Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 4. szám
űmÉMíM A neveléssel A program és annak részletkérdéseivel foglalkozott az idei ifjúsági konferencia. Az egyes programok az ember megváltoztatásának kérdését próbálták elemezni az „emberi" (embertudományi), illetve „isteni" (hittudományi) dimenziók alapján. És nemcsak az elméleten volt a hangsúly, hanem a gyakorolhatóságon is, ugyanakkor azonban az Isten iránti engedelmesség viszonylatában. Olyan sok programpont szólt a nevelésről, hogy nyugodtan beszélhetünk nevelési konferenciáról. Voltak persze résztvevők, akik mindig csak a megtérést (megtérítést) szerették volna a főtémából kihallani, s amikor nemcsak ez jött, hiányérzetük támadt. * Húsz perces meditációval kezdődött naponként a munka. Cseri Gyula folytatta azokat a szórványos kísérleteket, amelyek már a maulbronni és a driebergeni konferenciákon megindultak. Egy német katolikus meditációs taníftó módszerével próbálta ősbetegségünket ellensúlyozni, hogy ti. egyoldalúan csak a fejre összpontosító keresztyénség lettünk. Elsatnyultak az érzelmeink és nem találjuk helyünket ebben a világban, amelyet a magunk feje szerint és számára építettünk. A meditáció igen bonyolult feladat, de ez a kísérlet megpróbált a laikus számára is érthető és gyakorolható módon bevezetőt nyújtani. Érdemes lenne folytatni. * A diákparlament elnevezés kicsit anakronisztikusán hangzik a konferenciák programjában. Egyrészt azért, mert konferenciáink nem kimondottan diákkonferenciák. Középiskolás és egyetemista diákok mellett mindig is voltak „dolgozó" fiataljaink, akiket ugyancsak értékes résztvevőknek tekintettünk. Azt hiszem, ezzel a vallomással tartozunk, ha nem akarunk nagyképű sznobizmusba esni. Tudatosan vagyunk nem iskolai végzettségen tájékozódó közösség, örülünk, hogy mindennemű, mindenrendű fiatal számára van mondanivalónk: Isten örömhíre, az evangélium. Másrészt ez a parlament sohasem volt valami felső kormányzó szerve Veöreös László, a Nordrhein-Westfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet felügyelője lemondott tisztségéről, melyet 20 éven át nagy hűséggel töltött be. Utódjául a presitérium dr. Zimmermann Arthurt választotta meg. konferencia programunknak. Hogy az ott elhangzott javaslatokat, ötleteket, kritikát és ösztönzést a mindenkori ifjúsági lelkészek örömmel fogadták, sőt meg is köszönték, annak tanúi lehettünk igén sokszor. És hálásak vagyunk érte, mert — ha kicsit szürkén is — kifejezésre jut benne az elméletileg nagyra tartott, de a gyakorlatban alig létező tanításunk az egyetemes papságról. Az elklerikalizálódás elleni védekezés jó eszköze a diákparlament. * Igazi „nomád“-konferencia volt az idei találkozó. Az istentiszteletek egy k'ét-km-re levő kápolnában, pár előadás pedig egy hét-km-re levő gyülekezeti teremben hangzott el. Sokat kellett vándorolni. Egyik sem volt zavaró és nem borította föl a konferencia menetét. Mert egyrészt a „taxi-szolgálat" jól működött, másrészt pedig nem ártott a Koltai-féle konyhától elnehezített testek és a sok előadáshoz nem szokott, kifáradt agyak megmozgatása és levegőztetése. Nem is beszélve arról, hogy a hosszú úton gyaloglók között is komoly „konferenciázás" alakulhatott ki. Remekül pótolták ezek a séták a reggeli tornát s alkalmat adtak még hógolyózásra is (Tangagardeben ebben az időben még rengeteg hó volt). Asztalos-pap Eskil Jansson svéd lelkész egész nyáron asztalosként dolgozott saját gyülekezetében. Prédikáció után talárját overallra cserélte át és temploma rendbehozatalán dolgozott. Amikor ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a templom-renoválás nyélbeütése esetén fel kell emelni az egyházi adót, felajánlotta, hogy ő ingyen elvégzi a szükséges munkálatokat. Jansson lelkész, mielőtt pappá lett, asztalos volt s ezen szakmabeli ismereteinek most jó hasznát vette. A pap lelkesedése másokra is átterjedt a gyülekezetben s ezek is önkéntesen resztvettek a (fa)templom helyrehozásában, sőt néhányan faanyagot is ajándékoztak a nemes célra. örvendetes jelenség, hogy a lelkészi gárdában növekvőben van azoknak száma, akik korábban más foglalkozási ágakban tevékenykedtek. El lehet mondani, hogy ők a könyvmoly, hivatalnok városi típusok mellett új színt, tehát gazdagodást jelentenek az egyházban Terray László: „Isten Lelke rád fog szállani és más emberré leszel!" — istentisztelet. Gémes István: „Változzatok meg!" — de hogyan? Isten pedagógiája — előadás. Vajta Vilmos: A változó világ s benne a változó egyház — előadás. Pósfay György: Kísérletek az ember megváltoztatására — szövegmontázs. Vánky Farkasné: „Megváltoztatás" a gyermekpszichiátriában — előadás. Lőrincz Gábor: „Megváltoztatás" és az agymosás kérdése — előadás. Szabó Mátyás: A magyar és skandináv néprajz — párhuzamok és sajátosságok. Cseri Gyula: „Magyar vagyok, magyarnak születtem, de külföldön élek" — és az ebből adódó problémák. Szigethy Sándor: Tanítható-e a hit? Koltai Rezső: Vallásos nevelés a családban. — előadás. Somogyi László: „Világproblémák". Egy afrikai (Etiópia) vendégprofesszori megbízatás tanulságai. Pósfay György: Nagyhét üzenete — istentisztelet. Cseri Gyula: Az „új ember“ — előadás. Gémes István: „Tudakozzátok az írásokat!“ — Bibliatanulmány a Filemonlevélről. Kerekasztal-beszélgetés: Neveletlenek nevelése. Vezette Kellner Ilona. Stockholmi önképzőkör: irodalmi antológia Arany Jánosról. Nagycsütörtök estéjén: Részletek Bach Máté Passiójából. Reggeli meditációk, esti áhítatok. Diákparlament, kirándulás. Vakáció idején Istenem, te a munkának is, de a pihenésnek is Ura vagy. Adj erőt és örömöt vakációmban. Segíts, hogy érzékszerveimmel élhessem át azt a csodálatos világot, melyet Te teremtettél. Add, hogy elsősorban önmagámmal jöjjek rendbe pihenésem idején. Te mindig ugyanaz vagy, Uram. Bárhová is kerülök — mindig kövess engem. Légy velem a csend s a nyugtalanság idején is. Újíts meg és segíts átélnem azt a nyugalmat, amit csak a benned való hit adhat. („Böner i var tid“ c. svéd imakönyvből.)
