Útitárs, 1974 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974-07-01 / 4. szám
„J esus-Bruderschaft" Találkozás a gnadenthaliakkal Eddig az volt a gyakorlat, hogy az illető országból, ahol éppen a konferenciát tartottuk, meghívtunk helyi előadókat. Ez alkalommal nem egy személyt hívtunk meg, hanem a közelben, a Taunus északi oldalán működő keresztyén közösség néhány képviselőjét. A programfüzetben így tüntettük fel ezt a témát: „Keresztény élet a modern ipari társadalomban és szekularizált világban.“ Ezen egyszerűen azt értettük, hogy életünk külső kereteinek a megváltozásával az ember maga is bizonyos mértékig változik, ill. újabb problémák és feladatok elé kerül, amelyeket meg kell oldania. Most nem egy referátum, nem egy előadás hangzik el, hanem négy fiatal barátunk, akik készek voltak eljönni közénk, fog nekünk életükről, mozgalmuk alapgondolatáról, szerveztükről röviden beszélni. Mozgalmuk történetéről ezt mondták el: 13 évvel ezelőtt egy fiatal német lelkész kelet-nyugati találkozókat rendezett (németek között). A résztvevők 14 napig voltak együtt s közösen kutatták az élet értelmét, olvasták a Bibliát, keresték Istent és találkoztak vele. Sokan felismerték, hogy eddig nem voltak a helyes úton, s hogy mint a tékozló fiú, eltévelyedtek. Visszafordultak s életüket egészen Istennek adták, és eközben egészen új örömöt s az élet beteljesülését tapasztalták meg. Olyan nagy volt ez az élmény, hogy mindegyik sajnálta, hogy el kell egymástól válniok. Alig tudtak elbúcsúzni egymástól és a vonatnak sokszor várni kellett, míg mindenki beszállt. Az sem volt könnyű, hogy azzal az „újjal“, amit megtapasztaltak és átéltek, visszamenjenek az NDK-ba, hogy ott mint hívők éljenek. Ismételten visszatérő kívánság volt aztán, hogy ne váljanak el, hanem maradjanak együtt és éljenek együtt, mint hívők, mert a hivő a magányosságban elvész. Új helyzet állt elő a berlini fallal, amikor a nyugaton való találkozás nem volt többé lehetséges. — Később ezek közül a fiatalok közül ketten összeálltak, hogy együtt éljenek, Jézussal a középpontban, mert Máté evangéliumában olvasták, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, ö ott van közöttük. Két éven át nagy szegénységben éltek, hogy ezt a közös életet együtt Jézussal megtalálják. Azután elhívást kaptak Ludwigshafenbe, a gyáriparba. Ott fedezték fel, hogy mind kevesebben járnak templomba s hogy nekünk, mint hivő keresztényeknek kell az emberekhez menni — ahol élnek és dolgoznak —, ha ők nem jönnek. így elmentek és dolgoztak úgy, mint a többiek, este pedig ismét összejöttek. A mozgalom nagyobb lett, férfiak, nők, sőt családok csatlakoztak hozzá és így új megoldást kellett találni, mert a sok külön lakás sokba került. Ezenkívül szerettek volna valahol vidéken egy központot, ahová meghívhatják azokat az embereket, akik csendességet kerestek. Isten összehozta őket egy gazdálkodóval, aki el akarta adni a tanyáját és vevőt keresett. Ők azért imádkoztak, hogy Isten mutasson és adjon egy helyet, ahol házat vásárolhatnak, a gazda pedig azért, hogy küldjön vevőt a házára. Isten csodálatos vezetése folytán összekerültek és így állt elő a központjuk, Gnadenthal. Beszélgetés a gnadenthaliakkal Amikor hat testvér (férfi) volt már, szétváltak. Hárman maradtak Ludwigshafenben, három pedig Hamburga ment, hogy ott is felépítsenek egy sejtet. Később közösséget alapítottak Svájcban — Bernben és Zürichben — és egy évvel ezelőtt Izraelbe mentek. Három nő és három férfi testvér éppen most van útban Kamerunba. Ezekben a közösségekben mint eleven sejtek akarnak élni a világban. Mivel sok fiatal van köztük, a három közül, akik együtt élnek, az egyik esetleg tanul, a másik dolgozik valahol és egy otthon marad, hogy mindig legyen valaki ott, ha vendég jön, de azért is, hogyha este hazajönnek a testvérek, ott legyen számunkra. „Szeretnénk Jézust teljesen köVetni, egészen szabadok lenni az ő számára abban a szolgálatban, amit ránkbíz. Egy másik hangsúly Krisztus testének az egysége. Mi nemcsak mint evangélikus hívők élünk együtt különböző területekről — evangélikusok, reformátusok és szabadegyháziak—, hanem van köztünk katolikus és egy anglikán is." A jelenlevő négy fiatal elmondta röviden, hogyan került, ill. csatlakozott a mozgalomhoz. Gnadenthalban van egy un. „Csendesség háza“ (Haus der Stille). Mint mondják, szeretnének vendégeiknek alkalmat adni az Istennel való találkozásra. Ha az ember hallgat, akkor Isten szól. Ezt gyakorolják a hétvégi csendesnapokon, de rendeznek lelkigondozói napokat is. Vannak emberek, akik egyszerűen csak együtt szeretnének élni velük. Ezt időszaki közösségi életnek nevezik. Fiatalemberek részére pünkösdkor nagy találkozót rendeznek, nyáron pedig 14 napos konferenciát, mely tulajdonképpen tanítványképzés, ahol megmutatják, hogyan lehet egy fiatal radikálisan hivő keresztény. Az „Életiskolá“-ban leginkább azt tanulják, hogyan élhetnek mint hivő keresztények olyan közösségben, ahol annyira szorosan élnek együtt, hogy nem ámíthatják el a többieket semmilyen hamis magatartással. A közösségben családosok és nem házasok is élnek. Semmilyen különbséget nem látnak abban, hogy Jézust mint család vagy mint közösség követik. Három család alkot egy-egy sejtet. Közös pénztáruk van és minden közös ügyüket megbeszélik. Ők is úgy folytatják életüket, hogy Jézus legyen abban a középpont. S éppen ez a középpont formálja életüket, mint család. — Cambergben és Mainzban vannak ilyen családos sejtjeik. (folyt, az 1. lapról) A konferencia színhelyének ismét Németországot szavazták meg, bár a skandináviai csoport egy része szívesen vett volna egy svédországi találkozót. Akárhol is találkozunk, reméljük sokan jövünk össze és beszélgetések, viták által lehetünk egymás segítségére és örömére. Pálházi Katalin
