Útitárs, 1976 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ÚT/TfífíS\T\ 7 _______________________________________________________ Őszi pünkösd Tángagárdén Nem csalás, nem ámítás: az őszi lombhullás kellős közepén, a Reformáció, Halottak napja Mindszentek ünnepein, péntek délutántól vasárnap délutánig a svédországi magyarok a Szentlélek újra-felfedezésére, átélésére vagy éppen megismerésére jöttek össze Tangagärden, megújult gyülekezeti otthonukban, a Talken-tó partján. A 68 résztvevő — 58 felnőtt és 10 ifjú — teljesen megtöltötték a főépületet és a kisház már lakható részét. Dániából és Norvégiából is jöttek testvérek, sőt még Németországból is. Stuttgartból egy nyolctagú cserkészcsoport svédországi kőrútján, Grynaeus Péter cserkésztiszt vezetésével, Tangagárdén is megállt s a konferencia nagyobb részét velünk töltötte. A gyülekezeti napok témája „Az újra felfedezett Szentlélek“ volt. Az előadók — Cseri Gyula református és Gémes István evangélius lelkészek (Mainz- Stuttgart) — kemény munkára serkentették a nagy várakozással egybegyűlt híveket. A „Lélek és rajongás" című bevezető előadás nyomán tisztázódott sok olyan kérdés, melyek alapvetőek a kereszténység lényegének a megértésénél. Extatikus vagy enthuziasztikus jelenségeknek helye van a Bibliában, sőt az egyéni életben is. Megtudtuk, hogy például nemcsak pünkösdista körökben, de más protestáns, sőt római katolikus körökben is új erőre kapott a Szentlélek megismerésének vágya, valamint a nyelveken szólásként ismert jelenség gyakorlása, spontán előfordulása. Még VI. Pál pápa is pozitiven nyilatkozott e jelenségekről, amikor egy ilyen „karizmatikus" (a lelki ajándék szóból) katolikus csoport jelent meg nála kihallgatáson a Vatikánban. Akik közelebbről is ismerik a pünkösdisták között gyakran észlelhető ilyen megnyilvánulásokat, tudják, milyen sok áldás származhatik belőlük. Egyes lélektani vizsgálatok azt mutatják, hogy lelki értelemben nagyobb részt terápikus, gyógyító hatásúak ezek az összejövetelek. De az ellenkezőjéről is jönnek tudósítások. így a megbeszélés során iránymutatónak találtuk Pál apostol részletes elemzését a lelki enthuziazmus és a nyelvekenszólás kérdéséről. 1 Kor 12—14 fejezetekben saját magára nézve azt a szabályt állítja fel, hogy noha ő is tud nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akar szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is tanítson mintsem tízezer szót nyelveken (14, 19). A további előadások — „Isten erőterében“ ill. „A Lélek ajándékaiból élni“ —• megismertettek bennünket a Biblia korának szellemiségével. Az idevágó igék írásmagyarázati szakismereteivel, majd a bibliatudomány és a keresztény teológia eszközeivel tették kézzelfoghatóvá, érthetővé azt a tanítást, amit Bibliánk a Szentlélekről tartalmaz, elsősorban az egyes ember, a mi saját vallásos életünkre nézve. íme, néhány morzsa a megbeszélésből: A Szentlélek képviseli Isten erejét életünkben. A Lélek által jutunk túl önmagunkon és érünk el Istenhez és a felebaráthoz. Egyesek szerint ez a Lélek „lebegett a vizek felett" a teremtés hajnalán. Nyílt kérdés, hogy a többi világvallásban találunk-e utalást a Szentiélekre. — Az isteni erőtér és a mágneses erőtér között is találtunk hasonlóságot: minél távolabb kerülünk az erőforrástól, annál erősebben csökken a hatása (a mágnes esetében kvadratikusán). — Bár receptet nem adhatunk, ígéretünk van rá, hogy aki kéri, az kapja is a Szentlelket. — Aki hisz a Feltámadottban, az már kapott Lelket. Ha valaki még nem jutott hitre, de akar hinni, azt Isten már hitnek tudja be — mondja Luther. — Ébredési irányzatok körében gyakran hallható, hogy az élő Jézus a szívünkben — ez a Szentlélek. A megbeszélések elevensége tanúskodott róla, hogy jól felkészült előadóink mondanivalója hálás fogadtatásra talált. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül elfogadtunk. A hozzászólók megvilágító példája vagy éppen provokáló megjegyzése újabb nekifutásra, a kérdés más oldalról való megvilágítására késztette a könnyűnek aligha mondható hittudomány köztünk levő képviselőit. De a szellemi munka mellett a friss levegőn való sétára és az egymással való beszélgetésre is kerülhetett sor. A markosabb legények pedig a szünetekben Zuif Ferenc gondoknak, ill. munkatársának, Kovács Istvánnak segítettek a harmadik épület cserépzetének kicserélésében, mely munka— a jól ismert „sok lúd disznót győz“ elv alapján — igen gyors befejezést nyert. Akik leginkább résen voltak s a gondnokság külön dicséretében részesültek: a stuttgarti cserkészek voltak! Mind a szünetekben folytatott eszmecserék, mind pedig a meditativ reggeli és esti áhítatok, a bizonyságtevő vasárnapi igehirdetés csakúgy, mint a visszavonultságban élő főpásztor magnóról meghallgatott elmélkedése, mind szerves alkotórészei voltak ennek a jól sikerült, tartalmas együttlétnek. Még az első pünkösd földrajzi helyéhez is közel kerülhettünk Farkas és Anikó egészen friss jeruzsálemi diaképeinek segítségével. összefoglalva az elmondottakat, a következő tanulságokat vonhatjuk le e találkozóról a magunk s talán a külföldi testvér-gyülekezetek számára is: 1. Szórványhelyzetünkben szükség van ilyen eszméltető találkozókra. A havi istentiszteletek elsősorbani feladata nem ismeretközlés, hanem lelki építés. Az ilyen találkozókon az építés mellett a szellemi kitágulásra, a keresztény hitünkben való tudatosodásra is sor kerülhet. (folyt, a 8. lapon) t”t* / • 1 •• •• a fi Újévi koszonto Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni; Újulása víg örömet most kezd hirdetni. Hirdeti már a Messiást eljöttnek lenni. Legyetek hát az Istennek igaz hívei! Már minálunk föltámadott Bárány csillaga! Már minálunk örvendezik Nóé galambja. Alsó szép ég, felső kék ég, dicsérd Uradat! Urad áldjad nap, hold, csillag, te megtartódat. Áldott Jézus, dicső Krisztus! Kedvezz népednek, Bő áldással, bor búzával látogasd őket. Hajtsad hozzánk szent életre a te képedet, Hogy érhessünk víg örömmel több esztendőket. (Bihar megyei népdal Kodály Zoltán szerint)
