Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-09-01 / 5. szám
W. Lüthi: ÚT/TfíRS 4 Petőfi emlékév Petőfi Sándor Te a tavaszt szereted Te a tavaszt szereted, Én az őszt szeretem. Tavasz a te életed, Ősz az én életem. Piros arcod a tavasz Virító rózsája, Bágyadt szemem az ősznek Lankadt napsugára. Egy lépést kell tennem még, Egy lépést előre, S akkor rájutok a tél Fagyos küszöbére. Lépnél egyet előre, Lépnék egyet hátra, S benne volnánk közösen A szép meleg nyárba. (folyt, a 3. lapról) mégis kezébe vegye Izrael megszabadulásának ügyét. Az utolsó vacsoránál Jézus felszólítását, hogy tegye meg kötelességét, úgy fogja fel, hogy árulásnak tűnő cselekedetével neki kell az emberiség üdvözülésének végső eseményét kiváltania. Az ifjú Joakaan a főpap udvarán követi a további eseményeket. Az öreg viszont elmondja, hogyan győzte meg Pilátust arról, hogy Jézus veszélyesebb Barabbásnál s hogyan kapta meg a felhatalmazást a kivégzésre. A keresztrefeszített szenvedése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy nem a maga cselekedetei miatt szenvedett, hanem az egész emberiségért. Halálának pillanatában ezért kiáltott fel Júdás is: Most értettelek meg igazán, rabbi! Emberként halt meg, de épp a kereszt alatt született meg az a hit, hogy ezzel még nem volt mindennek vége. Asch Jézus-regényének végső jelenete az öreg tudós halálos ágyán játszódik le. Bevallja ifjú zsidó barátjának, hogy Jézussal mindig rokonszenvezett, s hogy nemcsak életkörülményei, hanem egész lénye is kapcsolódott Jézus személyéhez. Ő nyújtotta fel az ecetet a haldoklónak, s azóta minden ital ecetízű számára, míg csak fel nem oldja könnyeivel az ecetet és tiszta vízzé nem válik itala. Az ifjú azzal vigasztalja a haldoklót, hogy Jézus halála után sokan hittek feltámadásában Az elöljárók „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten Igéjét hirdetik nektek; figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket“ (Zsid. 13, 7). Emlékezzetek elöljáróitokra! A protestáns egyház az egész világon emléknapot ünnepel. 1517. október 31-e jelenti hivatalosan a reformáció kezdetét. Ezen a napon különösképpen megemlékezünk elöljáróinkról. Nem azért, mert szentté akarjuk őket emelni, vagy mert szükségét érezzük a hősök tiszteletének, hanem mivel az ő nevük össze van kapcsolva az Igével, amivel újra megajándékoztak és amire ismét tanítottak. Nem tudunk elég hálásak lenni azért, hogy Isten az Igének ilyen tanítóival ajándékozott meg minket. Az Úr Jézus s akik benne, mint a Messiásban hittek, továbbra is együtt voltak a templomban azokkal, akik nem tudták őt Messiásként elfogadni. A különös lázadó szeretetparancsa összekapcsolta a két csoportot. Ez a Jézus-regény nem hagyja közömbösen az olvasót. A zsidóság és a kereszténység testvéri összetartozásának eposza. Szinte meglepő hogyan tudta beleélni magát egy zsidó író Jézus és a körülötte élők lelki világába és hogyan tudott az ellenséges szenvedélyek korában a megbékélés szószólója lenni. Az a benyomásunk, hogy magát Nikodémushoz hasonlóan olyan rokoszenvezőnek tartja, aki ugyan a Messiás- Jézushoz nem tud hitvallást tenni, de mégis tiszteli Őt. Vagy talán korunk nagy tudathasadását akarja jellemezni Viadomsky Pan/Kornélius tragédiájában. Az ellenség, aki nem képes megszabadulni az üldözött lázadótól, hanem maga is üldözötté válik, s aki végül is önmaga ellen lázad fel, mikor bevallja Jézusban, a zsidóban való hitét. Mivel a regényt írója a világtörténelem legnagyobb zsidóüldözésének hajnalán írta, nem közömbös az a bizonyságtétel sem, hogy a zsidógyűlölő és az ifjú nehezen megszületett barátsága a zsidó-keresztény egymásrautaltságának hírvivője lehetett az emberiesség alaphitét eláruló emberiség árulásának tragikus hajnalán. Vajta Vilmos ismételten mondta, hogy az utolsó dőkben nagy lesz a kísértés, a széthullás és a tévtanítás különösképpen megnövekszik. Hamis próféták támadnak; farkasok báránybőrben, akik sokakat eltérítenek a hit útjáról. Ilyen háttérrel az egyház tanítói különös jelentőséget kapnak. Emlékezzetek meg elöljáróitokról!“ Nemcsak azokról, akik több mint 450 évvel ezelőtt éltek, hanem azokról is, akik ma hordozzák ezt a felelősségteljes hivatást. Imádkozzatok értük, hogy jól tanítsanak. Ne vessétek meg az igazi tanítást! Ez mindig veszedelmes. így tezdődik rendszerint, hogy az ember évtanokba esik, ha az igazi tanításokért /aló fáradozást megveti és elhanyagolja, pedig csak ez őrizhet meg a tévelygésektől. A 84. zsoltárban ezt olvashatjuk: „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeidvannakszívében. Átmenvén a Siralom-völgyén, forrássá teszik azt.“ — Ezért emlékezzetek tanítóitokra, akik Isten Igéjét hirdetik nektek és — figyeljétek végüket. Figyeljétek, hogy tanításaikhoz hűek voltak-e mindvégig, még akkor is, ha ez a vég az üldözés véres vége lenne is. Figyeljetek életükre és kövessétek hitüket. Adjon Isten egyházának szenvedésre kész tanítókat, akik bizonyságtevők és hitvallók ebben a zűr-zavaros időben. Gyújtson őmaga fényt az egyházban és mutassa meg az örök evangéliumnak az útját e tévelygő napokban! Eisenach, NDK. A különböző országok egyes egyházai nemcsak az Egyházak Világtanácsában egyesültek, hanem vallási szövetségbe is tömörültek. így például az evangélikus egyházak az Evangélikus Világszövetségben, amit 1923-ben alapítottak Eisennachban. Ezért az 50 éves jubileumot ott tartották, s ez volt a Világszövetség első gyűlése a Német Demokratikus Köztársaságban. — Az Ev. Világszövetség hétévenként rendezi meg nagygyűlését, közben pedig évenként egyszer találkozik a 23 főből álló végrehajtóbizottság. A végrehajtóbizottság 1972-ben Parapatban (Indonézia) ülésezett, 1974-ben pedig az Egyesült Államokban lesz a találkozó.
