Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Vajta Vilmos: 3 KÖNYVEK Az „Ökumene“ görög eredetiben az egész lakott világot jelenti. Ilyen értelemben az ökumenikus mozgalom a nagyvilág minden részére kiterjed. Az ökumenikus érdeklődésű hívek számára (kinek a hite tudna ma e nélkül megmaradni?) szinte aligha tudnék jobb segítséget ajánlani a mozgalom színes történetének megismerésére, mint azt a közelmúltban megjelent könyvet, mely az Egyházak Világtanácsa első főtitkárának. Dr. Visser 't Hooft-nak az emlékiratait tartalmazza. Az ökumenikus mozgalom századunkban jutott az egyházi élet középpontjába. A szerző nemcsak mint szemlélő, hanem mint szervező vett részt ebben a mozgalomban. Az ökumenikus mozgalom nagy szervezőinek — Söderblom és Temple érsekek, J. R. Mott és Oldham — oldalán élte át tanoncéveit, s részt vett a háborút néhány évvel megelőző oxfordi és edinburghi világkonferenciákon, melyek az EVT-t előkészítették. Az ökumenizmus történetében nagy jelentőségű volt, hogy a keresztény világifjúság konferenciáját közvetlen a háború kitörése előtt néhány héttel tartották Amszterdamban. Témája — „Christus Victor" (Krisztus a győztes) — végigkísérte a résztvevőket a háború nehéz évein, s a harctereken, a koncentrációs- és fogolytáborokban, az ellenállási mozgalmakban erősítette őket hitükben. A maradék ifjúság volt az első, mely 1947-ben a romok felett újra egybegyűlt, hogy a megpróbált emberiségnek a megbékélés evangéliumát hirdesse. A szerző szinte egy izgalmas kémregény formájában számol be a háborús évekről. Genfi központjában az ellenállás résztvevői voltak az ökumenikus munka hírvivői s a vigasztalás emberei. Nyilvánvaló volt, hogy a hit kérdéseit nem lehet elválasztani az emberek mindennapi problémájától, élethalál harcától. Talán épp akkor alakult ki a modern ökumenikus mozgalomnak az a tapasztalata, hogy a keresztény egység kérdése szorosan összefügg az emberiség egységével. A könyv példaszerűen fejezi ki azt, hogy milyen módon áll a Krisztus-hit a kiengesztelődés szolgálatában, és olvasás közben sok minden nyilvánvalóvá válik az ökuÚT/TfíRS „Az egész világ a gyülekezetem volt" menikus mozgalom politikai indítékainak titkaiból is. Hiszen az emberi jogokért való harc kellős közepén, éppúgy, mint a csatatéren, sok minden homályosnak tűnik a szemlélő vagy az egyszerű harcos számára. Csak ha megnyílnak a levéltárak lakat alatti dokumentumai, válik nyilvánvalóvá, hogy mi miért volt szükséges. Tegyük még hozzá, hogy a szerző olyan humorral, az anekdoták olyan gazdagságával tudja megvilágítani ezt a korszakot, hogy ennek olvasása mindenkinek élvezetet jelent. A világtörténeti események mellett természetesen nagy szerepet játszik a szerző elbeszélése arról, hogy a különböző egyházak hogyan kapcsolódtak egymás után a mozgalomba. Az ortodox és római katolikus egyházakhoz való viszony külön érdeklődésre tarthat számot, ugyanúgy az egyházakat is megbontó nagy emberi kérdések (pl. a faji kérdés Dél-Afrikában, a hidegháborús Kelet-Nyugat ellentét stb.). A magyar olvasót különösen is érdekli majd mindaz, amit a magyar egyházak háború utáni szerepéről mond el a szerző. 1949-ban az amszterdami alakuló világgyűlésre csak a reformátusok küldöttsége érkezett meg, s a könyv beszámol arról, hogy az utolsó napon ért el hozzájuk Ordass püspök letartóztatásának a híre, melyre az EVT a magyar kormánnyal levelet váltott. ■— Főleg a Bereczky püspökkel való beszélgetések referátuma érdekes: Ebből idézek egy összefoglaló mondatot: „Úgy hiszem, hogy (B.) annyira egyoldalúan fordult a múltért való bűnbánat felé, hogy bizonyos mértékben a jelenhez való állásfoglalása megbénult." 1956 nyarán Galyatetőn tartotta az EVT központi bizottsága évi gyűlését. A szerző erről is részletesen beszámol. A kormánnyal való tárgyalásokról, Ordass püspök rehabilitásáról is hallunk. Tudott dolog, hogy milyen problémák támadtak az EVT-nak a forradalommal kapcsolatos magatartása miatt. Visser 't Hooft nyíltan kimondja, hogy a galyatetői gyűlés idején nem is sejtette, hogy milyen politikai erjedés van Magyarországon, s hogy a résztvevőket csupán a hitbeli testvéri közösség nagy élménye foglalkoztatta. A tragikus napok alatt lehallgatott telefonbeszélgetéseinek se volt semmiféle politikai célja. A forradalomban anyagi, erkölcsi és lelki károkat szenvedett egyházak felé csak a teljes szolidaritást biztosították. Nem a politikai hatalmak érdekei, hanem az emberiség kiengesztelődésének nagy kérdése, az emberi jogoknak, mint a népek közötti békés életnek egyedüli garanciája indította az EVT minden cselekedetét. Visser 't Hooft sose volt gyülekezeti szolgálatban. Az „egész világ a gyülekezete“ volt. Az ember megérti, hogy elbeszélése közben sokszor megvallja tanácstalanságát, s hogy lelkipásztori szolgálatát abban is elégségesnek találta, ha az embereket türelemmel meghallgatta és azután csak annyit mondott nekik, hogy megértette gondjaikat. Így is többről tudott bizonyságot tenni, mint a világ legnagyobb hatalmasai. Visser 't Hooft Annak a szolgálatában állt, akié a „hatalom mennyen és földön“. A nagy világ gyülekezetének van rá oka, hogy ezért a szolgálatért hálát adjon. Petőfi emlékév 150 éve született Petőfi Sándor. A magyar posta emlékbélyege a 100. születésnapra 1923-ban.
