Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-07-01 / 4. szám
Gémes István: Telhetetlenség-mértéktelenség Jóléti társadalomban élünk mindnyájan, amelyben csaknem minden kívánság anyagi megerőltetés nélkül kielégíthető. Megdöbbentő statisztikát olvastam nemrég arról, hogy német gyerekek mennyi költőpénzzel rendelkeznek: évenként kb. 24 milliárd márka költőpénzük van. A történelem folyamán ismételten támadtak társadalmak, amelyek az ehhez hasonló jelenségeket ismerték, sőt meg kellett azokkal küzdeniök. Ismerték a fényűzést, a mértéktelen fogyasztást, a határtalan anyagi bőséget és a korlátlan élvezeti lehetőségeket, azaz a lukullizmust. Feltűnő azonban az, hogy ezeket az utánuk következő nemzedékek beteg és dekadens kornak ismerték fel. Vajon miért? A Bibliának ezzel kapcsolatban radikális kifejezései vannak. Például amikor arról beszél, hogy minden baj gyökere a pénz szerelme, vagy amikor elutasítja azt a véleményt, hogy „Együnkigyunk, holnap úgyis meghalunk.“ A Biblia óv, illetőleg tiltja a pénz szolgálatát s azt Mammon imádatnak nevezi. Az óvás természetesen vallási csomagolásban kerül elő: a Mammont szembeállítja Istennel, a telhetetlenségről azt mondja, hogy az a bálványimádásig vihet el és a más megkívánását alacsonyrendűnek nevezi. Feltűnő még két érdekes tény: az egyik, hogy a telhetetlenséget mindig a paráznasággal együtt említi az Újtestamentum az un. főbűnök között, a másik pedig, hogy a pénzt minden baj gyökerének tekinti, amely Istentől és a hittől elvezet. Történelmi tény, hogy háborús és nehéz időkben tele vannak a templomok, jólétben ugyanezek kiürülnek. A kérdés, amivel ma foglalkoznunk kell, hogy maradi-e ez a keresztyén bibliai szemlélet, ahogy ezt sokszor megvetően halljuk. Kétségfelen tény és ez az első, amit meg kell jegyeznünk, hogy az ember teremtettségénél fogva kívánságokkal, vágyakkal rendelkező ember. Igykezdődik már az élete is. A csecsemőnél megkülönböztetünk un. orális fázist, amikor a szája játszik legnagyobb szerepet. A csecsemő a száján keresztül ismerkedik meg a külvilággal. A száján keresztül veszi magához a táplálékot. A szájával mondja el, sírás és üvöltés formájában, ha baja van, ha fájdalmai vannak, ha mellőzöttnek érzi magát. Ezt felváltja később a szem fázisa. Talán ismerjük mindnyájan azt, amikor a kisgyermek egyszerre csak, órák hosszat tud bámulni egy szép foltot az ágyacskájában, egy képet a falon, a napsugarat, amely beszűrődött az ablakon. Nézi a színeket, a képeket, az arcokat, mustrálja az idegeneket. És utána következik a harmadik, amikor semmi sem biztos előtte a lakásban: a kéz fázisa. A gyermek mindent a kezével akar megragadni. Mindazt a funkciót, amit eddig a száj s utána a szem töltött be, most átveszi a kéz. Vágyait úgy szeretné kielégíteni, hogy mindent birtokolni akar. Édesanyja emlőjét, a játékát, a párnája csücskét, az ágyát, a testvéreit — mindezt szeretné kézzel megragadni. Ennek csak a fejlődés által meghatározott következő fázisa az, amikor ugyanezt a birtoklási vágyát a felnövő fiatal az intellektusán keresztül akarja kielégíteni. Mi más a tanulás, az olvasás, mint A résztvevők egyik csoportja birtokba venni minden tudományt, ismeretet? ismerjük a gyűjtő szenvedélyű fiatalokat ebből a korból, amikor bélyeget, követ, virágot, lepkét vagy bármi mást — de gyűjtenek s ezáltal ismereteiket bővítik. De ismerjük az un. könyvmolyokat is, akik belebújnak a könyvekbe, és képesek lexikonokat áttanulmányozni csak azért, hogy birtokukba jusson minél több tudás. De a birtoklás még nem jelent igazi bírást. Arra akkor kerül sor, amikor az ember megpróbálja rendszerezni azt, amit megszerzett. Érdekes dolgokra jön rá akkor az ember. Elsősorban arra, hogy a bírni akarás veszélyes valami, mert annak nincsen vége. Kártyásokon vagy éppen szexuális tévelygőkön lehet ezt a legjobban megállapítani. A kártyás még egy partit akar játszani, a szexuális tévelygő még egy nőt akar és a gazdag még egy üzletet akar kötni. És amikor eljátszotta, megszerezte, megkötötte azt, akkor újra — még egyet szeretne. Másodszor rájön az ember arra, hogyha nem szorítja kultúrkeretek közé ezeket az akarásokat, akkor ez a birtoklási vágy teljesen elburjánzik, eluralkodik fölötte. Mindazzal kapcsolatban tehát, ami birtokolható, három fázist kell megtanulnunk: meg kell tanulnunk valamit megszerezni, ezt a valamit megtartani és továbbadni. Jóléti társadalomban élő embert fenyegeti az, hogy leragad az első fokon, amit a pszichológusok regressziónak neveznek. így lehetséges — gondoljunk a száj fázisára —, ha valaki megmarad a megszerzés nívóján, mértéktelen evő-ivó emberré válik; ha megmarad a szem fázisánál, a voyeurizmus fenyegeti, vagyis a kielégülés abban, hogy csak nézek valamit, annak az igénye nélkül, hogy azt én magam is tegyem. Vagy gondoljunk a kéz fázisára; így regradálódik, esik vissza az ember a kleptomániába, amikor az a fontos, hogy valamit megszerezzen. A pénzt önmagáért, bankszámláért, autóért, házért, gépekért, az ételt, az evést önmagáért; fontos a megszerzés határtalan lehetősége. Szívesen említem az egyik ma élő legnagyobb pszichagógusnőt, aki ezen a ponton mutat rá, hogy mi az értelme a rágógumi, a cigaretta és az italok szédületes fogyasztásának A mai ember, a modern ember visszamaradt, regradálódott az első fokra: fontos a szája foglalkoztatása. De itt is hozzá kell tennem azt, amiről a Szentírás beszél, hogy a száj foglalkoztatottsága mellett a szexuális foglalkoztatottság és annak mértéktelensége is mennyire összetartozik. Ami ennek a kielégítésére szolgál, az is korlátlanul és kapcsolat nélkül kapható, a továbbadás szükségessége nélkül. (folyt, a 4. lapon)
