Útitárs, 1975 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
„Kegyes kívánságok" ÚT/TfífíS A fenti címen jelent meg 300 évvel ezelőtt Ph. J. Spenernek, a pietizmus egyik vezető egyéniségének máig aktuális irata. Másfél évszázaddal a reformáció után végigtekint a kereszténység állapotán és a megújulás lankadó reménységének új indítékokat ad. Az üldözések megszűntek ugyan a reformáció híveivel szemben (legalábbis ideiglenesen). Most a benső ellenséggel, a közömbösséggel és a külsőséges hitélettel szemben hívja megújulásra Krisztus népét. A hit Spener korában sokak számára csak a tanítás ismeretévé vált. A keresztség nem hozta magával azt az állandóan megújuló életet, mely az óember naponkénti halálával számol. A templomba járás szokássá vált és az úrvacsora gyümölcsöket termő élete is hiányzott. A Krisztus gyülekezetéhez való külsőleges hozzátartozás ámításából akarja Spener felrázni Isten megváltott népét. Prófétai üzenete két címzettnek szól: a papságnak és a világiaknak, főleg a felsőbbségnek. A papságnak, mert Isten sokszor rajta keresztül végezte a megújulás művét az üdvtörténet folyamán; a világi felsőbbségnek, mert hivatását Istentől kapta, hogy helyet adjon a társadalomban Isten tiszteletének. A világiak szolgálatát, az egyetemes papság tevékenységét azért szorgalmazza, mert nélküle az egyház papságának szolgálata is tévutakra jut. Papok és világiak alkotják együttesen Isten népét és szolgálnak ki-ki a maga módján az evangélium előmeneteléért. A megújulásnak többféle módját fogalmazza meg Spener „kegyes kívánságokéként. 1. Isten Igéjének kell mozgásba lendülni, nemcsak prédikáció, hanem szorgalmas bibliatanulmányozás és elmélkedés által. 2. A lelki papságot kell gyakorolni a Krisztusról szóló bizonyságtevés és kegyes élet által. 3. Az ismereteket életté, gyakorlattá kell változtatni. Nem elég a hittételek ismerete, hanem a szeretetnek kell növekednie a gyülekezetben. így térített az őskereszténység is. 4. Véget kell vetni a vallási harcoknak, a felekezeti vitáknak. A tévelygőket nem a hiábavaló viszálykodások, hanem az értük való könyörgés, az élet példaadása, a hit megvallása és a szeretet gyakorlása fogja megtéríteni. Íme, egy aktuális, ökumenikus program. Mintha mai keresztényekhez, a mi problémáinkhoz szólna. Visszahív az ige forrásához olyan időkben, midőn sokan másfelé keresnek lelki táplálékot. Élni kell a Krisztussal való közösséget, ahol a szavak értékét a gyümölcstermés bizonyítja. Krisztus gyülekezetét egy megújuló társadalom melegágyának hirdeti, ahonnan a tevékeny szeretet élete nyúl az emberek felé, hogy Krisztus életét közvetítse feléjük. Az emlékezések arra valók, hogy a múlt Krisztus-tanúinak bizonyságtétele felébresszen és új indításokat adjon a jelen gyülekezetének. Spener kegyes kívánságai időszerűek az egész kereszténység számára. Vajha kívánságaiból 300 év távlatából ma is kegyes élet támadna! Ennek útját megmutatta. Vajta Vilmos Gyülekezeti ünnepség Kölnben Pünkösd első napján már korán reggel, ragyogó napsütésben gyűlt össze a Nordrhein-Westfalen-i MagyarProtestáns Gyülekezet, kölni kápolnájában. Délelőtt a Rajnán hajókiránduláson vettek részt és a hajón elfogyasztott ebéd után megtekintették a híres Drachenfels-i várromot. A délutáni úrvacsorával egybekötött istentiszteletre zsúfolásig megtelt a kápolna, melynek Teleki Hans karmester kíséretében Peles Júlia operaénekesnő énekbetétje bensőséges ünnepi hangulatot adott. Az ez évi pünkösdi gyülekezeti találkozónak különös fénye és melegsége, hogy a gyülekezet ez alkalommal ünnepelte lelkésze, Kulifay Gyula 65. születésnapját. Az istentisztelet után a kápolnában Veöreös László felügyelő, a rheinlandi és westfáliai Evangéliumi Egyházak kiküldöttei és a hívők családias légkörében adta át a presbitérium és a gyülekezet ajándékát. Születésnapi köszöntőjében visszatekintett a lelkész életére, majd áttérve a gyülekezetben végzett szolgálatára, ünnepi beszédét így folytatta: „Hosszú volt az út, amíg az 1957-ben elindított lelkigondozói szolgálatból annak gyümölcseként Nordrhein-Westfalenben gyülekezet született. Ezen a hosszú úton, ma már hat éve, Kulifay Gyula nagytiszteletü úr kísér bennünket. Nem fiatalon, hanem már megőszült fejjel jött közénk, de törhetetlen hittel és akarattal fogott neki ennek a munkának és viszi azt ma is. A mi gyülekezetünkben végzendő szolgálat talán a legnehezebb szolgálata lett. — Ha visszatekintek nagytiszteletü úr gyülekezetünkben végzett szolgálatára, akkor annak irányelvét az igehirdetés szabja meg, a Krisztus elküldő, megtérésre hívó szavának a hirdetése. A hitből és Igéből kiindulva, a szellem és annak termékeinek a diakónia értelmében való ápoláson keresztül szolgálja azonban a magyar nyelvet, a magyar keresztyén tradíciót és diaszporaöntudatot. Kis kápolnánk modern, idegen környezetben áll itt Kölnben. Ez a templom, mely szimbolikusan mutatja, hogy a menekült protestáns magyarság otthonra talált, mutatja azt is, hogy szétszóródottságunk ellenére is egy keresztyén gyülekezet vagyunk. Ez a magyar protestáns gyülekezet, melynek ez az otthona és a kereszt jegyében gyűl itt össze, hittel és bizalommal néz a jövőbe. A mi kis gyülekezetünket a szeretet és az összetartozandóság megélése teszi naggyá és elevenné. Nagytiszteletü úr a szeretetet, mint az ajándékozó istentől nyert talentumainak egyre sokszorosodó gyümölcseit adta tovább ennek a gyülekezetnek. Ez az a szeretet, mely minden ajtót megnyit és mely által beléphetünk egy gyülekezet közösségébe. Ez a gyülekezet lüktető motorja, mely gondok és örömök közepette összetart bennünket. — Ma körülvesszük Nagytiszteletű Urat és a Nagytiszteletű Asszonyt hálánkkal és szeretetünkkel. Szívből kívánjuk, hogy adjon az élet Ura még számos boldog esztendőt nekik, erőt, egészséget, gyümölcsöző szolgálatot." Az ünnepség után a jelenlevők meghitt baráti körben tovább is együtt maradtak. A gyülekezet düsseldorfi aszszonyai vendégelték meg őket, maguk készítette tortákkal és süteményekkel. Annak ellenére, hogy több mint százan vettek részt a szeretetvendégségen, senki sem maradt éhesen, olyan gazdagon terített asztal bizonyította a düsseldorfi asszonyok szorgalmát és szeretetét.
