Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-09-01 / 5. szám
ÚT/TfífíS Zsoltároskönyv magyarul (folyt, az 1. lapról) mottója ez volt: mindenki tanít („each one teach one“), s amely az idők folyamán önkéntes népnevelők egész hadát mozgósította Ázsia és Afrika országaiban. 2. Élen jártak a misszionáriusok a nyelvművelés terén is. Rengeteg időt és energiát áldoztak arra, hogy kikutassák, rendszerezzék és kifejlesszék a világ sok ezer nyelvét. Csak Indiában 275 nyelvet használ a lakosság, a bantu nyelvek számát 250-re teszik, a szudáni nyelveket 42 nagyobb csoportba osztják be. Szakértők mondják, hogy míg az Újtestámentum görög szövege csak ötezer szót használ, addig egy bantu szótárban 30 ezer szó van. A madagaszkári nyelvnek 200 szava van hangokra és zörejekre és 100 szava színekre és színárnyalatokra. Mindezek 200 évvel ezelőtt csak élőszóban voltak meg. Ma szótárakban megtalálhatók, leírhatók, megtanulhatók, — mert keresztyén misszionáriusok rendszerezték őket. A misszionáriusok nélkül sok afrikai és ázsiai népnek ma sem lenne írott nyelve, s következésképpen irodalma sem. 3. Sokat köszönhetnek Ázsia és Afrika népei a misszionáriusoknak az egészségügy terén is. Schweitzer Albert munkája az idén — születésének 100. évfordulóján — nem szorul közelebbi ismertetésre. Igaz, sok ázsiai és afrikai országban ma is igen rosszak az egészségügyi állapotok. Néhány évvel ezelőtt Nyugat-Európában 750 lakosra jutott egy orvos — Indonéziában 75.000 lakosra. De a viszony még rosszabb lett volna a misszionáriusok önfeláldozó munkája nélkül. Aligha véletlen, hogy a bélpoklosság (lepra) bacillusát (és ennek következtében: szérumát) a külmissziói munkájáról híres Norvégia egyik orvosa találta meg. E nélkül az idők folyamán még több millió ember pusztult volna el ebben a szörnyű betegségben, melyet már az Újtestámentum idejéből ismerünk. Jogos tehát feltenni a kérdést: vajon hol állna ma Ázsia és Afrika, ha nem lett volna külmisszió? De éppoly jogos feltenni a kérdést: hol lenne ma a keresztyénség, ha nem lett volna külmiszszió? 4. Az ismert külmissziói folyóirat, International Review of Mission, egy 1970-ben közzétett cikkben vizsgálta meg a keresztyénség világhelyzetét, s arra a megállapításra jutott, hogy 2000- ben, tehát 25 év múlva, a keresztyénség többsége a „harmadik világban" lesz található. Ha az a fejlődés folytató-A bevezetésben a fordító munkája nehézségeiről és módszeréről tájékoztat. Megállapítja, a zsoltárok nem egyszerű, nyelvtanilag pontos fordítást, hanem műfordítást követelnek. Farkasfalvy műfordítást ad, ritmikus és rímes műfordítást, de nem hangsúlyos, tehát magyar ritmusút, hanem jambikusat. Úgy véli, a „magyaros verselés használata ... talán kelleténél jobban „magyarította" volna a zsoltárok világát." A vers számunkra, magyarok számára, hagyományos értelemben akkor vers, ha rímel s ha megvan az üteme, például: „és én az Úr igazságát hálával hirdetem, a Magasságos nevét dicséri énekem" (a 29. zsoltárból. További példákra lásd a 15. és a 150. zsoltárt). Ha az egyik hiányzik, akkor már hiányérzetünk van. A Farkasfalvy-féle Zsoltároskönyv zsoltárai rímelnek, a tőlünk megszokott ütem azonban a legtöbb esetben hiányzik. Például: a 29. zsoltárban a „csapdát ásott, belé esett, verembe hullt, mit maga készített" sorok rímelnek, ütemük azonban nem a várt ütem. Ha a „maga“ szót elhagyjuk, az ütem is rendben van (4 + 4 : 4 + 4) s nincs hiányérzetünk. Vándor A nyugtalan patak lelkét szeretted, suhogó völgyek útjait követted. Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál, de mindig új szépség után kutattál. Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél s megállnál egy tónál: Genezáretnél? Áprily Lajos dik, melynek napjainkban tanúi vagyunk, akkor az európai és amerikai országokban egyre inkább tért hódít a szekularizáció, úgyhogy ezekben az országokban 2000-ben csak 800 millió keresztyén lesz, — ugyanakkor azonban Afrika, Ázsia és Latin-Amerika keresztyén lakossága 1.100 milliót fog kitenni. Egyes afrikai országokban már ma több mint a lakosság 50 %-a keresztyén, s ha a fejlődés így folytatódik, Európa vezető helyét Afrika fogja elfoglalni 350 millió keresztyénével, mint a világ „legkeresztyénebb" kontinense. Igen, hol lenne ma a keresztyénség, ha nem lett volna külmisszió? De ahelyett, hogy a külmisszió dicső történetével foglalkoznánk, fordítsuk tekintetünket — a múltba való merengés helyett — a nehéz jelen felé. Erről lesz szó következő cikkünkben. Terray László Ugyanígy a 112. zsoltárban az „Egész világ hódol neked, dalolva áld és áldja nevedet" sorok sem elégítenek ki bennünket. Ha a második sort lerövidítjük („dalolva áld s áldja neved"), másképp hangzik fülünknek az egész. Ha a 8. zsoltár két sorában („Sok barmot, apraját és nagyját, a puszták minden vadját") a „minden“ szót a „mindenegyes" szóval helyettesítjük, „igazi" verssorok születnek. Határozottan zavarók azok a mesterségesen gyártott rövid magánhangzók, amelyek a jambusok érdekében születtek: felépítettél, borítsa, tanítottál, készítek, tízhúru, állított, feldíszíti stb. Hibás nyelvi alakokat nem szabad használni műfordításokban sem! „A szívem minden erejével", „Te fogd a pártomat“féle példákban a birtokos személyragos szavak (szívem, pártomat) előtt áll a határozott névelő (a). Bár ez nem helytelen, a választékos nyelvben szokatlan, ezért versekben kerülendő. A 8. zsoltárban a „csecsemők szavaival imádom" sorban a „szavával" helyesebb lenne: az egyes szám magyarosabb. A 68. zsoltár „vért köpült a lábad" sora kissé különös, szokatlan, bár eredeti. Kérdés, megérti-e mindenki. A 78. zsoltárban azt olvassuk: „az unokáktól nem tartják titokban". Ez így magyartalan, helyesen: „az unokák előtt" vagy „unokáink előtt". Műfordítási elvekről sokan és sokat írtak. Minden műfordítónak joga van belátása szerint fordítani, átkölteni. Munkája nehéz, felelősségteljes. Sok szempontot kell figyelembe vennie, körülményeket latolgatnia. Az olvasó szempontja azonban vitathatatlanul az egyik legfontosabb. Éppen ezért úgy vélem, talán szerencsésebb lett volna a zsoltárokat hangsúlyos verselésben visszaadni, mert így az olvasó könnyebben azonosult volna velük s a zsoltárok nyelvi, következőleg tudati feldolgozása is bizonnyal könnyebben ment volna. Első elolvasásra, az első ízlelgetésekre a zsoltárok nyelvi-ritmikai különlegessége, a megszokottól eltérő volta zavart némileg. Ez a zavar minden elolvasott sorral csökkent s egyre nagyobb élvezettel olvastam a zsoltárokat, felfedezve a fordítás szépségét is. A föntebb írottak azon a tényen mitsem változtatnak, hogy ez a zsoltárfordítás nagy teljesítmény s hogy a fordítót elismerés és köszönet illeti. (Zsoltároskönyv. Fordította, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Farkasfalvy Dénes; Prugg Verlag, 1975.)
