Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
Az igazi világosság üm flfts Meditáció 2 Ismét szólt hozzájuk Jézus és ezt mondotta: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (Jn 8, 12). Jézus egy újabb példával mutatja meg nekünk, hogy mi akar lenni számunkra. Világosság! A világosság életszükséglet. Egy növény, egy állat és az ember sem élhet állandó sötétségben, mert a sötétben nem fejlődhet. Minden életnek fényre, világosságra van szüksége, különben elsorvad. Isten nem akarja, hogy az emberek sötétségben éljenek, hanem felkínálja a lehetőséget arra, hogy világosságban legyenek. Más helyen azt mondja az Úr Jézus, hogy......higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.“ Ez világos és érthető feletet — hinni. Ez az útja annak, hogy világosság gyermekei legyünk. De milyen világosságban kell hinnem? Nagyon nehéz meghatározni, hogy hol van az a világosság, ami valóban nekem jó. Ma sokan keresik az igazságot és a világosságot. A sok és különféle Jézusmozgalom mind azt mutatja, hogy az emberek elégedetlenek azzal, amit a saját életükben látnak, hogy vallami más után vágyódnak. De milyen világosságban kell hinnem? A világosság legmélyebb forrása és végső mértéke az Isten. Csak Ő mondhatta egyedül azt, mikor a világmindenséget teremtette: „Legyen világosság!“ — lett világosság. Méginkább érvényes ez az ember leikével kapcsolatban. Csak Isten ajándékozhat nekem világosságot és senki más. Emberi világosság és emberi fény, emberi értelem és okoskodás rajtunk már nem segíthet. Nekünk olyan világosságra van szükségünk, ami emberi létünkön kívülről jön be. Jézus Krisztus Istentől és mint Isten Fia jött erre a világra, ezért olyan nagy súlyú az ő kijelentése: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat s sötétségben.“ — De mi a sötétség? A magyar nyelvben sokszor összekötjük a nehezet, a bűnt, a sötétséggel, az éjszakával. Hányszor fordul elő énekben, versben és közmondásban is, hogy a gondnak árnya rámborul; beborít a sötét éjszaka; szomorúság vesz körül; a bűn éjszakája nő stb. Mindig valami ború, árnyék és éjszaka, ha problémák, gondok, szomorúság vagy bűn gyötör. Vagy a bűn! Igen, mert legfőképpen a bűn az oka annak, hogyha a sötétségben vagyunk; s hogy ez zsarnokoskodik felettünk, ezt egyikünk sem tagadhatja. És nemcsak a durva bűnökre gondolok, ami mindenki előtt nyilvánvaló, hanem annak különféle rejtett, „finomabb“ fajtáira is. Éppen ezen a konferencián mondta valaki azt, hogy „érzem, nem tudok olyan türelmes lenni, mint amilyennek lennem kellene“. Viszont a türelmetlenség már nagyon súrolja a szeretetlenség határát is, mert a türelmetlen ember hamar igazságtalan lesz a másikkal szemben. Ma sokszor szeretnek a szakemberek más meghatározásokat mondani és beszélnek sok mindenről: lelki konfliktusokról, pszichológiai nehézségekről, ami valóban megvan — de a bűnt kevesen nevezik néven. Jézus azért jött, hogy a bennünk levő sötétséget felfedje az Ő világossága és kikerüljön belőlem mindaz, ami bánt, ami nyom. Mikor Simon Péternek az életére ráhullt az úr Jézusnak a világossága, akkor úgy megrémült, hogy felkiáltott: „Eredj el éntőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok!“ Jézus jelenlétében, az Ő fényében meglátta az életét olyannak, amilyen valójában volt és ami mások előtt rejtve maradt. Talán soha nem jött volna rá, hogy milyen, ha Jézus közelségében nem él. De hogyan lehet ez az önfelismerés az én életemben is valósággá? Lehet egy embernek hitet parancsolni akkor, ha a hitnek nyoma sincs benne? Ha nem érzi annak a szükségét, ha mindent jónak lát s azt mondja, nincs bűn az életemben? Jézus azt mondja: „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.“ Tehát itt van a titok: követni kell Jézust. A tanítványok életét azért formálhatta át Jézus, mert követték Öt és hallgatták az Ö beszédét. A belőle kiáradó fény beléjük hatolt és ez más emberré tette őket. Ma is ez az út: követni és hallgatni Őt. Engedni, hogy a belőle kiáradó világosság az életünkbe és a szívünkbe hulljon. Megvan írva a Bibliában, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által (Róma 10, 17). Milyen jó nekünk, hogy a Biblián keresztül szól hozzánk Isten ma is. Jézus szavai és példája megmutatják, hogy mi az igazi élet. S ha igazán az Ő tanítása szerint akarunk élni, akkor talán mi is ijedten vesszük észre, hogy mennyi minden van az életünkben, ami nem jó, ami nem állhat meg az Isten által felállított norma szerint. De milyen borzasztó volna, ha csak a rosszat fedné fel bennünk ez a fény! A fénynek azonban nemcsak az a tulajdonsága, hogy felfedi a szennyet, a piszkot, a rosszat, hanem gyógyító hatása is van. Nem kellemes dolog, ha meg kell látnom, hogy tulajdonképpen nem vagyok olyan jó, amilyen lenni szeretnék, s nem vagyok olyan, mint amilyennek mások látnak. Az Istenből kiáradó fény — ha Igéjét olvassuk és hallgatjuk — felfedi bennünk, hogy mi az a rejtett rossz, amit az emberek nem látnak ugyan, de Isten előtt nyilvánvalók. Ha ezekre nézünk csak, talán megrémülhetünk attól, amit látunk, de ezzel a megrémült, megszomorodott szívvel szabad Jézushoz menni és feltárhatjuk előtte nyomorúságunkat. És ha meglátjuk azt, hogy minden kudarcunk és bukásunk ellenére is van valaki, aki kész meghallgatni bennünket és kész megbocsátani nekünk, akkor már belehullhatott szívünkbe a felülről való világosságnak a fénye. Jézus azt mondja magáról „Én vagyok a világ világossága.“ Az én-t kell itt nagyon komolyan venni, mert az Ő személye a világosság hordozója. És ezzel azt mondja, hogy az embernek nem lehet tartalékolni a világosságot. Nem tudok egyszerre annyi világosságot magamba szívni, hogy az egész életemre vagy hosszú időre elég legyen. Nem elég egy-egy konferencia vagy istentisztelet, egy délután vagy este — esetleg több is —, hogy az Isten Igéjét tanulmányozzam. Mindig, szüntelenül engedni kell, hogy az ö Igéjéből ránk áradó fény belénk hatoljon és megvilágosíthasson bennünket. Ennek a világosságnak kétoldalú hatása van: lépésről lépésre megvilágosítja az utat, az életünket. De a világosság belénk is árad, átformál minket és teljesen átalakít bennünket úgy, hogy betölthetjük Jézusnak azt a parancsát, amit a hegyi beszédben mondott: Ti vagytok a világ világossága! A világ világossága azonban csak akkor lehetek, ha az Ö világosságából vettem. K. E. dt.
