Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1975-12-01 / 6. szám

6 ÚT/TÁR5 Sárospatak — 1975 Merengj, a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, az elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe, van is már, de nincs is, melynek emléke sose lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is. (Babits) A magyar reformáció múltja von­zott Sárospatakra. A tokaji hegy lábá­nál, a Bodrog folyó partján épült a vá­ros. Az öreg „Vöröstorony“ hatalmas tömbje már meessziről köszönti az ér­kezőt. Neve a Rákócziak emlékét idézi, a szabadságért, függetlenségért vívott harcok fényes napjait. Patak a történe­lemben azonban nevét nem a vártól, hanem a református Kollégiumtól nyer­te. — A reformáció jegyében magyar­rá lett humanizmus jórészt a művelt főnemesség kastélyaiban, váraiban ta­lált otthonra. A Kollégiumot Lorántffy Zsuzsanna alapította s ezzel a ma már négy évszázados Kollégiummal Pata­kot a magyar reformáció, művelődés és haladó gondolkodás egyik fellegvárá­vá tette. Ez a város történetének az egész magyarságra máig is kiható és érvényes jeleentősége. A Kollégium története azonban még régebbi időkre nyúlik vissza. A refor­máció korában megürült klarissza, ill. begina zárdák épületeiben települt meg az első „schola“. Az 1530-as évek vé­gén Sárospatak ura, Perényi, a refor­máció híve lett, s a szerzetesrendek véglegesen elhagyták Patakot. Ezek helyén, illetve a „schola"-ban, protes­táns prédikátorok kezdtek tanítani. Idő­vel ezen épületek mellé új tantermek, professzori és diákszállások épültek, melyből ma csak egy szép, egyemele­tes, hosszú épület áll az utóbb hozzáé­pített árkádos tornáccal és a nyugati végén feljárattal. Ez a vaskos tornácú fehérre meszelt „magyar parasztba­rokk ‘ épület, az egykori Berna-sor utolsó maradványa. Ebben az öreg boltozatos szobájú épületben van ma a Református Egyház múzeuma: gyönyö­rű fafaragású szószék, népi motívumok­kal kifestett templomi berendezési tár­gyak, XVI. századi hímzett úrasztali térítők, keresztelési és egyéb temp­lomfelszerelési tárgyak, református te­metői sírfák az un. kopjafák —, Come­­nius János működésének emlékei, és sok szebbnél szebb más népi szakrá­lis faragóművészeti darabok. A korai klasszicista stílusban épített „Nagy-Kollégium“-ot 1806-ban kezdték el építeni és 1845-ben fejezték be. Az U-alaprajzú kétemeletes épület közép­ső részén alul a kapuáthajtó csarnokot, „Porta maior“-t, felül a dísztermet, az egykori nagy auditóriumot foglalja ma­gában. A kapualj vaskos pillérsorai közt indulnak az oldalszárnyak folyosói. A jobboldali szárny földszintjén van a Re­formátus Egyház levél — és dokumen­tációstára, s egy öreg faburkolatu lép­cső vezet fel az emeleten elhelyezett Nagykönyvtárba. A könyvtár belső ki­alakítását a klasszicizmus nagy magyar mesterének, Polláck Mihály munkájá­nak tartják. A régi, nagy értékű könyv­tár filozófiai, teológiai, történelmi köte­tei a falak mellett a fából készült dór oszlopsor mögötti XIX. századi könyv­­állványon sorakoznak, a felső na'éria pedig a természettudományi köteteket foglalja magában. E térbeli megosztás is kifejezője annak a meggyőződés­nek, hogy a természettudomány alap­ja a szellemtudomány. A terem csillag­­mintás berakású padlózata, a mennye­zet kupola térhatást keltő naiv, illuzio­nista festése a magyar klasszicista építészet gyönyörű példánya. Az „Öreg-Kollégium“ másik szárnyá­ban a volt református diákotthon, gim­názium és a „százados iskolakert“ szé­lén levő többi kollégiumi épületek ma állami kezelésben vannak. A Reformá-Folyosó a Református Múzeumban kopjafákkal tus Egyház tulajdonában maradt rész ma csak egy tudományos intézet, ahol egy­séges szervezeti keretben könyvtár, le­véltár és múzeum működik és így a re­formáció korának, a magyar felvilágo­sodás és irodalom történetének sokar­cú és páratlan értékű kincsesháza. A sá­rospataki Református Kollégium, mely évszázadokon át az akkori Európa friss szellemiségének élő áramkörébe kap­csolta be a magyarságot, ma szeré­nyen „a messze múltba visszaríván“ őrzi annak emlékét, mint a Tiszáninneni Re­formátus Egyház Gyűjteményeinek In­tézete, s feladataként a reformáció és a magyar történelmi emlékek gyűjtésében és ápolásában a jövőt kívánja szolgálni. A pataki „Öreg-Kollégium" évszáza­dokon át a falvak százait látta el prédi­kátorokkal, tanítókkal; nevezetessé vált férfiak egész sora indult el innen. Euró­pa rangú Comenius vagy a kísérleti fizi­ka magyar kezdeményezője, Simándy professzor és mások szellemében ma­gas színvonalú oktatás folyt itt. — Co­­meniust Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rá­kóczi Zsigmond, a Kollégium oktatási rendszerének megreformálására hívták Patakra, öt évig tanított itt Comenius és többek között egyik főművét, az „Orbis Pictus“-t is itt írta. Patak mindig élén járt a felső fokú anyanyelvi oktatásnál is. Az itt végzettek magukénak érezték az értelmiség utánpótlásának a feladatát is és a volt pataki diákok évszázadokon át egyengették a magyar falusi tehetsé­gek útját a kollégiumba. Innét a világba kiözönlött végzett diákok a magyar nép prédikátorai és igazi iskolamesterei let­tek. Vallástörténeti, irodalmi jelentősé­ge Pataknak elválaszthatatlan az iskola­ügy és általában a művelődés XVII. szá­zadi reformjától. — A magyar reformá­ció a magyar nyelvű irodalmat indította el útjára s a tollforgató magyar reformá­torok egyúttal szolgálták a magyar nyel­vet és irodalmat is. Amikor az istentisz­teletek alkalmával a fehérre meszelt kis templomokban Szenczi Molnár Albert és a többiek zsoltárai zengeni kezdtek, már szinte évszázadokkal előre vetették a magyar irodalom magvait. így a refor­máció egyúttal a magyar irodalom ki­bontakozása, de évszázadokon át a maayarságtudat szinte egyedüli erősítő­je és fejlesztője is volt. Elmenőben búcsúzóul még egyszer visszatekintek Patakra. Messziről inte­get a Pálócziak által épített „Vörösto­rony“. E vár, a magyar reformáció egyik fellegvára, a Rákócziak vára, sokszor volt történelmünk színhelye vagy éppen függetlenségi harcaink bölcsője. — folyt, a 8. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom