét — annak hibáival együtt. Ma divat a nyugati egyházakat vádolni ezzel, de nem nehéz felfedezni, hogy a világ más vidékein is — konkrétan beszélve: Kelet Európában is — egyes egyházak csak vetületei annak a társadalomnak, melyben élnek. A világgyűlés egészséges önkritikát indíthat el a Világszövetség tagegyházaiban, de jó, ha mi, külföldi magyar evangélikusok is, őszintén próbálunk felelni a felvetett — talán kicsit kellemetlen — kérdésre: a föld sója vagyunk-e vagy a társadalom tükre? Következő számunkban kitérünk még a világgyűlés két másik fontos témájára: az ökumenikus kérdésre és a miszszió ügyére. Hadd említsük itt még meg, hogy a Dar es Salaam-i világgyűlés egyik plenáris ülése üdvözletét küldött D. Ordass Lajos püspöknek, aki két évtizede tiszteletbeli tagja a Világszövetség végrehajtó bizottságának, de az 1956. évi minneapolisi világgyűlés óta nem tudott résztvenni a Világszövetség munkájában. (Folyt, köv.) Ady Endre: Kis karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégis csak kiállók, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.)
