Útitárs, 1977 (21. évfolyam, 2-6. szám)
1977 / 4. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP XXI. évfolyam 1977. 4. szám Cseri Gyula: „És más emberré leszel!" — Visszapillantás az EMEIK ez évi találkozójának néhány tanulságára — Amit a címben foglalt bibliai idézet isteni ígéretként hirdet Saul királynak, azt a történelemben mások nevelési és lélekgyógyászati célkitűzésként, utópisztikus gyökerű politikai programként vagy technokrata menedzserek törekvéseként fogalmazták meg. Sokak vágyát és reménységét is jelenti ez egyben, különösen életük krízises szakaszaiban. A legkülönbözőbb vallások hirdetik az ember újjá-lételének lehetőségét és erkölcsi követelményét. Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia idei — a tangagárdei magyar otthonban tartott — találkozója résztvevői egy napjainkban különböző összefüggésekben vitatott témával foglalkoztak. E sokrétűséget tükrözte a program is, amely teológiai és bibliai szempontok mellett pedagógiai, társadalompolitikai és filozófiai vonatkozásokat is felölelt. Melyek az „új ember" jellemzői? Mivel az „új“ korrelativ fogalom, ezért meg kell állapítanunk viszonyítási pontját, amelynek értékelése újabb kérdéseket vet fel. De lehetséges-e, sőt szükséges-e az emberből „új embert" formálnunk? Nem válunk-e ebben a törekvésünkben annak a — benső erőnkből fakadó — szenvedélynek rabjaivá, amely mindent, ami számunkra adva van és amit az életben elértünk, megtagad és felülmúlni igyekszik? A kritikai értelem mérséklő kételyeként hat ezzel szemben az a követelés, hogy az ember ne „új", hanem „normális" legyen. Napjainkban az „új embert" sokan a „reális utópia" értelmében követelik! Nem kellene-e visszatérnünk ezen a területen is az utópia eredeti jelentéséhez, amely a megvalósíthatatlan, de az élet számára hasznos tájékozódási mértéket jelentette? Az ember újjálétele humanitásának a követelménye. A jövő apostolai (és Kasszandrái) az emberi társadalom fennmaradását teszik függővé ettől. A döntő kérdés azonban az, hogy hogyan lehet az embert — lényeges minőségi változás értelmében — emberibbé tenni? Ezen a téren a célkitűzések és módszerek sokféleségében élünk! A keresztények számára fontos kérdés, hogyan lehet a társadalomfilozófiai utópia, a humán tudományok törekvése és a vallási reménység között olyan egységet vagy közvetítő megoldást találnunk, amely az együttműködést a jövő érdekében lehetővé teszi. A morális hipertrófia és a felelőtlenség kettős veszélyét csak az tudja elkerülni, akiben szeretet van; tehát aki benső szabadságában igent mond a sok tekintetben bírálható emberi valóságra és látja ennek értelmét. Az ember megújulásának bibliai gondolata azonban magában foglalja ezen túl Isten irántunk való szeretetének és megbocsátásának az üzenetét. Ez az emberi megújulás feltétele és — közvetve — céljának kifejezője. Az „új ember" bibliai gondolata nem etikátlan misztérium, de nem is evangélium nélküli morál-kodex. Ez a megoldás kivezet bennünket az utópia rezignációval fenyegető, valamint a perspektívátlan erkölcsi rigorizmus patologikus dillemmájából. Az első esetben az „új" és az „ideális" elérhetetlennek, a másik esetben pedig élvezhetetlennek tűnhet. De a bibliai felfogás összeegyeztethető a „normalitás" követelményével is, mert Isten szeretetének és megbocsátásának a távlatában élő szeretet nem felsőbbrendű embert, hanem Isten előtt normális embert jellemez. A közösségben és szellemi munkával eltöltött egy hétnek a gazdagságát Istennek a velünk való megbékélésében rejlő újnak a távlatai fejezik ki a legjobban. Úrvacsoraosztás nagypénteken Ady Endre: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De Őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Az ifjúság rögtönzött kórusa énekel
