Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
ÚT/TfíRS Terray László: A levegő misszionáriusai Az idén ősszel volt tíz éve, hogy elindult a Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű rádiószolgálata. 1963. október 4-én hangzott fel először az adások ismertetőjele: a „Ne szállj perbe énvelem" kezdetű ének első sora orgonán. Azóta minden pénteken délután, kezdetben negyedórás, 1971 óta félórás adásokban hangzottak el a magyar nyelvű evangéliumi adások, melyeket jelenleg a 49 méteres hullámhosszon közép-európai idő szerint 18, 15-kor lehet hallani. Az Útitárs egyik korábbi számában (1972. május) beszámoltunk ezeknek az adásoknak a történetéről. De a rádiómissziónak magának hosszabb története van. Ecuadorban kezdődött Az Egyenlítő mentén fekvő „kis“ délamerikai országban (területe csak hatszorosa Magyarországnak, ezért Dél- Amerikában kicsinek számít) az 1920-as évek során több amerikai missziótársaság próbálkozott missziói munkával az indiánok között. De az ország 3—4 millió lakosa annyira szétszórtan lakott, hogy a feladat szinte megoldhatatlannak látszott. Ekkor találkozott össze egy missziói konferencián két misszionárius, akik egymástól függetlenül azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a rádió segítségével próbálják elérni Ecuador szétszórt lakosságát. Reuben Larson és Clarence Jones ekkor kezdenek együtt tervezni egy rádióállomást. Jones akkor már néhány éve Chicagóban dolgozott együtt egy kis, helyi jellegű stúdióban, melyet a városházán rendezett be egy helyi gyülekezet lelkésze. De most egy nagyterületű ország részére készültek felállítani egy evangéliumi rádióállomást. Ecuadorban ekkor még nem volt rendszeres rádióadás. Egyetlen amatőrnek volt egy adója, de ő csak külföldi hallgatókkal érintkezhetett, mert egész Ecuador területén csak hat vevőkészülék volt a 20-as évek végén. Nem hiányzottak a gúnyos megjegyzések, hogy a két misszionárius vállalkozása olyan, mintha egy autó és út nélküli országban benzinállomást akarnának építeni. Esztelen vállalkozás 1931 karácsony estéjén hangzott el az első műsor az új rádióállomás hullámhosszán. Nemzetközi megegyezések alapján minden rádióadót nyilvántartanak, s mindegyiknek adnak egy nemzetközi megjelölést, mely néhány betűből áll. Az Egyesült Államokban minden adó megjelölése vagy W vagy K betűvel kezdődik, Angliában G-vel, Ecuadornak a HC betűk jutottak, melyhez a misszionáriusok adójának még a JB betűket adták, úgyhogy az adó hivatalos neve mind a mai napig HCJG lett. A szakértők mosolyogtak a vállalkozáson. Nemcsak hogy egy rádiókészülék nélküli országban indították el vállalkozásukat, de még azt is megjósolták nekik a szakértők, hogy még ha lesznek is majd készülékek Ecuadorban, nagyon nehéz lesz az ő adásukat hallgatni, mert az Andesek érctartalmú hegyei „magukhoz szívják“ azokat. Még ha a tengerpartján levő Guayaquil városában telepedtek volna le, ott lettek volna lehetőségek! Ott különben is több misszió dolgozott és az ottani misszionáriusok segíthették volna őket a műsorok összeállításával. Ők pedig 3000 méter magasban építették fel a „Voice of the Andes“-t („Az Andesek hangját“)! Tizenkét évvel később, 1943 nyarán egy nemzetközi rádiótechnikai konferencia volt valahol az Egyesült Államokban. A HCJB részéről is részt vett egy kiküldött. Alig hitt a fülének, mikor egyik a másik után jött oda hozzá gratulálni: Évek óta hallgatjuk az adástokat. Micsoda erős adótok van! Remek technikusaitok lehetnek, hogy ilyen ideális helyre tettétek az adót! — A technikus nem tudta, nevessen-e vagy sírjon örömében. Tizenkét év után ilyen sikerré lett az „esztelen vállalkozás“. A dzsungel lakói között De „Az Andesek hangja“ nem azért épült, hogy amerikai rádiótechnikusok örvendjenek az adások erős voltának. Reuben Larson családostul leköltözött az Andesekből az Amazonas dzsungeljébe, hogy ott folytassa missziói munkáját. Nem egyszer megtörtént, hogy új indián törzsekkel úgy került kapcsolatba, hogy vevőkészülékét felszerelte egy indián falu közelében, s míg az indián harcosok keményen fogták lándzsáikat, készen rá, hogy megtámadják a betolakodót, a készülékből egyszer csak az indiánok nyelvén hangzott fel az Andesekből kisugárzott műsor. Az indiánok csodálkozva engedték el lándzsáikat. Hogy egy láda beszélni tud, az még csak hagyján, de hogy az ő nyelvüket beszéli, az már sok. Két misszionárius saját kezének munkájával és néhány munkatárssal építette fel a világ első evangéliumi rádióállomását. Ma „Az Andesek hangjáénak több mint száz munkatársa van, s nemcsak Dél-Amerika lakosainak nyelvén közvetítenek műsorokat, hanem több száz kilowattos adóik hangját a világnak úgyszólván minden táján be lehet fogni. Onnan közvetítenek svéd és norvég nyelvű adásokat a világ különböző tengerein hajózó tengerészeknek, s a nap 24 órájában állandóan van egy vagy több adásuk. Amit Quitoból este 10-kor sugároznak ki, az déli műsor lesz Ausztráliában és reggeli áhítat Indiában. (folyt. a. 6. lapon) Quito, Ecuador: „Az Andesek hangja“ főépülete
