Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1975-12-01 / 6. szám

ÚT/TftRS

Gémes István:

Vallási csoportosulások az Újtestámentumban

6. A kumráni közösség

Megígértem, hogy ebben az újtestamentumi kortörténeti sorozatban beszélünk még egyszer Keresztelő János személyéről, mert ő igen fontos szerepet játszik az evangéliumban. Alakja most egyszerre még csak érdekesebb lett, amióta az un. „Holt tengeri tekercseket" egy pásztorfiú nyomán a Holt tenger partján barlangokban fölfedezték. Szerepe, eredete, munkája és személye :igen érdekes fénybe került most és alig :is csodálkozhatunk rajta, hogy az iszlám előretöréséig, még a VII. században iis, a kis-ázsiai provinciákban Keresztelő Jánost sok gyülekezetben a Messiásként tisztelték követői.

De induljunk el abból, amit Jánosról az evangéliumok mondanak el. Lukács elmondja, hogy papi családból származott és már születésének csodálatos körülményei utalnak rendkívüli kiválasztott voltára. A holt-tengeri közösség is mindig büszke volt papi származására és legfőbb mesterét is főpapként az „Igazság tanítójának" nevezte, Eddig azonban teljesen érthetetlen volt Lukácsnál az a mondat: „A fiú nőtt és lélekben erősödött és a pusztában volt mindaddig a napig, amelyen nyilvánosan fellépett Izráel előtt." Ehhez ma két adalékot tudunk teljes biztonsággal elmondani.

Mindenekelőtt a puszta szón nem valami általános pusztaságot vagy kősivatagot kell értenünk. A holt-tengeri iratok bizonyítják, hogy ez szakkifejezés volt a kumráni szerzetéseknél. Ők a kolostorukat és annak környékét nevezték pusztának. Ezzel a névvel utaltak az ősök pusztai vándorlására, amelyet kicsit idealizálva, a tökéletes állapotnak tartottak. Felkelltételeznünktehát,hogy János a pusztában, azaz a kumráni kolostorban nőtt fel? Igen. Ez annál is valószínűbb, mert most tudjuk, hogy a kumrániak szívesen vállalták el felnövő gyermekek nevelését. Mi sem lehet természetesebb annál, minthogy Jánost is kiadták nevelésre szülei, hogy a pusztai szerzetesek kemény életmódjával megismerkedve, felkészülhessen prófétai szolgálatára.

Ugyancsak ebbe az irányba mutat egy másik felfedezés is. János magát „pusztába kiáltó szónak“ nevezte, aki az „Úr útját" hivatott előkészíteni s már apja, Zakariás, a gyerek születése előtt azt

énekelte róla, hogy „az üdvösség jó hírét" hozza majd, s ezáltal „az Úr fogja népét meglátogatni" és hogy ezáltal a békesség útjára vezeti a népet. Nos, a holt-tengeri iratokban csak úgy hemzsegnek ugyanezek a kifejezések. Ők is az „Úr útkészitőinek" vallották magukat, az Úr hamaros látogatásával számoltak és a békesség útjáról énekeltek zsoltáraikban.

Az evangéliumok arról tudósítanak, hogy János valahol ott, ahol a Jordán beletorkolt a Holt-tengerbe, a parton állva prédikált. Igen sötét színekkel festette meg a jövőt. Szerinte közvetlen küszöbön áll az Isten ítélete: a fejszét már a fák gyökerére tették — ez az ítélet képe —, és jön a vég. Egy út van még a meneküléshez, ti. a megtérés útja. Aki erre rászánja magát, az megmenekül az „eljövendő haragtól". Kettéválasztják a búzát a polyvától az ítélet napján és az utóbbit elégetik. Aki magába száll és megtér, az az elpecsételés jeléül a szent mosakodásban, keresztelésben is részesülhet, János bemerítette őt a Jordán vizébe.

Ettől a helytől, légvonalban alig öthat kilométerre, Jánossal egy időben, körülbelül ugyanezt hirdették a kumrániak. Magukat a szent, nagy leszámolást hozó végső harc katonáinak tudták és hirdették, hogy az utolsó idők előjelei az ő közösségük megalapításával beteljesedtek, és ezt csak aláhúzza az „igazság tanítójának" élete. A hozzájuk tartozóknak hirdették, hogy ezt a küszöbön álló véget bűnbánati szertartásokkal kell kiböjtölni. önmagukat a „Bűnbánók" melléknévvel illették és ennek külső megpecsételéseként naponként gyakorolták a keresztelést.

Közben azt is megtudtuk, hogy János külső megjelenése is megfelelt a kumráni szerzetesekének. Sáskát és mézet evett, csak úgy, mint Kumránban, ahol a sáskát meg is kellett pirítani az egyik előírás szerint. János nem ivott bort és más alkoholt, ez Kumránban is tilos volt. A későbbi aszkéta kifejezés illik rá legjobban az evangéliumok leírása alapján, akárcsak a kumrániakra. S még csak egy apróság: János is nőtlen maradt, akár a kumráni szerzetesek.

Még egy megjegyzés: Jézus korában három nagy vallási párt létezett és hatott erősen a zsidóságban: a farizeusok,

a szaducceusok és az esszénusok vagy kumrániak. Luk 3, 7 alapján érdekes, hogy János a farizeusokat és a szadduceusokat nem éppen finoman kezeli, sőt prédikációjának egész élével ellenük fordult. De feltűnő, hogy az esszénusokat nem említi, sőt azokról az evangéliumokban egy szó sem esik. Téves lenne az a következtetés, hogy János csak nem prédikálhatott a saját emberei ellen?

Hogy aztán János és Jézus között egyszer törésre kellett kerüljön a sor, az másképp nem is következhetett el. Milyen csalódott lehetett, amikor samáriai börtönébe tanítványai megvitték Jézus válaszát e kérdésére: „Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?" — Mert Jézus nem korrigálta Jánost azon a ponton, hogy „az idő beteljesedett", de a gyökérre helyezett fenyegető fejsze eltűnt és helyébe a nagy lakomára szóló isteni meghívás lépett: Jöjjetek, minden kész! A vőlegény jön, menjetek be vele a lakodalmas házba. És ezt a szeretettel való meghívást nyomoron, bajon való segítés kísérte: a sánták járnak, a vakok látnak és a szegényeknek az örömhír hirdettetik.

Mennyivel más irányba ment a hagyomány szerint hat hónappal fiatalabb Jézus unokabátyjánál! Azonban egyik oldalról ki kell emelnünk János nagyságát: mégis tudott meghajolni az unokaöccs előtt és elismerni, hogy annak saruja szíja megoldására sem méltó.

János útkészítő szerepéhez semmi kétség nem fér. De felőlünk az Isten valami egészen jobbat gondolt, mint amit János prédikált. Bennünket Jézusban gyermekeivé fogadott!

STOCKHOLM, Svédország. Karácsonyra 140 jelölt lelkésszé avatása várható a svéd egyházban. Ilyen nagy számra a múltban még megközelítőleg sem volt példa. A jelöltek közt van a légi haderő egyik őrnagya is, aki elmondotta, hogy a repülés nagyban hozzájárult a lelkészi pálya iránti érdeklődés felkeltéséhez. — A női lelkészek száma meghaladja a 160-at, s az idei jelöltek egy része ugyancsak női teológus. Számolni lehet azzal, hogy a ma még nagy méretű lelkészhiány három éven belül meg fog szűnni a svéd egyházban,