Útitárs, 1973 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1973-05-01 / 3. szám
3__________ Cseri Gyula: Feltámadunk... ÚT/TfífíS Petőfi emlékév A születés és halál emberi tapasztalati világunk alkotó részei. Ezért indít meg olyan mélyen bennünket a Jézus Krisztus születéséről és haláláról szóló üzenet. A feltámadás keresztény hite azonban túlmutat az emberi megtapasztalás körén. így érthető, hogy az értetlenség és elutasítás a leggyakoribb válasz a húsvéti üzenetre. Pedig a feltámadásban kifejeződő reménység és lét-lehetőség nélkül megoldatlan marad az élet jövőjének kérdése. 1) Egy hamis alternativától kell gondolkodásunkat megszabadítani. E szerint ha a feltámadás nem tehető a történeti és természettudományos kutatás tárgyává, akkor nincsen semmi jelentősége az ember számára. Pál apostol első korinthoszi levelében (15. fej.) a feltámadást a kereszténység központi kérdéseként tünteti fel. Nem csupán halál elleni „gyógyírt" lát benne, emberi valóságunk megértésének kulcsát. Az élet legkülönbözőbb kérdései találkoznak a feltámadás kulcskérdésében. A levél címzettjeinek negatív állításából kiindulva a következő gondolatsorral érvel: Ha nincsen feltámadás, akkor: — a keresztény hit értelmetlen, — Krisztus nem lehet reménységünk alapja, — az elhunyt keresztények sorsában is a halál a végső döntő erő, — a csupán földi életben való reménység nem elegendő az értelmes és boldog emberi élethez, — a bűn problémája megoldatlan, — értelmetlen a korinthosziaknak az elhunytak érdekében és azok nevében történő keresztelkedési szokása, — értelmetlen az apostol kockázatokat és szenvedést vállaló munkája. Pál érvelése szerint a feltámadás hitében egész emberi valóságunk kérdése nyer felszabadító és örök távlatot Istenben. A feltámadás hite az általános lét-mozgás alapvető irányát és végső célját fejezi ki: az Istenben való élet maradéktalan megvalósulását, egy teljesen új „létezési rend“ ígéretét. Akkor „Isten lesz minden mindenekben". 2) Ez a reménység Jézus követőinek a húsvéti megtapasztalásán alapul. Jézus Krisztus feltámadását mint eszkatológikus, tehát a történelem beteljesedésével összefüggő eseményt tapasztalták meg. Krisztus feltámadása analógiátlan esemény, ezért olyan nehezen érthető. Az emberi megértés azon alapul, hogy a dolgokat a tér és az idő kategóriáinak a segítségével azonosítani tudjuk. A feltámadás azonban téren és időn túli esemény, ezért nem válhat a történeti kutatás tárgyává sem. Két dolgot vizsgálhat a történeti kutatás a húsvéti történéssel kapcsolatban: az üres sírról és Krisztus húsvéti megjelenéseiről szóló bibliai híradást. Az idevágó bibliai szövegek vizsgálata alapján, a tudományosság igényével állíthatjuk, hogy mindkét híradás alapja a tanítványok objektív megtapasztalása volt. Ezzel természetesen nem Krisztus feltámadását bizonyítottuk, hanem az említett két esemény történeti hitelreméltóságát. Az üres sír ténye a tanítványokat sem ébresztette még a feltámadás hitére, a tények helyes értelmezésére Krisztus önkinyilatkoztatása vezette el őket. A tudományos elemzésnek ellentmond az a feltevés, hogy Krisztus megjelenései valamiféle kísértet- vagy lélekjáráshoz hasonlítható szubjektív élmény lett volna. Az idevonatkozó híradások nagy száma, stílusbeli különbözősége, az érintett személyek gondolkodásbeli és lelkialkatbeli különbözősége önmagában alaptalanná teszi ezt a szubjektívista magyarázatot. Krisztus megjelenése Pál apostol részére, a híres damaszkuszi utazás során, az egyik mintapéldája ezeknek az önkinyilatkoztatásoknak. Két feltűnő vonása van mindegyik ilyen megjelenésének: a tér és idő kategóriáiban gondolkodó ember csak a hitben és a reménységben tud valamennyire e korlátok fölé emelkedni; valamint Krisztus megjelenése mindenesetben mélyreható hitbeli és erkölcsi változást idézett elő. Ha tehát nem az említett helytelen alternatíva alapján szemléljük a feltámadás kérdését és megértjük annak eszkatológikus jellegét, akkor Krisztus valósága megnyílhat előttünk és jelen életünk kérdéseit ennek a jövendő ígéretnek a fényében szemlélhetjük: „Isten lesz minden mindenekben". Ez ígéret beteljesedésének az előhíre húsvét. Petőfi Sándor: Ki a szabadba! Ki a szabadba, látni a tavaszt. Meglátni a természet színpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás színpadán A primadonna a kis fülmile: Ki volna, énekesnők! köztetek Merész, versenyre kelni ővele? Megannyi páholy mindenik bokor, Amelyben ülnek ifjú ibolyák, Miként figyelmes hölgyek .. . hallgatván A primadonna csattogó dalát. És minden hallgat, és minden figyel, És minden a Igforróbb érzelem . . . A kősziklák, e vén kritikusok, Maradnak csak kopáran, hidegen. NEW YORK, Usa. Egy 60 éves bankár „Vallási fejlődés" néven alapítványt tett, amelyet először a londoni Guildhallban fognak kiosztani 650 ezer német márka értékben. A zsűri tagjai között van az Egyházak Világtanácsa volt főtitkára, Blake, a worchesteri püspök, Woods és a Nemzetközi Bíróság egykori elnöke, Zaffrullah Kán. BÉCS, Ausztria. Az Egyháztanács eredetileg Innsbruckban tervezett ülését ápr. 7-én Bécsben tartotta meg, ahol megbeszélte és elfogadta évi jelentését. A jelentés részletesen tárgyalta az elmúlt év ökumenikus kapcsolatait, felsorolta az istentiszteleti alkalmakat. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy azok látogatottsága az egész országban némi emelkedést mutat. Örömmel számol be arról, hogy az adakozás növekedésével komoly remény van rá, hogy a teljes gazdasági önállósulás útjára lépve biztosítottnak látszik a munka gazdasági továbbvitele a jövőben is.
